Az igazi dzsihád: a rossz időkben is jónak maradni

Karasszon Attila Szulejmán

Muszlim hitoktató, az ammani Seria főiskolán, majd a Medinai Iszlám Egyetemen tanult.

Ahogy az arab világban elmérgesedett a megosztottság, úgy a magyar társadalomba is beleéghet a könyörtelen viszály. Mint ahogy arra sincs garancia, hogy a menekültek nem fogják Európában folytatni a háborúskodást. Pedig mindnyájan Ádám próféta leszármazottai vagyunk – figyelmeztet a magyar muszlim hitoktató, Karasszon Attila.


Az iszlám jelentése béke, tehát ez kellene legyen a legfőbb jelzője minden muszlimnak. És itt szándékos a feltételes mód, hiszen ideális esetben nem a muszlimokon (sem az összes többi vallás követőin) keresztül ítéljük meg magát a vallást. Az iszlám egyistenhívőket nevel, mint például a zsidó vallás is, de a keresztények is ugyanezt vallják. A vallási különbség nem jelentős: ne lopj, ne ölj, ne hazudj, ne… ne… ne…

Ezt a képet kavarja meg a magyar állam kommunikációja. Mintha teljesen idegen emberek jönnének, teljesen idegen szokásokkal. Ha a KDNP ismeri a saját vallását, és ismeri az iszlámot is, akkor teljes bizonyossággal tudja, hogy fölösleges feszültségkeltés az egész, hiszen a vallások erkölcsi és dogmai alapjai hasonlóak. A törvényi tiltások és engedmények eltérőek, de itt nem csak az iszlám tér el a kereszténységtől, hanem a zsidó vallás is, ez utóbbival még sincs a kormánykoalíciónak semmi baja. Ez minden hazai muszlim számára rejtély, és termékeny táptalaja a konspirációs elméleteknek.

Én mint magyar muszlim fájón figyelem, ahogy a magyar társadalom lassan kettészakad, ahogy ez megtörtént az arab tavasz (eredményét tekintve inkább ősz, vagy még inkább tél) idején, és azóta is tart. Az egyiptomi társadalomban, még a családokon belül is megosztottság alakult ki. Testvér-tesvér, apa-fiú stb. viszályok alakultak ki a murszisták és a szíszisták [a puccsal eltávolított, illetve a jelenlegi elnök hívei] között. Az egyik megtagadja a másikat, és ahogy ismerjük a déliek vérmérsékletét, a vita hevében halálosan meg is fenyegetik egymást.

Ezt látom én most kialakulni itthon is: menekülteket támogatók és migránsokat gyűlölők. És nem véletlen a két különböző szóhasználat, már ez is a konfliktusok elmélyítését eredményezi. Az egyik csak állati csürhét vél felfedezni, és elfelejtve keresztényi gyökereit halálért, golyóért, gázért és Dunába lövésért kiált. A másik fél erejét megfeszítve próbál önkéntes alapon segíteni, megtartva keresztényi erkölcseit, de vannak, akik már ebben is átesnek a ló túloldalára: megtagadják és állati csürhének tartják azt a tábort, akik állatoknak tekintik a menekülteket.


Ha ez nem múlik el hamarosan, akkor bizony alaposan bele fog égni a viszály és könyörtelenség a társadalom nagy szeletébe, ami minél tovább tart, annál nehezebben fog elmúlni.

Ennek enyhítésében vállalhatna a sajtó, jobb- és baloldali ága egyaránt szerepet.

A törökországi táborok négy éve zsúfolásig tele vannak, a szír kormányerőknek pedig, a hírek alapján lehet, hogy hamarosan befellegzett. Előbb a lakosság többségét adó szunniták hagyták el az otthonaikat, menekülve a síita kormányerők elől, hiszen ismerték a kormány pribékjeinek szokásait: emberek ezrei tűntek el nyomtalanul a börtönökben. Most viszont már a hatalom emberei, és a síita lakosság is menekül, mert a[z általunk Iszlám Államként ismert] Dáes és az egyéb felkelő csapatok előrenyomultak, már a főváros területére is.

Ha nem a török, libanoni, jordániai stb. táborokból jönnek a menekültek, akkor ők javarészt síita, kormányhű katonák és hivatalnokok. Kideríteni ezt viszont egy nem muszlim számára lehetetlen lesz, hacsak nem ismeri a vallási tételeket, majd nem faggatja ezekről a bevándorlókat. Ha eddig, tegyük föl, Európában zömmel csak szunniták laktak, akkor várhatóan ezzel a bevándorlási hullámmal jelentős mértékben fel fog duzzadni a síita népesség is.

A szíriai konfliktus alapvetően a fitnára, a szektás szembenállásra épül: a szunnita és a síita felekezet ősi és kibékíthetetlen konfliktusban áll egymással. Nincs az az ökomenikus békeszervezet, ami közös nevezőre tudná hozni, vagy lecsillapíthatná a viszálykodást. Én ezt az egyik legjelentősebb problémának tartom: semmi garancia nincs arra, hogy a menekültek nem fogják Európában folytatni a háborúskodást, bosszúállást. Már meg is kezdődött az uszítás: szíriaiak jelentgetnek fel általuk terroristának, Dáes-tagnak nézett embereket, akiknek a fényképeit terroristaként mutatják be az európai közvéleménynek.

Lehetnek persze olyanok, akik tényleg szervezetten és tudatosan jönnek, és választanak országot. Nem gazdasági alapon, hanem taktikailag, a terror érdekében, ahogy azt előttem már sokan tudni vélték. Mint a Dáes vagy az egyéb az ikhwanizmusból (Muzulmán Testvériségből) elvadult és kiszakadt felkelő ágak. Senkinek nincsenek pontos információi. Ez azonban csak egy kis része azoknak, akik a háború elől menekülnek.

A muszlim híveknek két tanácsot tudnék csupán adni, ami egyben jó tanács lehet minden más vallásúnak is: ne felejtse el senki, hogy honnan ered! És itt nem etnikai, törzsi, vagy ideológiai hovatartozásra gondolok, hanem az eredetünkre: mindnyájan Ádám próféta leszármazottai vagyunk, minden ember egytől egyig, így minden ember a másik testvére. Tartsák be a vallási előírásaikat, ne csak azt, amit a kényük kíván, hanem azt is, amit e nehéz napok során elutasítanának, amihez a foguk sem fűlne. Magukat vizsgálják elsősorban, a vallásuknak, Isten törvényének megfelelően cselekszenek-e. Ez az igazi dzsihád: a rossz időkben is jónak maradni.



Meg kell-e állítani a menekülteket?


Igen
Nem

SZAVAZAT UTÁN