Az ezeréves házak között felbőgnek a 600 lóerős motorok

-

A 110 éves Targa Florio a világ legrégebbi autóversenye. A szicíliai eseménybe a helyszínen kóstolt bele a VS munkatársa: Cefalúban annyi Ferrarit látott, hogy már szinte unta, találkozott az utolsó vb-futam győztesével és a világ egyik leghíresebb cipészmesterével, Ciccio Libertóval is.


Ritka szerencse, amikor az ember tavaszi nyaralása egybeesik egy világhírű sporteseménnyel. Ilyenkor mi sem természetesebb, mint hogy megpróbálja belőle kivenni a részét. A Palermót és környékét május elején izgalomban tartó Targa Florio remek lehetőséget kínált, hogy összekössük a kellemeset a még kellemesebbel, beszélgessünk egy korábbi nagyszerű pilótával és egy ugyancsak világhírű kézműves mesterrel.

Ha Palermo központjában meghall az ember egy V8-ast,m nem fog ösztönösen a fényképezőgépe után kapkodni, hiszen Olaszországban ez a hang olyan megszokott, mint madárfütty az erdőben. Viszont amikor a sokadik felmatricázott Ferrari vagy Porsche dübörög el előttünk, miközben a soha nem járó helyi buszra várunk, akkor már biztos, hogy jó helyen járunk: a Targa Florio századik futamára érkeznek a résztvevők.


A Targa Florio


A századik versenyt hatalmas felhajtás vette körül. Véletlenül arra kódorgóként esélyünk sem lehetett, hogy találkozzunk Jean Todttal, a Nemzetközi Automobil-szövetség (FIA) elnökével, a Forma–1-es Ferrari-csapat egykori első emberével, John Elkannal, a Fiat alapítójának, Gianni Agnellinek az unokájával vagy Muhtar Kenttel, a Coca-Cola elnök-vezérigazgatójával, akik mind megjelentek a floriopoli depóban.


Első osztályú kínálat


Azért, ami nekünk jutott, arra sem lehetett panaszunk. Palermótól vonattal egy óra Cefalú, az igéző szépségű tengerparti város, ahol május 6-án, pénteken végignézhettük a Targa Classic mezőnyének felvonulását (mintegy ötven Ferrari, Porschék, Alfák, Lotus és Mercedes SL300 a kínálatban), illetve rendhagyó körülmények között találkozhattunk az utolsó vb-futamnak számító, 1973-as Targa győztesével, Gijs van Lenneppel és a versenyzők százainak, köztük F1-es világbajnokoknak a cipőit készítő Francesco (Ciccio) Libertóval.



A pénteki esemény egyik különleges másfél órája volt ugyanis az a látogatás, amelyet a Porsche Museum küldöttsége tett Francesco Liberto Lungomarén álló üzletében. A 81 éves cipészmesterről a VS írt karácsonykor; akkor e-mailben vettük fel a kapcsolatot Signor Ciccióval, most pedig személyesen is meglátogattuk a dedikált fényképekkel, trófeákkal és persze a versenyzőknek készített cipőkkel teli, múzeumként is szolgáló üzletében.


Lotus-állás


Az már a decemberi levélváltás során kiderült, hogy Ciccio – aki ragaszkodott hozzá, hogy tegezzük – rajongásig szereti az összes autóversenyzőt, akinek valaha is cipőt csinált, vagy aki csak egyszer is volán mögé ült a Targán, most azonban az is nyilvánvalóvá vált, hogy ez a rajongás kölcsönös. A stuttgarti küldöttség a barátságos dél-olasz hangulathoz méltó, nevetéstől és sztoriktól hangos másfél órát töltött a mesternél, aki névről és arcról ismerte az összes korábbi versenyzőt.

A vendégeket az 1973-as, utolsó vb-futamként rendezett Targa Florio nyertese, a holland Gijs van Lennep vezette.


Gijs van Lennep hallgatja Ciccio Libertót a relikviákkal teli üzletben


A hosszú karrierje során három Le Mans-i győzelmet arató, négyszeres Targa-induló, nyolc Forma–1-es futamon is rajthoz álló Van Lennep szakított időt a VS-re is.

„Furcsa egy verseny volt az az 1973-as. Egy Porsche Carrera RSR-rel indultunk a Prototípus kategóriában. A csoportunkban volt még – többek között – két Ferrari és két Alfa Romeo is. Volt ott karambol, motorhiba, minden, ami csak hátráltathat bennünket. Ráadásul a két olasz márka autói gyorsabbak is voltak a mi Porschénknál, de végül csak mi nyertünk” – mesélte Gijs van Lennep, aki Herbert Müllerrel ült akkor egy autóban.


Nem lehet megunni


Miután a Targa Florio a világbajnoki sorozat egyik futama volt, érthető volt a Porsche öröme.

A szicíliai versenyen aratott győzelmek annak ellenére is fontosak voltak, hogy a nyolcórás, 850 kilométeres futam után az autók gyorsaságával nem lehetett felvágni: „A Targa a rengeteg kanyar miatt viszonylag alacsony átlagsebességű verseny. Azonban az, hogy közúton rendezték, mégis fontossá tette a Porsche-gyár számára, mert a győzelmek azt mutatták meg, hogy milyen jó közúti sportautókat tudnak csinálni.”

A holland pilóta 1970 és 1973 között négy Targán állt rajthoz. Az első és az utolsó alkalommal egy Porsche, míg a két középső évben egy Alfa Romeo volánja mögött.


Csak jönnek, csak jönnek


„Első évben negyedik lettem egy finn privát csapattal, a következő évben pedig egy Alfa 33-mal második a csapattársam, Nino Vaccarella mögött. A következő évben nem hozott szerencsét az Alfa Romeo, az első körben elszállt a motor, fel kellett adni a versenyt. Negyedjére aztán nyertünk, az szép futam volt.”

És nehéz – emlékszik vissza Van Lennep. A 72 kilométeres körön hétszáznál is több kanyar keserítette meg a pilóták életét. Itt édeskevés volt az, ha valaki gyors.

„Meg kellett tanulni a pályát, és én ebben elég jó voltam. Mondhatom, hogy 99,5%-ban fejből tudtam a pályát. Ez volt a legfontosabb, a Targán ugyanis nem lehetett hibázni. Egyszerűen nem volt rá hely. Ha egy kanyart elrontottál, akkor véget is ért a versenyed, mert biztos, hogy összetörted az autót.”

A versenynek azonban nem azért lett vége, mert túl sok volt a kanyar, hanem azért, mert túl sok volt a néző.

„Öt-hatszázezer ember állt az út mentén. Véges-végig a pálya minden méterén emberek álltak, olykor még az úton is. Képzelheti, milyen balesetveszélyes volt. Miután ezzel nem tudtak mit kezdeni, a Targa kikerült a világbajnokság programjából.”


A Porsche összehoz


Gijs van Lennep néhány futamtól eltekintve szinte az egész karrierjét a Porsche szolgálatában töltötte. Csak az Alfa Romeo tudta pár verseny erejéig elcsábítani, illetve a Forma–1-ben zúgott mögötte Ford-motor, amikor a Surtees, az Ensign és Frank Williams (akkor még új) csapatában is.

„Sportkategóriában versenyeztem messze a legtöbbet. A Forma–1-ben nyolc futamon álltam rajthoz, úgyhogy azt azért nem nevezném karriernek a sorozatban. Arra azért büszke vagyok, hogy 1973-ban Zandvoortban, két évvel később pedig a Nürburgringen is hatodik lettem, azaz pontszerzőként értem célba.”

Természetesen Gijs van Lennep is régi kuncsaftja Cicciónak. Az ismeretségük a holland első Targa-részvételére datálható, és gyorsan egy azóta is tartó barátsággá vált.



„Az összes versenycipőmet Ciccio csinálta. Van köztük narancssárga, ami tipikus holland versenyszín, van piros, fehér, kék, ami meg a holland zászló három színe, és a többi. Összesen talán négy vagy öt pár. A kedvencem egy ralicipő, amit tíz éve csinált nekem, amikor egy hasonló vendégségben itt jártam. Elképesztő fickó, 80 éves, de olyan fiatalos, hogy az csoda. És minden versenyzőt ismer, aki megfordult a Targán. Tényleg hihetetlen.”


Targa Florio

Gijs van Lennep (j) Ciccio Liberto és egy Porsche 918-as társaságában a mester cipőivel


Gijs van Lennep visszavonulása után a Porsche egyik vezetéstechnikai instruktora volt, ma pedig már magánvállalkozásában oktat egy holland versenypályán.

„Ha veszel egy gyors autót, én megtanítalak, hogyan vezesd, nagyjából ezzel lehet összefoglalni a munkámat. Sokan megveszik a gyors autót, de nem tudják vezetni. Én megmutatom, hogy mi az, ami lehetséges például egy Porschéval, és mi az, ami már nem.”


A cipő, amelyben az utolsó vb-futam győztese, azaz Gijs van Lennep a gázpedált nyomta


De mi is az a Targa Florio?

A világ legrégebbi autóversenye, amelyet először 1906-ban rendeztek meg a Palermót körülölelő hegyek között kijelölt pályán. Az első évtizedekben még 148, majd 108 kilométeres nagy kört 1932-ben „vágták meg” 72 kilométerre, és lett a futamok helye állandó jelleggel a Circuito Piccolo delle Madonie nevű pálya. A rövidebb pálya azonban nem könnyítette meg a versenyzők dolgát: az egy körre jutó kb. 750 kanyar egyedülálló kihívást jelentett a mezőnynek.

A Targa Florio 1955-től 1973-ig szerepelt a túraautó-vb versenynaptárában. A győztesek sorában olyan nagyságok nevei szerepelnek, mint Umbero Maglioli, Tazio Nuvolari, Stirling Moss (1955-ös győzelme során a későbbi ötszörös Forma–1-es világbajnokot, Juan Manuel Fangiót előzte meg), Graham Hill (kétszeres F1-es világbajnok, Damon Hill apja), Wolfgang von Trips vagy Nino Vaccarella.

A verseny 1973 után a tarthatatlan biztonsági állapotok miatt – több százezer néző tolongott a pálya mentén, nem ritkán az úton állva várták az autókat – kikerült a világbajnoki naptárból. 1977-ig még nemzetközi formában rendezték meg, azóta viszont már „csak” az olasz ralibajnokság egyik futama. A Targa Florio története során a legtöbb, összesen 11 győzelmet a Porsche aratta, a német autógyár pedig tisztelete jeléül a Targa nevet adta 911-es modellje kemény tetős (nem nyitható) változatának, Collesanóban pedig múzeum őrzi a verseny emlékeit.