Az emberek azt hiszik, egy Kern András-filmen röhögniük kell

Fotó: VS.hu / Adrián Zoltán

-

Kern András az 1997-es A miniszter félrelép óta nem rendezett filmet, a héten viszont mozikba kerül a Vámos Miklós novellája alapján forgatott Gondolj rám. A rendező-főszereplővel beszélgettünk a Filmalappal közös munkáról, az Andy Vajnával elfogyasztott rakott krumpliról és arról is, mégis ki a frász nézne meg több ezer forintért egy Kern András-filmet.


Majdnem húsz év telt el az utolsó, Koltai Róberttel közösen rendezett filmje, A miniszter félrelép bemutatása óta. Miért várt mostanáig a rendezéssel?

Ez nem egészen énrajtam múlt. Van egy foglalkozásom, ami időnként eltérít a filmezéstől, a színészet. Folyton osztanak rám szerepeket, folyton próbálni kell. A filmrendezés nekem gyerekkori indíttatás, az életem része, fő vonala is kellett volna, hogy legyen, de eltérültem színésznek. Annyit játszom, nem mindig jut eszembe filmötlet, de ha eszembe jut, írok belőle valamit. Van, hogy az éppen nem kell senkinek, vagy nincs is filmkészítés, mint négy-öt évvel ezelőtt, mikor semmit nem lehetett csinálni, mert nem volt már MMKA, és még nem volt Filmalap.



A Gondolj rám tervét már akkor be akarta volna adni?

Nem, ez későbbi, akkor volt egy másik film, amit a Sztracsatella és A miniszter félrelép között írtam. Abból nem lett semmi, aztán írtam valamit a tévének egy producer felkérésére, az meg az ő halála miatt maradt félbe. Most megint beadtam valamit a Filmalapnak, az éppen nem kellett nekik. Pedig most megint beleszerettem a filmezésbe, mert a Gondolj rámot nagyon jó volt forgatni. Ilyenkor mindig eszembe jut, milyen jó filmet csinálni. Most egy francia krimiből forgatnék valamit, de ez nagyon korai stádiumban van, azt sem tudjuk, kinél vannak a jogok, meg hogy a magyar nézők szeretnének-e egyáltalán magyar krimit. Néha azt olvasom az újságokban, hogy nem.

Miért Vámos Miklós novellájából csinált filmet?

Én nem tudok történeteket kitalálni, és kérdeztem a Vámost, nincs-e valami története, mert ő folyton ír novellákat, gyűjti a történeteket. Mondtam neki: adjon elő három olyan történetet, ami alkalmas egy olyan filmre, amit én csinálnék, én is lennék a főszereplő. Erre elmondott tizennégyet. Az egyikből lett a Gondolj rám.



A legutóbbi rendezése óta eltelt időben tudatosan nézett úgy filmeket, hogy ilyesmit akar csinálni? Gyűjtött inspirációkat?

Nem. Van egyfajta film, amit szeretek. Egyáltalán nem szeretnék nagyon röhögős vígjátékot csinálni, az elvárás viszont az, hogy olyan legyen. Nem tudom, az emberek miért kapcsolják össze, hogy egy Kern András-filmen biztos lehet röhögni. Valószínűleg akinek van humora, attól azt is várják, hogy nevettesse őket. Ezzel nem vagyok kibékülve, szerintem én általános színész vagyok, aki ilyet is, olyat is játszik, és filmrendezőként is olyat rendeznék, ami se nem nagyon röhögtetős, se nem nagyon lila és érthetetlen. Nem könnyű ezt összerakni az elvárások, a nézőszámok, a pénzosztás, a producerek miatt, rettentő lassú a folyamat, bár maga a forgatás nagyon szórakoztató.

A Filmalappal milyen tapasztalatai voltak? Milyen változtatásokat kértek a forgatókönyvön?

Nem fontosakat. Kicsit megpróbálták vígabbra csinálni, és egyengették a történet útját, mert dramaturgiailag nem állt elég biztosan a lábán. Nem kértek hülyeséget, nem voltak erőszakosak. A rokonszenves Hegedűs Bálint dolgozott velünk mint dramaturg – ők fejlesztőnek hívták.


Eszenyi Enikő és Kern András a Gondolj rám forgatásán


Érzett különbséget az MMKA-rendszer és a filmalapos forgatókönyv-fejlesztés között? Másra figyeltek oda?

Ehhez egyáltalán nem értek, velem az MMKA soha nem fejlesztett forgatókönyvet. Megírtam a Sztracsatellát, megmutattam Rózsa Jancsinak, aki a producere volt, és azt mondta, miért nem csinálsz már egy filmet? Erre odaadtam, ő intézkedett az MMKA-ban, jöttek-mentek, és fölhívott, hogy kezdhetsz forgatni.

Másodszor az Andy Vajna állt elveszetten az Iparművészeti Múzeumban mint a „külföldi magyar filmesek pesti látogatása” nevű ünnepség egyik résztvevője. Itt volt a Tony Curtis, szegény Zsigmond Vili, Kovács Laci. Valamiért én is meg voltam hívva, Andy Vajnát meg ismertem egy Los Angeles-i magyar filmhétről. Kérdeztem, szeretsz te színházba járni? Igen. Ma este mit csinálsz? Semmit. Mondom, gyere el a József Attila Színházba, megy egy darab, A miniszter félrelép, és aztán gyere föl hozzánk enni rakott krumplit, mert azt jól tud a feleségem csinálni.

Megnézte az előadást, és mondta, csináljunk ebből egy filmet. Hazamentünk enni rakott krumplit, ő meg telefonált, hallom, hogy angolul beszél. Mondom, mit csinálsz? Azt mondja, megveszem a jogokat. A rakott krumplinál már megvette a Ray Cooney-tól az összes jogokat, fél év múlva forgattunk. Szóval az MMKA-val nekem forgatókönyv-fejlesztésben nincs tapasztalatom.



Nem félt attól, hogy a Gondolj rámban ellenszenves figurát formáljon meg?

Én nem látom ellenszenvesnek.

Csalja a feleségét.

Az nem olyan ellenszenves, inkább igaz. Gyakori élethelyzet, és szerintem szeretik a nézők. Inkább az kelthet bizarr érzést, hogy vele valami baj történik, és elkezd ellenszenves dolgokat csinálni, célzatosan. De eleve nem hiszem, hogy ellenszenvet keltene.

A főhős családjában sok szó esik a zsidóságukról.

Hát talán azért, mert a főhős zsidó. Ez baj?

Miért volt fontos önnek ez a motívum? Mert a történet alakulásában nem játszik szerepet.

Nem a fenét. Az apósából így hozza ki a nácit. Egyébként nem sokszor beszélnek róla, egyszer. És a film végén a lányomnak elmondok egy történetet, ez igaz.

Igen, az egy megrázó sztori, akkor is, ha könnyedén van kezelve.

A Kádár-rendszerben nem beszéltek erről, ami nagy szerencse volt, mert az antiszemitizmus kevésbé látszott – volt, csak nem emlegették. Azt hiszem, ez nem sok ebben a filmben.


Szilasi Blanka és Kern András a Gondolj rám forgatásán


Ön szerint hiányzik a magyar filmek közül az a típusú vagy műfajú film, mint a Gondolj rám?

Fogalmam sincs, ezzel egyáltalán nem foglalkoztam. Nekem hiányzik. Szeretem az olyat, ami kicsit mosolyogtató, kicsit ríkató, kicsit pszichologizáló, kicsit hétköznapi – ami egyszerű dolgokból áll össze, közel van hozzánk. Nem szeretem azt, ami távol van tőlünk, például a kosztümös filmeket. Ha meglátok egy színészt egy 13. századi lovon, elkapcsolok. Jobban tetszik az, mikor Edward Norton megy az utcán egy haverjával farmernadrágban, és arról beszélnek, hogy kit lőjenek le, vagy kit dugjanak meg.

Az ember tragédiáját eszem ágában se jutna megfilmesíteni, de a Megdönteni Hajnal Tímeát sem akarnám megcsinálni, mert az meg túl könnyű szerintem. Persze egyáltalán nem biztos, hogy a közönség is olyasmit akar látni, mint én.


Kern András interjú, Gondolj Rám, Film


A tizennyolc év, mióta nem rendeztem, arra is kellett, hogy gyűljön elég anyag, ötlet bennem, ami filmre kívánkozik, mert nem tudom elmondani dalszövegben vagy színpadi alakításban. Ha elég tapasztalat összejön, az formálódik ilyen filmmé.

Nemrég készült egy kerekasztalos interjú a legmenőbb hollywoodi rendezőkkel, ahol a kollégái faggatják a nyolcvan felé járó Ridley Scottot, hogyan bírja a rendezéssel járó fizikai munkát. Önnek nem okozott gondot a fizikai megterhelés?

Nem, mert én nem járok nyolcvan felé! Csak most leszek 68 éves. Én szeretem a rendezést, olyankor formában vagyok, magasan van az adrenalinszintem. Annyira föl van pörögve az ember, hogy nem érzi fárasztónak, sőt. Inkább az zavar, hogy nagyon lassú az egész. Ha holnap kitalálnék egy filmet, azt négy év múlva forgathatnám, akkor már 71 leszek, vagy 72, az már veszélyes. Gondolom azért csinálja a Woody Allen ilyen gyorsan és könnyű kézzel, ír valamit, aztán leforgatja. Nem jó? Nem baj. Majd ír egy másikat jövőre, az jobb lesz. Mindig kell forgatni valamit, mert elfogy az idő.


gondolj rám kern andrás

Kern András a Gondolj rámban


A hatvanas években kezdett filmezni, rögtön a pályája elején együtt dolgozott például Fábri Zoltánnal. Jóleső érzés visszagondolnia arra az időszakra, vagy inkább megrémíti az a filmtörténeti mércével mérhető távolság, amely elválasztja ezektől a filmektől?

Is-is. Rémisztő persze, hogy így elment az idő, de jó érzés is. Nagy alak volt a Fábri, kiskoromban mindig az ő filmjeit néztem, a Két félidő a pokolbant, a Körhintát, az Édes Annát. Egyáltalán, folyton moziba jártunk, arra nosztalgiával emlékszem vissza, pedig nem vagyok nosztalgikus alkat, nem hiszem, hogy a nosztalgiából bármi jó kisülne. De akkor kijöttünk a gimnáziumból, megírtuk a leckét, fél négykor találkoztunk a Marx téren. Elmentünk megnézni mondjuk az Előzés című Dino Risi-filmet, mondtuk, hogy ilyen jót még életünkben nem láttunk, aztán másnap megnéztük újra. Mindig tele volt a mozi, minden gyerek ezt csinálta, és minden dolgozó is, mert nem érdekelte őket, hogy dolgozniuk kéne a villanygyárban, inkább moziba mentek.

Ezt irigylem attól a kortól, mert most félek tőle, hogy ki fog jönni a Gondolj rám, de egyáltalán nem akarnak az emberek magyar filmet nézni, mert kétezer forintba kerül egy jegy. Ha megy az egész család, kólával tízezer forint. Ki a frász fog tízezer forintot adni Kern András Gondolj rám című filmjéért?


Kern András interjú, Gondolj Rám, Film


Mostanában keveset játszik filmben. Kevésbé találják meg szerepekkel, vagy jobban válogat az ajánlatok közül?

Kevésbé találnak meg. Mennék én, ha hívnának. Gondolom, új korosztály, új rendezők, a régivel néha össze vagyok veszve, vagy nem pont én kellek nekik. A színészé ilyen kívülről irányított élet ám.

Ön szerint milyen lehetőségei vannak egy művésznek ilyen hosszú pályán töltött idő után frissnek, aktívnak maradni? Nem fásul bele, nem unja az ember?

Nem, mindig azt hiszem, hogy a következő dolog jó lesz, azt lehet várni. Aztán, ha nem lesz jó, ami kicsit véletlen meg szerencse kérdése is – mindenki úgy indul neki, hogy jó filmet, előadást, lemezt, könyvet akar csinálni –, akkor az szerencsésen elfelejtődik, vagy megbukik, elmúlik. Jön a következő, megint azt hisszük, hogy jó lesz, és ilyesmiben részt venni jó dolog, mindegy, hány éves az ember. Jó nyomot hagyni magunk után, ez nem függ össze azzal, mennyi ideje van valaki a pályán, meg hány éves. Aztán ha elhülyül az ember, az más, de amíg észnél van, belülről fiatalnak érzi magát.


Kövesd a VS.hu kultúrarovatát a Facebookon!