Az ember, aki semmiről sem tud. És megint jól jár vele

Fotó: AFP / FABRICE COFFRINI

-

Harminc éve dolgozik a nemzetközi futballszövetségben, amelynek tizenhét éve ő az első embere. A FIFA ezalatt dúsgazdaggá, egyben a világ egyik legkorruptabb szervezetévé vált. Sepp Blatter azonban leválthatatlan, az ellenfeleit könnyedén félreállítja, és mindig akad valaki, aki elviszi helyette a balhét. A gyeplőt biztos kézzel tartó, de semmiről sem tudó elnök pozícióját a FIFA eddigi legnagyobb korrupciós botránya sem tudta megingatni - ismét elnök lett.


Krízis? Mit jelent az, hogy krízis? Nincs krízis, csak vannak bizonyos nehézségeink.

Joseph Blatter, 2011. május


Joseph „Sepp” Blatter, a 79 évesen is irigylésre méltóan fiatalos és lendületes svájci közgazdász a világ legnagyobb, legbefolyásosabb és leggazdagabb sportszervezetének vezetője. 1975 óta szolgálja a Nemzetközi Labdarúgó Szövetséget (FIFA), melynek 1998 óta az elnöke, és amely vezetése alatt nemcsak irgalmatlan pénzeket forgató óriásvállalattá vált, de sokak szerint a világ legkorruptabb szervezetévé is.

Hogy a FIFA a velejéig romlott, az nem most derült ki. Kérdés, május 27-e lehet-e a vég kezdete a Blatter-birodalomnak.

Ezen a szerdai napon, 48 órával a FIFA tisztújító kongresszusa előtt ugyanis civil ruhás nyomozók szállták meg a zürichi Baur au Lac szállodát, és őrizetbe vették a szervezet kilenc tagját, akiket korrupcióval és pénzmosással vádol az Egyesült Államok ügyészsége. A 2011 óta tartó nyomozásban az amerikai hatóságok arra a megállapításra jutottak, hogy az őrizetbe vettek, illetve a későbbiekben még kellemetlen percek elé néző további gyanúsítottak – köztük olyan nagy nevek, mint a spanyol szövetség elnöke, Ángel María Villar, a török Senes Erzik vagy az orosz Vitalij Mutko – az elmúlt mintegy két évtizedben közel 150 millió dollár kenőpénzt tettek zsebre.

Ez a pénz sporttal foglalkozó média- és marketingcégek irányából érkezett, a tisztviselők pedig, latba vetve a szervezeten belül befolyásukat, közbenjártak, hogy ezek a vállalkozások megkapják különböző latin-amerikai tornák közvetítési és marketingjogait.

A vesztegetési ügyekben Zürichben őrizetbe vettek szinte kivétel nélkül a dél-amerikai (CONMEBOL) és a közép-amerikai (CONCACAF) szövetség munkatársai, nem egy közülük a legmagasabb pozíciókat tölti be. Jeffrey Webb például a CONCACAF elnöke, Eugenio Figueredo pedig 2014-ig a CONMEBOL elnöke volt.

Az ügyletekben az Egyesült Államok hatósága nyomoz, mondván, a vesztegetések és a pénzügyi manőverek egy része az ország területén folyt, de naivitás lenne azt hinni, hogy a többi tagszervezet (az európai UEFA, az afrikai CAF, az ázsiai AFC, illetve az óceánai OFC) nem érintett a korrupciós ügyekben.

A gyanúra már az is éppen elég okot ad, hogy az amerikai ügyészségi források azt mondják: megdöbbentette őket, milyen régóta folytak a korrupciós ügyek, és milyen mélyen átitatta az egész szervezetet a korrupció. „Az volt a benyomásunk, hogy ez a normális, napi ügymenet része, hogy a korrupció intézményesült a FIFA berkein belül.” Márpedig ennek a szervezetnek a főnöke, Sepp Blatter, akiről sok mindent el lehet mondani, de azt, hogy a tudtán kívül adnak-vesznek százmillió dolláros televíziós és marketingjogokat, valamint világbajnoki rendezéseket, aligha. Blatter szokás szerint ezúttal is mossa kezeit (ahogy csütörtökön fogalmazott, „nem tarthatom rajta mindig mindenkin a szemem”), ezzel szemben igazi omnipotens, mindent tudó, mindent a kezében tartó főfőnök hírében áll.


A tisztújító kongresszus előtt civil ruhás nyomozók szállták meg a zürichi Baur au Lac szállodát


Jött, látott és mindent vitt


Sepp Blatter portré, FIFA, Jack Warner

Jack Warner kétséget kizáróan a FIFA történetének egyik legsötétebb figurája. Az, hogy Zürichben elsőként vették őrizetbe, tulajdonképpen a papírforma, 1,01-es szorzóval adták a fogadási irodák. A történelemtanárból lett trinidadi politikus (a trinidadi szövetség és a CONCACAF vezetésén kívül volt képviselő és nemzetbiztonsági miniszter is), pénzember és sportdiplomata tucatnyi kétes ügyben volt benne.

A 2002-es vb jegyein 350 ezer, míg 2006-os németországi vb belépőin 1 millió dollárt keresett: mindkét esetben saját cégén keresztül árusította a jegyeket, megkerülve a hivatalos értékesítési csatornákat. Warner már 2007-ben a 2018–2022-es rendezésre készült. Egy BBC-nek adott interjúban nekiment az angol szövetségnek, mondván, csak a saját érdekeiket nézik, a világfutballért pedig semmit nem tesznek, és egyébként is, Európában mindenki rühelli az angolokat.

A kirohanásnak meg is lett az eredménye: az angol szövetség már a következő évben lekötött egy barátságos meccset Trinidaddal, Londonban pedig úgy készültek, hogy van egy biztos voksuk a 2018-as rendezésért. Az angoloknak végül csalódniuk kellett, és a voksolás után már hiába hozakodtak elő azzal, hogy Warner 2,5 millió dollárt kért tőlük egy trinidadi futballcélú beruházásra a voksáért cserébe (hogy átadták-e a pénzt, nem derült ki).

Warner végül azért repült CONCACAF elnöki székéből – bár továbbra is a FIFA kötelékében maradt –, mert a 2011-es elnökválasztási kampányban a katari jelölt, Mohamed bin Hammam felé húzott Blatterrel szemben. (Hammamról a cikk végén lévő keretesből tudhatnak meg többet.)

Blatter 1975-ben technikai igazgatóként került a céghez, hogy hat évvel később már a főtitkári irodát foglalja el, majd 1998-ban onnan lépjen még egy szinttel feljebb, és üljön be az elnöki székbe. Blatter nemcsak az egyik legrégebbi bútordarab a zürichi székházban, hanem igazi nagy játékos is, inkább sportpolitikus, mint sportdiplomata.

Keményen játszik, ha rákényszerül, de ha arról van szó, akkor meggyőzhető, ha nem is okvetlenül a szívére vagy az eszére hatva. Blatter közgazdász, azaz ért a pénzhez, és megkockáztatjuk, szereti is azt – és a pénz nagy része éppen a média- és marketingjogokból érkezik. Egy közzétett ügyészségi jelentés szerint a 2007 és 2010 közötti időszakban a FIFA bevétele 4,189 milliárd dollár volt, aminek 83 százalékát (3,48 milliárd dollár) adták a tévés és marketingjogok – nyilvánvaló tehát, hogy ennek a területnek a fokozott figyelemmel követése kiemelten fontos egy jó vezető számára.

Igaz, a média- és marketingjogokkal már korábban is meggyűlt Blatter és a FIFA baja. 2001-ben, akkori értékén 234 millió dollár adósságot maga után hagyva, csődbe ment az ISL (International Sport and Leisure) nevű cég, amely a FIFA-val és a Nemzetközi Olimpiai Bizottsággal (NOB) szorosan együttműködve adta-vette a különböző sportesemények dollár százmilliókra rúgó közvetítési és marketingjogait.

Csakhogy az ISL nem véletlenül volt kivételesen jó piaci helyzetben: éveken át pénzelték a FIFA korábbi elnökét, a brazil João Havelange-ot és honfitársát, a Brazil Labdarúgó Szövetséget 1989 és 2012 között irányító Ricardo Teixeirát is, akik az ISL-nek tett fáradozásaikért cserébe – a svájci Zug kanton ügyészségének vizsgálata szerint – 41 millió svájci frankot vágtak zsebre. Amiből később, beismerve tettüket, és megbánást tanúsítva, 3 milliót vissza is fizettek.

Minderre egyébként csak 2012-ben derült fény, holott a szövetség korábbi főtitkára, Michel Zen-Ruffinen (Lennart Johannson, az UEFA főtitkárának támogatásával) már 2002-ben készített és részben közzétett az ügyről egy 30 oldalas jelentést, melyben Blatter felelősségét feszegetik, illetve hűtlen kezeléssel és a pénzügyi adatok manipulálásával vádolják.

A munkaszerződésében foglalt titoktartási kötelezettség megszegése miatt Zen-Ruffinent még abban az évben eltávolították a FIFA-tól, azonban a két brazil vezető megúszta a felelősségre vonást. Miután 2012-ben már nem voltak a FIFA kötelékében, Blatter elnök nagyvonalúan eltekintett az utólagos retorziótól, és a korábban megindított etikai vizsgálatot is lezárták. A kérdésre, hogy neki mint a FIFA első emberének nem kellett volna-e tudnia a történtekről, akkor is úgy válaszolt, hogy a kérdés ostobaság, elvégre ő sem láthatott mindent.


Sepp Blatter és João Havelange, a FIFA korábbi elnöke 1982-ben


Mindez azonban semmiség volt a következő nagy dobáshoz, a 2018-as oroszországi, de főképp a 2022-es katari labdarúgó-világbajnokság kiárusításához képest. A Sunday Times 2010-ben érzékletes riportban írta le a katari szervezőbizottság erőfeszítéseit. Azt, hogy Mohammed bin Hammam hogyan repülte körbe a világot a katari emír magángépén, hogy táskaszámra osztogatott készpénzkötegekkel terelje a helyes útra a majdani voksolókat.

Hasonlóan tett a korábban már említett, Blatter korrupciós ügyeit feszegető Zen-Ruffinen is, aki rejtett kamerával felszerelt fedett újságíróknak árulta magát és szolgáltatását, miszerint 210 ezer fontért cserébe bárkinél kijárja, hogy a 2010. december 2-i zürichi szavazáson az angoloké legyen a 2018-as rendezés joga. Zen-Ruffinen kendőzetlenül beszélt róla, hogy a végrehajtó bizottságban bárki megvehető, csak tudni kell, hogy mi a fizetség. „A világ legnagyobb gengsztereként” említett egyik funkcionáriusnak több százezer dollár az ára, más viszont inkább a csinos hölgyek társaságát részesíti előnyben.

A Guardian számításai szerint Katarnak 4,4 millió fontjába került a rendezés elnyerése. Ezt az összeget persze nem makettekre és látványtervekre költötték, hanem a szavazatvásárló „voksnagyköveteikre”, akik annak rendje és módja szerint be is vásároltak. A költségvetésben még helyet kapott egy 250 ezer font értékű csomag is, amely a Katarba látogató „VIP- és nagyon VIP”-vendégek számára nyújtott extra vendéglátás költségeit fedezte.


Blatter átadta a világbajnoki trófeát Hamad bin Khalifa Al-Thani katari sejknek


A Garcia-jelentés

Michael J. Garcia amerikai ügyvéd évekig dolgozott a FIFA független etikai vizsgálójaként, egészen addig, míg egy független etikai vizsgálatának következményeként 2014-ben le nem mondott. Garcia 2012-ben kezdte el kutatni az orosz és a katari vb-rendezés gyanús ügyeit, a munka végeztével, 2014. szeptember 5-én pedig le is adott főnökeinek egy 430 oldalas jelentést, melyben feltárta a rendezésért folyó verseny gyanús machinációit.

Csakhogy Hans-Joachim Eckert, a FIFA etikai bizottságának vezetője jobbnak látta, ha a saját szájíze és a szervezet érdekei szerint csupán egy 42 oldalas, az oroszokat és Katart is tisztázó kivonatot tesz közzé. Garcia fellebbezett, azonban a fellebbviteli bizottság egy dodonai határozattal („Eckert nem döntést ismertetett, így kijelentései nem képezhetik fellebbezés alapját”) elutasították beadványát.

Garcia 2014. december 17-én lemondott a FIFA-nál betöltött tisztségéről, azonban az ekkorra már hatalmasra dagadt botrány hatására két nappal később a FIFA mégis nyilvánosságra hozta a teljes jelentés „jogilag elfogadható” verzióját.


Michael Garcia, Hans-Joachim Eckert


Mindenkit ki kell fizetni

Például Bill Clinton korábbi amerikai elnököt is, aki hazája mellett kampányolt a 2022-es rendezés jogáért. Amikor kiderült, hogy az amerikaiak alulmaradtak a közel-keleti országgal szemben, Clinton dühében ököllel csapott bele egy tükörbe, ami darabokra tört – írta annak idején a The Daily Beast. A volt elnököt később a Clinton Alapítvány bőkezű támogatóiként feltűnő katariak és a FIFA is kompenzálta.

A Katar 2022 Szervezőbizottság, valamint a katari állam programot hozott létre, melynek keretében a Clinton Alapítvány szerepet vállal a katari élelmiszer-biztonsági kívánalmak és a ivóvíz-ellátottság fejlesztésében. Mindezekért 2014-ben 250 és 500 ezer dollár közötti összeget utaltak át, a korábbi években pedig összesen 1 és 5 millió dollár között honorálták az alapítvány munkáját, melynek a rossz emlékű szavazás óta már a FIFA is a támogatói közé tartozik: a szervezet évente 50–100 ezer dollár közötti összeggel járul hozzá Clinton programjához.


USA v Algeria: Group C - 2010 FIFA World Cup

Korábban Bill Clinton is kampányolt a 2022-es világbajnokság rendezéséért


Szavazatokat adnak-vesznek, nyilvánvaló, hogy az rendez világbajnokságot, aki többet fizet érte a végrehajtó bizottság tagjainak. Óriási üzletek köttetnek, a valamennyi FIFA-eseményen megjelenő partnerek (Coca-Cola, Adidas, Visa, Hyundai és Gazprom), valamint a világbajnokságokon és a Konföderációs Kupán szerepet kapó szponzorok (McDonalds, Budweiser) jóvoltából négyévente egymilliárd dollár folyik keresztül a FIFA számláin.

Bizarr módon éppen ez okozhatja Blatter vesztét: ő volt az, aki ezeket a hatalmas üzleteket nyélbe ütötte (a Coca-Cola évente 290, az Adidas 186, a Gazprom mintegy 60 millió, a Visa 85, a Hyundai 15 millió dollárt csenget ki), viszont ezek a cégek – ellentétben a FIFA-val – nagyon is adnak az átláthatóságra és a feddhetetlenség látszatára.

Míg a New York Times Blattert egy Bond-film főgonoszából és a Chicagót 22 éven át irányító, a nepotizmus árnyékában tulajdonképpen egész jó munkát végző Richard M. Daley polgármesterből kikevert kreatúrának tartja, addig a főtámogatók öltönyösei frászt kapnának egy ilyen jellemzéstől. A Coca-Cola, a Visa, a Hyundai és a McDonalds is jelezte már, hogy „alapos, minden körülményre kiterjedő” vizsgálatot tart szükségesnek, és a vizsgálat eredményének fényében felülvizsgálhatják a megkötött szponzori szerződéseket.

Úgy tűnik azonban, ezeknek az óriáscégeknek a nyomása is kevés ahhoz, ami pedig már 2002-ben sem lett volna váratlan, azaz, hogy elköszönjünk a világfutball sötét főurától.


Germany v Argentina: 2014 FIFA World Cup Brazil Final

Ünneplő németek a 2014-es döntőn. Az Emirates légitársaságnak valószínűleg nagyon sokba került a hirdetés


Maradok, ha akarok

A gigantikus korrupciós botrány és a szponzorok nyomásgyakorlása ellenére Blattert pénteken ismét megválasztották, így már ötödször lett elnök.

Pedig már a második, 2007-es elnökválasztás sem volt sima: a FIFA 207 tagországa közül csupán 66 jelölte a svájci vezetőt – mégis megválasztották. A háttérben azt suttogták, hogy már 1998-as megválasztásakor is pénzért vette a szavazatokat, például 100 ezer dollárt fizetve a szomáliai szövetség akkori elnökének, Farra Adónak. Ráadásul ez a ciklus – egy időközben meghozott új szabály szerint – öt évig tartott, mondván, világbajnokság évében ne legyen elnökválasztás is.

Aztán jött a 2011-es botrányos újraválasztás, melyhez hosszú, olykor krimibe illő fordulatokon át vezetett az út. Minden még 2010-ben a trinidadi Port-of-Spainben lévő Hyatt Regency hotelben kezdődött, ahol régi ismerősünk, Jack Warner fogadta Mohamed bin Hammamot, aki katari színekben pályázott a FIFA elnöki posztjára.

Ő az, aki kijárta Katarnak a 2022-es rendezést, és mostanra elhitte, hogy a fák az égig nőhetnek. Bin Hammam megint nem üres kézzel érkezett, és a karibi tisztviselők mutattak is hajlandóságot a támogatására. Kivéve a bahamai Fred Lunnt, aki elvette ugyan a pénzes borítékot, de csak azért, hogy a szobájában lefényképezze, majd visszaadja, Bin Hammamot pedig beárulja Blatternél.

Az 1998-ban még a svájci első elnöki kandidálásánál segédkező katari sportdiplomata gyorsan az etikai bizottság előtt találta magát. Ami tulajdonképpen egy biztonságos hely: elég lemondani, hogy a vizsgálat megszűnjön, és minden csúnya ügy a süllyesztőbe kerüljön. Így is történt: Bin Hammam elköszönt, Blattert pedig ellenjelölt nélkül újraválasztották.


Sepp Blatter portré, FIFA,

1998-ban választották Blattert először elnökké. Mellette João Havelange korábbi elnök és Michel Platini