Az ember, aki még Donald Trumpnál is extrémebb elnök lenne

Fotó: Getty Images / Scott Olson

-

Botrányos és szélsőséges kijelentéseivel Donald Trumpnak sikerült elérnie, hogy a világnak az a része, amelyik éppen nem rajong érte, úgy tekintsen rá, mint a lehető legrosszabb dologra, ami az amerikai politikában csak megtörténhet. Nem meglepő tehát, hogy rengetegen fellélegeztek, amikor az első, iowai előválasztáson a jóslatokkal ellentétben Ted Cruz szerezte meg a szavazatok többségét Trump helyett. Hiba volt.


Ted Cruz konszolidált külsejű, kimért hanglejtésű, többgyerekes családapa – emiatt első ránézésre jóval mérsékeltebbnek tűnhet a túlfűtött kirohanásairól és pökhendi grimaszairól elhíresült Trumpnál. Ha azonban megkapargatjuk a felszínt, hamar kiderül, hogy Ted Cruz nemcsak Donald Trumpnál sokkal szélsőségesebb, hanem valójában a legkonzervatívabb elnökjelölt, aki valaha elindult az amerikai választások történetében.



Kevesebb bevándorlót, több háborús bűnt

Donald Trumpnak voltak meredek kijelentései, főleg, ami a külpolitikát és a bevándorlókat illeti: falat húzna Mexikó és az Egyesült Államok közé (amit ráadásul Mexikóval fizettetne ki), és egyáltalán nem engedne be több muzulmánt az országba. Csakhogy ezeket az állításokat nehéz komolyan venni, feltehetően maga Trump sem gondolja, hogy valaha megvalósulhatnak.


Cruz ezzel szemben nagyon is reális, ám cseppet sem megnyugtatóbb ígéreteket tett. „Nem tudom, hogy tud-e a homok világítani a sötétben, de hamarosan kiderül” – mondta Ted Cruz egy kampánybeszédében, melyben amellett érvelt, hogy az Iszlám Államot addig kell szőnyegbombázni, amíg emlék sem marad belőle.

Amellett, hogy szinte minden katonai szakértő egyetért abban, hogy pusztán légitámadásokkal nem lehet legyőzni a szíriai és iraki társadalom szövetébe teljesen beleépült Iszlám Államot, a szervezet által uralt területek szőnyegbombázása háborús bűnnek is minősülne, hiszen központjaikat a térség nagyvárosaiban alakították ki.



Az ember azt gondolná, hogy Cruz – akinek a tulajdon édesapja is Kubából vándorolt az Egyesült Államokba – engedékenyebb bevándorláspolitikai mellett kampányolna, mint Trump. Ehhez képest Cruz tartja és emeli Trump ígéreteit, és eltörölné például az Amerikában születő külföldi csecsemők automatikus állampolgárságát. Ráadásul, míg Trump támogatja a törvényes bevándorlók számának növelését (feltéve, hogy nem muzulmánok), addig Cruz itt is csökkentene.

Ezt az amerikai állampolgárok munkahelyeinek a védelmével indokolja, hiszen – tekintve a munkanélküliség katasztrofális állapotát – az Egyesült Államok manapság nem engedheti meg magának, hogy külföldiek szipkázzák el az állásokat. Csakhogy a 4,9 százalékos munkanélküliségi rátájával Amerika egyáltalán nem áll rosszul (az EU-ban például 9 százalék), ráadásul a 2008-as válság óta ez a szám folyamatosan javul.


A cél szentesíti...

Cruzt egyébként is sok kritika éri, például azért, mert szemrebbenés nélkül képes hamis tényekkel dobálózni – sőt Ben Carson és Donald Trump azzal vádolja a texasi szenátort, hogy csalással nyerte meg az iowai előválasztást.

A szavazást megelőzően a CNN és más hírforrások közölték, hogy Ben Carson Iowa után a soron következő államok helyett hazautazik pár napra Floridába. Ezt a tényt Cruz kampánystábja úgy tolmácsolta a szavazóknak, hogy Carson kiszáll a versenyből, ezért aki rá voksolt volna, az támogassa inkább Cruzt. Utólag persze nehéz megsaccolni, hogy abból a hatezer szavazatból, amennyivel megelőzte Trumpot, hányat köszönhet Cruz a piszkos trükknek, de a szenátor végül nyilvános bocsánatkérésre kényszerült.

Azonban a bocsánatkérés is elég féloldalasra sikerült, mivel Cruz szerint a stábja csak egy az egyben átvette a CNN riportját, arról pedig a hírcsatorna tehet, ha az esetleg félreérthető volt. „Egy lószart” – mondta a kijelentésre válaszul a CNN egyik műsorvezetője élő adásban.



Még a párttársai sem szeretik

Cruz radikalizmusa csak az egyik ok, amiért kritikusai szerint tragédia lenne, ha ő nyerné a választásokat. A másik, hogy kérdéses, mennyire tudna együttműködni az országot vezető többi politikussal.


Cruz kampányának a gerincét ugyanis az általa csak „Washington kartellnek” hívott politikai elit ekézése alkotja – ezzel természetesen nem szerzett magának sok barátot a kongresszusban vagy a két nagy párt meghatározó köreiben. Az sem lendített sokat a népszerűségén, hogy 2013-ban az ő vezetésével a republikánus többségű képviselőház több mint két hétre megbénította a kormányt.

„Nem tudom, hogyan tudna boldogulni a kongresszussal. Senki sem szereti” – mondta Cruzról Bob Dole, korábbi elnökjelölt a New York Timesnak adott interjújában.



De akkor kik támogatják?

Bármennyire népszerűtlen is kollégái körében, a republikánus szavazók jelentős részét sikerült megnyernie Ted Cruznak. A melegházasság legalizálásának visszafordítását és a kőkemény abortuszellenes intézkedéséket ígérő Cruz nem meglepő módon nagy támogatottságot élvez az evangéliumi keresztények és a radikálisan jobboldalinak tartott Tea Party mozgalom követőinek soraiban.


Ami váratlanabb, hogy a mérsékelt republikánusok 41 százaléka is elfogadhatónak tartja a texasi szenátort – ugyanez a szám Trump esetében egyébként 58 százalék.

Míg mind a ketten hajmeresztő állításokkal kampányolnak, az üzletember és médiaszemélyiség Trump feltehetően a botrányfaktort akarja maximalizálni a szavazatok megnyerése érdekében – Cruz viszont komolyan gondolja, amit mond. Ráadásul Trummpal ellentétben– akiről még a kritikusai, például Bob Dole, is azt mondják, hogy legalább egyezkedni lehetne vele – Cruz makacsul lépked előre a saját maga által kijelölt úton.


Ted Cruz