Az ember, aki a világbajnok vízipólósok lelkét is masszírozza

Fotó: Dobos Sándor/Waterpolo.hu

-

Illés Roland ifjúsági világbajnok kajakos volt, de egy rosszul sikerült válogató után visszavonult. Másnap már hívta is Benedek Tibor és Kemény Dénes a férfi vízilabda-válogatotthoz az egyébként a kajak-kenu válogatott masszőrjeként is dolgozó szakembert. A 31 éves masszőr ott volt Barcelonában a világbajnok csapattal, és ott lesz velük Rióban is.


Komoly sportmúlttal rendelkezel. Hogy jöttek egymás után a váltások?

Egy napig dzsúdóztam, de másnapra mumpszos lettem, az gyorsan elvágta a cselgáncskarrieremet. Öt évig fociztam a III. kerületi TVE-ben, majd 1998-ban, 13 évesen kezdtem el kajakozni. Tíz évig versenyeztem, 2003-ban ifjúsági világbajnok voltam kajak négyes 1000 méteren.


Illés Roland 2003-ban a kajaknégyes vezérevezőseként


Hogy lesz egy ifi világbajnok kajakosból a kajak-kenu és a férfi vízilabda-válogatott masszőre?

A sport mellett tanultam, elvégeztem egy gyógymasszőri tanfolyamot, és a Semmelweis Egyetemen diplomáztam kajak-kenu szakedzői szakon. Amíg kajakoztam, akkor már párhuzamosan dolgoztam a kajak-kenu válogatottnál, ahol 2005-ben kezdtem el masszőrködni. Főleg az edzéseim után foglalkoztam a többi versenyzővel. A Sári Nándor vezette csoportban igazi klasszisok voltak, például Storcz Botond, Horváth Gábor, Kökény Roland, Kammerer Zoltán vagy Kucsera Gábor. Aztán az egyik korosztályos válogató nem igazán sikerült. Ekkor eldöntöttem, hogy befejezem a kajakozást, és jobban ráfekszem a munkára. Másnap otthon feküdtem letargikus állapotban,


depressziós voltam, hogy abba kell hagynom a versenyzést, amikor megcsörrent a telefonom, Benedek Tibor hívott.

Ő akkor a pólóválogatott csapatkapitánya volt, és megkérdezte: vállalnék-e munkát a válogatott akkori masszőrje, Nagy Ferenc mellett. Kis gondolkodási időt kértem, majd amikor letettük a telefont, egyből hívott Kemény Dénes, az akkori szövetségi kapitány, aki ugyanezt kérdezte tőlem.

Ismerted őket korábbról?

Nem, egyikőjükkel sem találkoztam előtte. Klenyán Tamás, aki a kajak-kenu válogatottnál most is kollégám, ő ajánlott be engem a vízilabdásoknál. Másnap leutaztam Szombathelyre egy válogatott tornára, kipróbáltak, majd megkértek, hogy a pekingi olimpia kezdetéig segítsek a csapatnak. 2009-ben fel is kértek, hogy legyek a válogatott főmasszőrje, azóta itt vagyok.


Klenyán Tamás (jobbra) ajánlotta be a pólósoknak, a kajak-kenusoknál régóta együtt dolgoznak


Párhuzamosan dolgoztál a kajak-kenusokkal és a pólósokkal?

2008-ban nem voltam a kajakosokkal, de az év végén Schmidt Gábor főtitkár felkeresett, hogy ismét szükség lenne rám. Sikerült megegyeznünk úgy, hogy a nyáron vagyok a vízilabdásokkal, a fennmaradó 10 hónapban pedig a kajak-kenusokkal.

És az olimpián?

A kajakosoknál hárman vagyunk masszőrök, az olimpiára pedig csak két masszőrt lehet akkreditálni, így ott a pólósokkal leszek.

Ilyenkor bármelyik kajakos vagy vízilabdázó felhívhat, hogy szüksége lenne egy masszázsra vagy csak az edzések, a versenyek és a tornák alatt kell dolgoznod?

Általában az utóbbi, de az olimpia évében gyakorlatilag 0-24-ben rendelkezésre kell állnom bárkinek. A pólósok esetében azért is ritka, hogy valaki a válogatott szezonon kívül jöjjön hozzám, mert a klubjukban saját masszőrjük van. De ha mégis bárki bejelentkezik, akkor szívesen fogadom, hiszen nekem is fontos, hogy jól szerepeljünk az olimpián vagy bármelyik világversenyen.


Hárai Balázs lábát kezeli


A pólósok trieszti olimpiai selejtezőjén láttam, hogy nem csak a masszőri teendőket látod el a válogatottnál, a bemelegítésnél például labdát szedtél. Mi még a dolgod?

Igen, amolyan mindenes vagyok. Ha kell, labdát szedek, bekeverem az izotóniás italokat, viszem a sapkákat. Segítek, ahol tudok.

Egy masszőr időbeosztása gyakorlatilag ugyanúgy néz ki, mint egy profi sportolóé?

Hasonlóan. Nem csak a meccseken, az összes edzésen ott vagyok. Leginkább a meccsek és az edzések után dolgozom. A meccsek előtt legfeljebb egy bemelegítő masszázst, egy pár perces felrázós történetet kérnek. Utána azonban általában ott maradnak néhányan egy regeneráló masszázsra, egy kimozgatásra, nyújtásra. Egy-két órát szoktam edzés után dolgozni. Egy világverseny persze más munkát igényel, hiszen egy-egy meccsen nagyobb az igénybevétel - ahogy vége az egyiknek, máris készülnek a következőre.


Ha kell, viszi a labdákat


Triesztben nyolc nap alatt nyolc meccset játszott a pólóválogatott, te sem unatkozhattál.

Igen, ott nagyon hosszúak voltak az estéim, de hozzá vagyok szokva, hogy ilyenkor éjszaka kell dolgozni. A meccsek után visszamegyünk a szállodába, megvacsorázunk, nekem ezután kezdődik a nap. Triesztben például minden nap a fél csapatot megmasszíroztam. Volt, hogy hajnal kettőkor feküdtem le, de ilyenkor örülök, ha valamit hozzá tudok tenni én is a csapat sikeréhez.

Komoly kondit igényelhet minden nap végigmasszírozni egy fél vízilabdacsapatot. Hogy tartod formában magad?

Próbálok hetente négy-öt napot sportolni. Egy BLASZ III-as csapatban focizom, ez heti egy edzést és egy meccset jelent, eljárok konditerembe és futni is.

A masszőröknél fontos, hogy kiegyensúlyozottak legyenek, és ne adják át a feszültséget a vendégeknek. Te hogy oldod ezt meg?

Nekem is szükségem van arra, hogy megmasszírozzanak, itthon rendszeresen járok Klenyán Tamáshoz, aki a kajak-kenu válogatottnál a kollégám. A világversenyeken pedig próbálom magamnak megoldani, viszem magammal a fakír párnámat, nyújtok a szállodai szobában és SMR hengerrel próbálom kilazítani magam.


Barcelonában világbajnokságot nyert a pólósokkal


A vízilabdásoké elég zárt közeg, könnyen befogadtak?

Szerencsésnek tartom magam, mert gyorsan befogadtak a srácok. Én egyből jól éreztem magam közöttük, nagyon közvetlenek voltak velem az első perctől, tényleg semmi negatívumot nem tudok mondani rájuk.

Teljes csapattagnak érzed magad?

Hogy mennyire vagyok teljes csapattag, azt talán nem nekem kell megítélnem, de én abszolút annak érzem magam. Ha valamit ez számít, akkor például egy világversenyen a jó szereplést nekem is honorálja a szövetség. A munkámat tehát elismerik, és ez nagyon jó érzés.

Egy masszőrnél sokat beszélgetnek az emberek. Baráti kapcsolatok is kialakulnak a sportolókkal?

Igen, mondhatom, hogy több barátot is szereztem. Minimálisan pszichológusként is működöm, hiszen sokan kiöntik nekem a lelküket a padon, ezt megfelelően kell tudnom kezelni. Megbíznak bennem, tudják, hogy amit ott beszélgetünk, az csakis kettőnk között marad. Nem csak a testüket, de néha a lelküket is ápolom.


Barátokra lelt a pólósok között


Segít ebben az, hogy korábban te is versenyszerűen sportoltál?

Igen. Tudom azt, hogy egy kudarc után például hogy kell hozzáállni egy sportolóhoz, tudom, hogyan kezeljem az ilyen szituációkat.

Ha van egy új játékos a keretben, akkor kikéred a kórtörténetét, megnézed a korábbi sérüléseit, műtéteit, tehát felkészülsz belőle?

Természetesen ez is a munkám része. Ilyenkor a csapatorvossal, Puci bácsival (dr. Gábor Antal – a szerző) megbeszélem, hogy szabad-e bármilyen formában belenyúlnom a sérülésbe. Olyan is van, hogy egyáltalán nem szabad foglalkoznom egy adott sportolóval, hiszen kontraindikáció bármikor előfordulhat.


Londonban, az első olimpiáján


Hogy álltál a pólóval, mielőtt elkezdtél a válogatottnál dolgozni?

Soha nem játszottam, de előtte is szerettem nézni, főleg az olimpiákon. Akkor gyakran csak ültem bambán a tévé előtt, és nem értettem bizonyos bírói ítéleteket. Most már sokkal több mindent értek, és nyilván jobban is szurkolok a csapatnak.

Stábtagként mennyire nehéz visszafogni magad egy-egy meccsen?

Néha rettenetes, hiszen már a másodedzőt is kiállíthatják, ha csak feláll a padról. A csapatorvossal egymás mellett ülünk a padon, de gyakran nagyon nehéz visszafogni magunkat. A legizgalmasabb meccs talán, mióta itt vagyok, most Triesztben volt, a németek elleni negyeddöntő, ami az olimpiai kvótáról döntött. Amikor 8-3-ra is vezettünk, és onnan jöttek fel a németek, 8-7-nél az utolsó lövésük, ami a kapufán pattant, egy percnek tűnt a padon.


Lepörgött előttem az elmúlt négy év munkája, hogy lehet, minden hiábavaló volt. Ott kiültünk egy infarktust.

Volt olyan eseted, amikor a sírból hoztál vissza valakit, és játékra/versenyzésre készre kezelted?

Előfordul, hogy egy-egy meccs előtt valakinek fáj valamije, ilyenkor egy bemelegítő masszázzsal, vagy kimozgatással vagy betape-eléssel (a kineziotape az a színes szalag, amit látunk a sportolókon – a szerző) próbálok enyhíteni a fájdalmukon. Triesztben például a szlovákok elleni utolsó csoportmeccsen, a németek elleni negyeddöntő előtt Vámos Marci meghúzta a lovaglóizmát, betape-eltem, ami jelentősen megkönnyítette a mozgását. Ha már csak ennyit hozzá tudtam tenni a sikerhez, az már engem boldoggá tesz.


Vámos (jobbról a második) tape-pel a lábán ugrott a medencébe a németek ellen


Egy sportmasszőrnek ez a sikerélmény?

Nekem ugyanúgy siker az is, ha megnyerünk egy tornát, hiszen a magam módján én is megpróbálom mindig a maximumot hozzátenni. Nálunk is a szakma csúcsa ott lenni az olimpián. Világbajnokságot már nyertem a pólósokkal Barcelonában, most az olimpia következne.

Sikerülhet ez a Benedek-csapatnak?

Annyira összetartó a banda, hogy szerintem igen. Minden megvan bennük, ami egy jó csapathoz kell. Dolgoztam női kosárcsapatoknál is, de ott nem mindig éreztem ezt a fajta összetartást, ami hatással lehetett az eredményekre is. Lehet, hogy kicsit pátoszos, amit mondok, de igaz: a pólósok képesek meghalni egymásért a vízben, ez pedig sokat hozhat Rióban.

KÖVESD A VS SPORTROVATÁT A FACEBOOKON IS!