Az első pár cégem a földbe állt

-

Tinédzserévei végén, 18 évesen vágott először saját vállalkozásba Balogh Péter, vagyis ahogyan a legtöbben ismerik és szólítják, Petya. Néhány bukást követően aztán társaival közösen megalapították a NavNGo-t, vagyis ma már csak NNG-t, amelynek köszönhetjük az iGO navigációs szoftvert is. Az egykori startup ma már az ország egyik legsikeresebb technológiai vállalata, nagyjából 1000 embert foglalkoztatnak. Továbbra is magyar központtal. Petya aztán visszalépett a vezérigazgatói pozícióból, a tulajdonrészétől is megvált és már nem is tanácsadó az NNG-ben. Azt mondja, hogy ő nem az tipikus menedzser, inkább szeret kreatívkodni és új dolgokat létrehozni. Ma befektetőként, üzleti angyalként “működik”. Ez a Baconsült.


Miről is szól a Baconsült? Miben más, mi a saját fűszere a többi inkubátorhoz, mentorprogramhoz, tőkebefektetőhöz képest?

A Baconsültet néhány egyszerű vezérelv mentén építjük. Úgy érezzük, hogy a legnagyobb értékünk mi magunk vagyunk. Az a tapasztalat, hogy az első pár cégem földbe állt. Az, hogy volt ami sikerült. És az, hogy felépítettem egy céget egy főtől 850 főig. Ezért nagyon fontos nekünk a közvetlenség és személyesség, hogy ezzel a tapasztalattal segíthessünk. Abban hiszek, hogy Magyarországon nem a pénzhiány, hanem a tapasztalathiány a nagyobb. A legtöbb befektetőtől abban is különbözünk, hogy mi saját pénzt fektetünk be, és egyetlen megtérülésünk az, ha egy támogatott csapat nagyra nő és sikeresen értékesítik. Emellett nemcsak pénzbeli, hanem tudásbeli tőkét is biztosítunk, „okospénzzel” támogatjuk partnereinket. Ez azonban a limitje is ennek a formációnak. Mi nem akarunk és nem is tudunk bármekkorára nőni. Nincs olyan ambíciónk, hogy a legnagyobbak legyünk. A személyességet úgy tudjuk megőrizni, hogy mi magunk dolgozunk minden csapatunkkal. A nagy álom, ami hajt minket nem is igazán a pénzről szól. Az elmúlt évtized alatt sikerült felépíteni egy NNG-t, közel ezer családnak megélhetést adva. Most azt szeretnénk, ha a következő évtizedben segíthetnénk a következő tíz NNG méretű sikersztorinak megnőni, amik együtt tízezer embernek adnak munkát.

Volt-e annak idején üzleti mentora? Vagy legalábbis hiányzott-e?

Annak idején még nagyon nem alakult ki az üzleti mentorálás kultúrája itthon, ezért nem is volt igazán. Azonban sokat tanultam tulajdonostársaktól, kollégáktól és rengeteget képeztem magam. Folyamatosan tanulok és igyekszem megérteni a világot, az üzletet. Tudom, hogy sok fölösleges kitérőt meg tudtam volna spórolni, ha valaki segít. De nagyon nem mindegy, hogy hogyan teszi ezt. A legtöbb magyar kockázati tőkebefektető számára a startup és annak alapítója az “áru” és a pénz forrása (legyen az a kormány, az EU vagy az alap befektetői) jelentik az “ügyfelet”. Ezért nem ritka, hogy lekezelően, arrogánsan bánnak a startupokkal, erőből tárgyalnak, irányítani, felülírni akarnak. Szerintünk fordítva ülnek a lovon. Nem az alapítók helyett kell jó döntést hozni és nem megregulázni kell őket, hanem segíteni nekik. Hiszen igazából nem cégekbe fektet egy befektető, hanem csapatokba. És ha a csapat nem működik, akkor nem lesz siker.

Mi kell ahhoz, hogy valaki mentor, illetve jó mentor legyen?

Türelem és alázat. Egyrészt annak a felismerése, hogy én sem tudok mindent, másrészt annak a felismerése, hogy nem elég ha csak én tudom a helyes választ. Az alapítóknak kell segítenem abban, hogy kellően végiggondolják az opcióikat és ők maguk hozzanak jó döntéseket. Ehhez sokkal inkább együtt kell gondolkodni és nem diktálni.

Kiket segít most?

A portfoliómban három komoly érdeklődési terület alakult ki. Nagyon izgat a HR tech, azaz olyan szoftverek, amik cégeknek segítenek a csapataik építésében. Ez a vállalatvezetésnek az utolsó bástyája, ami még csak most kezd digitalizálódni. De nagyon bíztató, hogy az utóbbi 10 évben megszázszorozódott a befektetés ebben a témában. Most jött el az ideje. 4 ilyen projekttel foglalkozunk, ezek a CX-Ray, a Games for Business, az Indivizo és egy saját startup, a DreamJo.bs. A másik nagy érdeklődésem a digitális oktatás. Itt is hatalmas a lemaradás. Az iskolarendszerek (főleg az olyan digitálisan elmaradott országokban, mint Magyarország) nagyon le vannak maradva. Három céget is segítünk ebben a témában, ők a BOOKR Kids, a CodeBerrySchool és a Logiscool. A harmadik kategória számunkra a szoftveripar, és olyan cégeket segítünk, mint az Opp.io, Picturio, PocketGuide vagy a Prefixbox.

Mi alapján segít? Hogyan válogatta ki a mentoráltjait? Hogyan dönt?

A legfontosabb a kémia. Ha egymásra tudunk kattanni az alapítókkal és a beszélgetéseinkből, vitánkból izgatottan, zsongó fejjel állunk fel, akkor működhet. Általában 4-5 alkalommal találkozunk és beszélgetünk, dolgozunk együtt egy-egy csapattal, mielőtt a közös munka mellett döntünk. Mivel abban hiszünk, hogy a pénzen túl az igazi hozzáadott értékünk a tapasztalatunk, így a legfontosabb kritérium, hogy tudunk-e segíteni. Ez egyrészt arról is szól, hogy befogadják-e, másrészt arról is, hogy minket izgat-e a téma és tudunk-e jó nézőpontokat adni hozzá.

Mi kell ahhoz, hogy valakinek menet közben nemet mondjon?

Volt olyan, ahol a téma vagy a csapat nem hozott kellő izgalomba. Volt, ahol nem éreztem, hogy tudnék hasznos lenni. De olyan is, ahol bár nagyon tiszteltük egymást, nagyon eltért a világképünk (vallás, politika, értékrend) és ezért nem folytattuk.

Mi a helyzet a kockázttal?

Nagyon szeretem a kockázatot. Alapvetően senkitől semmiért nem kérünk pénzt, csak egy minimális tulajdonrészt. Ez is inkább jelzésértékű. Azaz ha nem nő nagyra egy-egy cég, akkor ingyen dolgoztunk. Pénzt csak akkor látunk a munkánkból, ha mondjuk 10 év múlva valamelyik cégünk nagyra nőtt és tőzsdére megy vagy felvásárolják. Vállalkozóként is mindig azt keresem, hogy hol van az új lehetőség, hol adódik olyan rés amibe bele lehet nőni és megerősödni. Nem vonz a biztos, kiszámítható, de lassú növekedés, én skálázás-mániás vagyok, mindig azt keresem, hogy mi kellhet az exponenciális növekedéshez és mi lehet annak az akadálya.

Mi kell ahhoz, hogy valaki kockázatot vállalhasson?

Leginkább önbizalom és bátorság. Sokkal jobban félünk a kudarctól, mint kellene. Mert mi a legrosszabb, ami történhet? Legfeljebb majd megpróbáljuk újra.

Hiányzik-e a vállalkozó szellem a magyarokból?

Igen, több okból is. Egyrészt nincsenek előttünk jó példák. Kicsit még kitart a feudális gondolkodás is. Ezért fontosak az olyan kezdeményezések, ahol a botlásainkról beszélhetünk (pl FuckupNight). Minden sikeres vállalkozónak rengeteg kudarc van a háta mögött. Az igazi különbség az, hogy ezt hogyan dolgozza fel. Ha talpra ugrik és visszamászik a ringbe, ha nem adja fel, akkor ezekből a pofonokból tanul és így lesz egyre sikeresebb.

Meddig akar mentorkodni, meddig fut a Baconsült?

Jelenleg minden kezünk megtelt, a következő egy évben szinte biztos, hogy újabb projektet nem tudunk fogadni. De utána remélhetőleg egy újabb “évfolyam” indul majd a siker felé. Nincsenek nagyratörő tervek, csak egy nagy álom. És valószínűleg legalább 5 év lesz, mire a jelenlegi portfolióból pénz lesz (és/vagy tanulság).

Az anyagiak mellett miért jó segíteni másokon?

Nagyon élvezem, hogy nagyszerű emberekkel dolgozhatok együtt. Én is rengeteget tanulok tőlük. És persze nagyon büszke is vagyok arra, hogy a bizalmukba fogadtak.