Az egyetem nem gyár, ahol egyetlen mutató a pénzben kifejezhető profit

Szél Ágoston

egyetemi tanár, a Semmelweis Egyetem rektora

A hazai felsőoktatás versenyképessége abban az összefüggésben értékelendő, hogy mekkora költségvetési ráfordítás árán hozza létre eredményeit. Az immár kétszer meghirdetett kiválósági egyetemi cím birtokosai, valamint a Magyar Tudományos Akadémia jelenleg összesen nem részesül akkora költségvetési támogatásban, mint amennyiből egy közepes nyugat-európai egyetem gazdálkodik. Ehhez képest az egyetemi világrangsorokban rendszeresen a 400. és a 600. közötti helyezést érnek el.


Ezek az intézmények teszik közzé az ország tudományos teljesítményének túlnyomó részét kitevő publikációkat, európai szinten pedig nem egy közülük nagyon komoly partneri kapcsolatban van a legjobb egyetemekkel közös kutatási támogatások, közös képzések, stb. révén. Nyugodtan kijelenthetjük, hogy ha a költségvetésből legalább GDP-arányos mércével mérve a nyugat-európai szintet elérő támogatást kapnának, a rangsorban igen komoly előrelépésre lennének képesek.

A Semmelweis Egyetem versenyképessége a világ orvosi egyetemei között a nemzetközi rangsorokban elért eredményekben tükröződik; a különböző tudományterületi rangsorokban hagyományosan a 2-300. közötti helyen mozgunk, de például a QS idén áprilisban készített orvostudományi rangsorában (QS World University Rankings by Subject) az első 150 közé kerültünk. Ez világviszonylatban is igen komoly nemzetközi szerepre utal , de európai szinten nyugodtan kimondhatjuk, hogy a piacvezető egyetemek között vagyunk, hiszen orvostanhallgatóink fele külföldi, öt kontinens több mint 70 országából érkeznek hozzánk tanulni.

Nemzetközi sikereink hátterében az a gyakorlat-orientált, kiscsoportos képzés húzódik, amely a tömegoktatásra átállt egyetemek között ma már kivételesnek számít. A nálunk végzett külföldi hallgatók hazatérésük után kiválóan teljesítenek, de magyar hallgatóink is rendkívül kelendőek szerte a világban. Ennek oka, hogy előnyben részesítjük a klasszikus oktatási módszereket, így a közvetlen oktató-hallgató kapcsolatot, a szóbeli számonkérést, az alacsony hallgató/oktató arányt, a modellek helyett valódi tetemen történő boncolási gyakorlatot. Ehhez kimagaslóan jó elméleti képzés és jó színvonalú klinikai képzés társul.

Az ilyen minőségű szolgáltatáshoz szükséges oktatógárda azonban egyre nehezebben tartható meg, hiszen az idegen nyelveket beszélő, mégis jelentősen alulfizetett oktatók sajnos tömegesen keresik máshol a boldogulásukat. A klasszikus oktatási módszerek mellett – ahol helye van – fontos a 21. századi technológiák alkalmazása. Ugyanakkor a modern számítástechnikai infrastruktúra hiánya egyre inkább akadályozza azt, hogy a világviszonylatban már elterjedt elektronikus oktatási kultúra (e-learning, on-line információ-áramlás, stb.) is jelentősebb szerepet kaphasson a képzésünkben.


Ehhez olyan oktatókra van szükség, akik legalább egy, de lehetőleg két idegen nyelven beszélnek és előadóképesek. Mindehhez pedig olyan, magyar nyelven szerzett oktatói tapasztalattal rendelkeznek, amely alkalmas arra, hogy az idegen nyelven beszélő külföldiek számára hazájukban is elismerhető tudásszinten adják át a szakmai ismereteket. Saját tapasztalatunk alapján mondhatom, hogy ez a színvonal minimum egy évtizedes gyakorlatot feltételez.

Egyetemünkön immár 31 éve folyik háromnyelvű orvos- fogorvos- és gyógyszerészképzés, és kb. az első 10 év alatt dolgoztuk ki azt a mechanizmust, neveltük ki azt az oktatógárdát, amellyel a sikertörténetet megalapoztuk. Természetesen a később csatlakozó oktatók betanítása és a megfelelő gyakorlat megszerzése részükről folyamatos munkát igényel, de a rendszer ma már kifogástalanul működik.

A nemzetközi rangsorokban ezen kívül igen komoly mértékben esik latba a minősített oktatók száma és a tudományos közlemények súlya, száma, hatástényezője (impakt faktora). Nagyon jelentős mutató az egyetemről elektronikus úton hozzáférhető adatok mértéke és a hallgatók véleménye. Az idegen nyelven is hozzáférhető egyetemi honlapon megjelenő adatok nagyon sokat jelentenek a felsőoktatási intézmény nemzetközi megítélésben.

A fentieken kívül nagyon fontos egy standard (minden nyelven azonos) oktatási tematika és követelményrendszer kialakítása. Magyar és külföldi hallgatóink ugyanazon vizsgakövetelményeket kell, hogy teljesítsék, ez transzparens és bizalmat ébresztő szempont. A vizsgáztatók és a vizsgatárgyak így összehasonlíthatóak, egységes mérce szerint értékelhetőek és egymáshoz jól viszonyíthatóak. Mivel a külföldi hallgatók gyakran érkeznek alacsonyabb szintű középiskolai és/vagy nyelvi ismeretekkel, fontos, hogy az egyetem maga kínálhasson megfelelő előkészítő kurzusokat az érdeklődő idegen nyelvű hallgatók számára. A „szintre hozó” előkészítő tanfolyamok garantálhatják a gyengébb nyelvi és/vagy szakmai tudással rendelkező jelentkezők sikeres csatlakozását a megfelelő szakokhoz.

A merítési bázis szélesítése érdekében egyetemünk mindent megtesz a külföldi képzőhelyekkel való kapcsolatteremtés érdekében. Szerencsére ez a feladat évtizedek óta nem abból áll, hogy intézményünk külföldi egyetemek körében hirdeti magát. Erre már régen nincs szükség. Szinte nem múlik el úgy hét, hogy neves egyetemek vezetői ne keresnének fel bennünket hallgatócserét és oktatócserét célzó együttműködések megalapozásáért. Ezeket a lehetőségeket természetesen mindig kihasználjuk.

Gyakran gondolok arra, hogy az első nagy európai egyetemek – Bologna, Párizs, Salamanca, Róma, stb. – vezetői miként vélekedhettek saját egyetemük jövőjéről a középkorban. Ma mintaként tekintünk rájuk, és megpróbáljuk sikereiket magunk is elérni. Azt hiszem, hogy ha megfelelő fenntartói támogatást kapunk, akkor ez a lehetőség nyitva áll előttünk, és néhány évszázad múlva majd úgy tekintenek vissza a Semmelweis Egyetemre, amilyen büszkeséggel ma, halálának 150. évfordulóján mi tekintünk vissza a legnagyobb és leghíresebb magyar orvos, Semmelweis Ignác örökségére.

Nagyon fontos annak felismerése, hogy az egyetem és a klinikum nem gyár, ahol az előállított produktum abszolút értéke és a befektetett költség viszonya, azaz a pénzben kifejezhető profit az egyetlen mutató. A tudás és az egészség olyan társadalmi közjó, amelyre akkor is szükséges költeni, ha az a közgazdasági értelemben vett hasznot nem mindig engedi láttatni. Az idegen nyelvű orvosképzés szép példája annak, hogy a fenti tétel vitathatatlan igazsága ellenére, az egészségipar és a felsőoktatás akár gazdasági hasznot is hozhat. Ehhez azonban a jelenleginél jelentősen nagyobb ráfordításra lenne szükség.

A felsőoktatási stratégia sokat ígérő változtatásokra, egyebek mellett oktatói béremelésre, a magyar és idegen nyelvű orvosképzés támogatására készül, amelyeket az érdekeltek nagyon várnak.


Versenyképes-e a hazai felsőoktatás?


Igen
Nem

SZAVAZAT UTÁN