Az apatest akkor most szexi?

-

Az apatest kellemes egyensúlyi állapot a sörhas és a kigyúrtság között, és bár mindig is velünk élt, néhány hete az internet is rájött, hogy mekkora kincs egy puha mellkas. És megint kiderült, hogy a férfiak egész egyszerűen sokkal nagyobb teret tölthetnek ki, mint a nők.


A sziluett ősidők óta ismerős, igazán találó nevet azonban csak néhány hete kapott. Egy amerikai egyetemista, Mackenzie Pearson cikke hozta be a köztudatba az apatest (angolul dad bod) fogalmát, és az írása megjelenése óta az internetet elárasztották a puhán kitüremkedő pocakok, a felkarba minden átmenet nélkül beleolvadó vállizmok, és az egykori edzések nyomát elfedő zsírpárnák. Most úgy tűnik, hogy egy trendről van szó, de az apatest mindig is velünk élt, legfeljebb nem igazán vettünk tudomást róla. Most viszont megkaptuk a felhatalmazást a fetisizálására. Nők tízezrei találták szemben magukat a dilemmával, amiről eddig nem is tudták, hogy dilemma: kockahas vagy puha pocak? És ha puha pocak, mégis miért? Egy rövid körkérdéssel megpróbáltuk feltérképezni.


Az úgynevezett faterosodás nekem bejön!

Kezdjük az alapoknál. Hogy miért apatest? Egyrészt mert az apaság nyomot hagy a férfiak testén is – erről egy korábbi cikkünkben értekeztünk már. Másrészt létezik egy olyan elmélet, hogy ha egy férfi megtalálta a társát, és még gyereket is nemzett neki, onnantól már nem feltétlenül kell izomra gyúrnia, hogy felkeltse magára a figyelmet.


Azt nem mondanám, hogy kifejezetten buknék erre a testalkatra, de mivel a nők teste sem maradhat örökké hiperfeszes, nem vagyok kíméletlen. Azért egy pólót felvehetnének.

Valahogy így


Az apatest meghatározáshoz Pearson cikkét vesszük alapul, neki ugyanis sikerült egész jól megragadnia a lényeget néhány találó hasonlattal. Az apatest puhán kerekded, kellemes egyensúlyi állapot a sörhas és a kigyúrtság között, és éppen ezért emberibb, természetesebb, vonzóbb. Az izmokat védelmező zsírréteg borítja be, de az egész még a túlsúlyon innen van. „Az apatest azt üzeni: néha benézek az edzőterembe, de hétvégén keményen iszom, és akár nyolc szelet pizzát is lenyomok egyszerre! Nem egy túlsúlyos srácról van szó, de nincs kockahasa sem.” Szinte látjuk magunk előtt. Ha számok segítségével jobban el tudják képzelni: 20 és 54 év között férfiról beszélünk 25 és 29,9 közötti testtömeg-indexszel. És ami szintén fontos, az apatesthez nem feltétlenül kell apának lenni, rengeteg férfi már ennek a mérföldkőnek az elérése előtt is hasonló kontúrokkal él. Ugyanakkor nem minden apának van apateste. David Beckham például négy gyerek után sem egy plüssmackó puhaságával hódít.



Pearson cikkének a definíció megalkotása mellett egy lényeges, de legalábbis vitaindító megállapítása, hogy a lányok és nők odavannak ezért a testalkatért, és ezt néhány nyomós érvvel is alátámasztja. Az elsővel rögtön reflektál a nők rengeteg helyről támadott testképére, az apatest vonzerejét ugyanis az adja szerinte, hogy nem félemlít meg minket, nőket, mert állítólag nem akarunk olyan férfit látni magunk mellett, aki miatt bizonytalankodnunk kellene a saját testünk miatt (hiszen már amúgy is elég bizonytalanok vagyunk, nem hiányzik még egy kockahas is, amihez hasonlíthatnánk magunkat). Innen nem kell messzire menni egy olyan következtetésért, hogy az apatest tulajdonképpen azért létezik, hogy a nők jól érezzék magukat a bőrükben.

A másik érve már más érzékszervekre hivatkozik, Pearson szerint ugyanis egy nem tökéletesen kidolgozott testhez jobb odabújni, mint egy fitneszbajnokéhoz. Egy apatestű férfi ráadásul nem árul zsákbamacskát, legalábbis elég valószínű, hogy a következő húsz évben nem fog drasztikusan megváltozni, míg egy kigyúrt, izmos testű férfinél ezt, ugye, soha nem lehet tudni.


Mint látvány, a hájhas nem jön be. A gyakorlatban meg sosem a has dönt.

Az apatest meghódítja az internetet

Az apatest már Pearson cikkében is kapott egy kisebb glóriát, de a férfiak további bátorítást találhattak a témában született egyéb cikkekben, vallomásokban, kommentekben. El lehet mondani, hogy talán soha ennyi szó nem esett még a férfidomborulatokról, mint az elmúlt hetekben. A New York Times, a BBC, a New York Magazine, a Vox is foglalkozni kezdett a témával. És beindult a poéngyár is, a Buzzfeed segítőkész listával állt elő arról, hogy milyen trükkökkel lehet szert tenni egy nőmágnesként működő apatestre (a nassolás például mindig jó ötlet). És elkészült a témában az egyik legpörgősebb videó is, ennyire közel tehát még talán sohasem volt az apatestnirvána.



A téma hirtelen jött sikerét nyilván magyarázza, hogy sokan magukra ismertek, és egy kis önigazolás mindig jól jön, de Pearson cikke – bár ő nyíltan az apatest oldalára áll – vitaindító is lett. Most akkor tényleg lehet büszkének lenni arra a kis feleslegre, vagy inkább rejtegetni kell? Egy férfinak rejtegetnie kell-e bármit is? Lehetséges, hogy az apatest csak egy újabb férfi privilégium? És egyáltalán, miért minősítjük lépten-nyomon mások vagy a magunk testét?


Alapvetően nem jön be, de, mondjuk, Di Capriónak jól áll. Sőt az ő esetében azt mondanám, jobb pasi így, mint nyálas tiniként. Szóval szerintem nem a testalkat teszi. Azt ugyan nem tudom megmondani, hogy mi.

A témát még a Washington Post is felkarolta, egész pontosan a lapnak az egyik olyan szerzője, aki az elmúlt egy évtizedben apatesttel és a nélkül is tesztelte a saját vonzerejét, és azt kellett megállapítania, hogy egyértelműen az előbbi volt a nyerő. Ezt többek között azzal magyarázza, hogy a húszas éveiben kemény munkával megszerzett izmai olyan magabiztosságról árulkodtak, aminek még nem volt a birtokában, és a kockás hasát fogdosták ugyan a nők, de nem nyíltak meg előtte.

Peter Holley szerint az apatest nem azért vonzó, ahogyan kinéz, hanem azért, amit üzen. „Van munkám, tudok felelősséget vállalni, és van elég pénzem, hogy bólogassak, amikor valaki azt mondja, hogy a guacamole feláras.” A Washington Post szerzője az Aberdeeni Egyetem egyik tanulmányát idézi, amelyből kiderült, hogy a fejlettebb, tehetősebb országokban élő nők, akikre kevesebb veszély leselkedik, kevésbé vonzódnak a nagyon férfias arcokhoz és testalkathoz, mint az alacsonyabb GDP-vel rendelkező országokban élő nők. Vagyis, amikor a nőknek nem a túlélés miatt kell aggódniuk, ösztönösen a puhább kontúrokkal rendelkező férfiakhoz vonzódnak.


dad bod, apatest, Leonardi DiCaprio

Leonardo DiCaprio apatesttel is az élet császára


Nekem kizárólag a vízilabda-válogatott tetszik.

Megindult azonban az ellenkampány is, amely szerint az apatest csak egy átlátszó ürügy az önelégültségre és az ellaposodott életre. E szerint az illúzióromboló irányzat szerint az apatest olyan, mint egy Ugg csizma vagy egy mackónadrág: esztétikailag taszító, de kényelmes, és könnyű viselni. Az edzőtermek, a táplálékkiegészítőket forgalmazó cégek azonnal lecsaptak az anti-apatest üzenetében rejlő marketinglehetőségekre.


dad bod, apatest,


Ezeknek a pasiknak nem a hasukkal van baj, hanem az egész azt sugallja, hogy egész nap egy kanapén fekszenek, és még a nap sem éri őket. De ennek ellenére én nagyon bírom, ha van egy fiún mit nyomorgatni.

És az anyatest?

Az anyatest nem volt annyira szerencsés, hogy olyan tartósan rejtve maradjon a minősítő szemek elől, mint az apatest, bár pont az anyáknak jut a feladat, hogy kihordják, és megszüljék a gyereket. A nők viszont elfelejthetik a pluszkilók miatti teljes nyugalom luxusát miután a sajtótermékek jó része rendre szétbombázza a testképüket azoknak a hírességeknek a fotóival, akik szülés után fél évvel, három hónappal, egy héttel, vagy akár egy nappal már teljesen visszanyerték a nem anyatestüket. Az anyatest az uralkodó elvárások szerint csak egy átmeneti állapot, nem a vágy tárgya, hanem egy olyan teher, amitől a lehető leghamarabb meg kell szabadulni, hogy még véletlenül se maradjon nyoma annak, hogy nemrég még egy 3-4 kilós gyereknek adott otthont.

Némileg indokolt tehát kettős mércéről beszélni. Míg az apatest teljesen elfogadott, sőt vonzó, egy anyatest akkor izgalmas, ha visszanyeri az eredeti formáját. Kevés anya tudna beszámolni arról, hogy mennyire dicsérték az anyatestét, és hogy a férfiak odavoltak a makacs zsírpárnáiért, és azért, mert a TRX-óra helyett inkább a sört és chipset választotta – míg az apatest pont ezekért olyan menő. A dad bod épp aktuális dicsőítésével a férfiak olyan felmentést kapnak, amiről a nők még álmodni sem mernek. A férfiak egész egyszerűen sokkal nagyobb teret tölthetnek ki, mint a nők.


Egy igazi jó pasas kockás hassal és apuformával is lehet szexi, nem feltétlenül ezen áll a maszkulinsága. Mindenképp szimpatikus lehet a nőknek, ha a férfi teste sem tökéletes, talán maradhat egy kis felesleg a combon, fenéken is. Az pedig, hogy látszólag fekve nyomás helyett inkább főz, eszik, programozik, lehet, hogy érdekes személyiségre vall. Inkább legyen valaki hedonista aputestű, mint karót nyelt, önelégült fitneszpáva.

dad bod, apatest, Ewan McGregor

Ewan McGregor és a lányok


Azt, hogy milyen az az igazi anyatest, csak az utóbbi időben látjuk vissza a nyilvános felületeken – egyre többen vállalják fel a striákat, pluszkilókat, megereszkedett melleket és a narancsbőrt. De hogy az anyatest olyan ellenállhatatlanul vonzó legyen, mint az apatest? Ettől alighanem még messze vagyunk.

Egy apatest mellett simán elképzelünk akár egy Victoria's Secret modellt is, de még a pozitív testképüzenetek felerősödése ellenére még mindig hitetlenkedünk, ha egy fitneszbajnok mellett egy igazi anyatestet látunk. De talán még az is előfordulhat, hogy az apatest mostani diadalmenete után már csak egy lépésre leszünk az anyatest elfogadásától és ünneplésétől.