Az amerikai álomnő, aki megjárta a börtönt

Fotó: Getty Images / Christopher Polk

-

Középosztálybeli családból indulva modell, író, műsorvezető, milliomos és ünnepelt sztár is volt. Aztán lecsukták bennfentes tőzsdei kereskedésért, most pedig töredékáron megvált évtizedek alatt felépített cégbirodalmától. Martha Stewart életútja maga az amerikai álom – apróbb hibákkal.


Augusztus elején tölti be a 74-et Martha Stewart, az amerikai háziasszonyok bukott példaképe. Az üzletasszony azonban korántsem egy átlagos nyugdíjas tempójában él, hiszen bár a minap 353 millió dollárért eladta több évtized alatt felépített cégét, főrészvényes és kreatív igazgató maradt a fénykorában 2 milliárd dollárra is értékelt vállalatban. A Martha Stewart Living Omnimedia az alapítása óta eltelt csaknem 20 év alatt szakácskönyvekkel, lakberendezési, kertészeti és barkácstermékekkel árasztotta el az Egyesült Államok piacát.

Minden valamirevaló amerikai nő tudta, kicsoda Martha Stewart. Rádió- és televízió-műsorok, életmódmagazinok ünnepelt sztárja volt. Igazodási pont, ha sütésről-főzésről, lakáskultúráról, varrásról, kerttervezésről, növényápolásról vagy akár a házi kedvencek gondozásáról volt szó. Az álomkarriert azonban derékba törte egy ítélet, amely hónapokra börtönbe küldte Stewartot bennfentes tőzsdei kereskedésért, csalásért és az igazságszolgáltatás akadályozásáért.


Gyerekként magába szívta

Martha Stewart egy hatgyermekes család második csemetéjeként Martha Helen Kostyra néven született New Jersey-ben, lengyel gyökerekkel. Hároméves volt, amikor szülei a ma mintegy 30 ezres kisvárosba, Nutley-be költöztek.


Nem mondhatnám, hogy szegények voltunk, csak nem volt pénzünk. Ez nagy különbség

– emlékszik Martha, aki már 10 éves kora körül dolgozott. Az ünnepelt baseballsztár, Mickey Mantle és a New York Yankees több játékosának gyermekére is felügyelt. Mantle négy fiát nemcsak sikerrel tartotta kordában, de főzött-mosott is rájuk, és zsúrokat szervezett nekik. Közben otthon szinte észrevétlenül szívta magába mindazt a tudnivalót, amitől egy háziasszony igazi háziasszony lesz: mivel a család nemigen engedhette meg magának a luxuscikkeket, gyakorlatilag mindent maguknak készítettek el.

„Mindig is nagyon kíváncsi ember voltam, és ezt a szüleimnek köszönhetem. Arra bátorítottak, hogy próbáljam ki magam minden területen, ami csak érdekel” – vallotta be Martha Stewart. Az édesanyjától sütni-főzni tanult, mégpedig a lehető legolcsóbb hozzávalók felhasználásával, és már tinédzserkorában magának varrta a ruháit – másképp nem lett volna lehetősége csinosan járni. Édesapja a kertészkedésért és a barkácsolásért rajongott, a fortélyokra pedig szívesen tanítgatta kislányát is, aki a nagymamájától a többi között a befőttkészítés titkait leshette el. Ilyen családi háttérrel nem véletlen, hogy később a Martha Stewart brand mottója az lett: „Klasszis és elegancia ésszerű árakon”.


Klasszis és elegancia ésszerű árakon – ez Martha mottója


Mielőtt azonban márkát csinált volna önmagából, Martha Stewart mások termékeit reklámozta: amint rendkívül csinos lánnyá serdült, először egy szappanmárka arca lett 15 évesen, majd egy cigarettát népszerűsített. Bár szupermodell sosem lett, dolgozott például a Chanelnek, és több mint 50 dollárt keresett óránként – ez szép summának számított az ötvenes évek közepén. Persze nem jutott munka minden napra, ezért Martha egy évet ki is hagyott a főiskolán – a Barnard College-ba járt, művészettörténetet és európai történelmet hallgatott –, hogy összegyűjtse a tandíjra valót.

Közben megismerte későbbi férjét, a Yale jogi karán tanuló Andrew Stewartot. 1961-ben házasodtak össze, négy évvel később született meg egyetlen gyermekük, Alexis. A pár 26 évig élt együtt, mielőtt útjaik különváltak volna, és az üzletasszony máig nem ment férjhez újra.


Majdnem három évtizedig voltam házas, ez nem elég? Megkaptam a részem a padlón hagyott koszos alsóneműkből

– vélekedik Martha, akinek egyébként viszonya volt Sir Anthony Hopkinsszal is. Egészen addig, amíg együtt megnézték A bárányok hallgatnak című filmet. A nő többé nem tudott elvonatkoztatni dr. Hannibal Lecter karakterétől, a félelem pedig szakításba torkollt.


A romos farmtól a világhírig

Martha valójában már gyerekkorában rájött, mennyire szeret mindent, ami a háztartásvezetéssel, a lakberendezéssel, az apró trükkökkel kapcsolatos, szenvedélyét pedig tovább erősítette, hogy Andrew Stewart egy finoman szólva is felújítandó farmot vásárolt a családnak a connecticuti Westportban. A házban – amely egyébként később mintául szolgált a Martha Stewart élőshow stúdiójának felépítéséhez – a nő az alagsortól a kertig minden praktikus ötletet megvalósíthatott, ami valaha is megfordult a fejében.

1976-ban egykori modell kolléganőjével, Norma Collierrel ételszállító céget hoztak létre, amely a Stewart-ház pincéjében működött. Norma azonban rövidesen kiszállt az üzletből, mondván: képtelen tartani a lépést partnere tempójával. Erre valószínűleg némiképp magyarázat Martha hozzáállása az élethez: „Sosem voltam beteg. Ugyan miért lennék? Tiszta időpocsékolás.” Árulkodó az is, hogy többször bevallotta, rajong a hősökért. Imádja a legjobb teniszezőt, a legjobb baseballjátékost. Látni akarja, ahogy megdöntik a rekordokat.

Közben Andrew Stewart egy New York-i könyvkiadó élére került, és logikus lépésnek tűnt, hogy a könyvbemutatókhoz szükséges cateringet a felesége biztosítsa. Az már csak a véletlenek összjátéka volt, hogy egy ilyen alkalommal Martha – és munkája – teljesen lenyűgözte Alan Mirkent, a Crown Publishing Group reklámügynökség vezetőjét, aki azt javasolta az asszonynak: írjon szakácskönyvet. Az Entertaining 1982 decemberében jelent meg, és nagy siker lett, úgyhogy sorban jöttek is a következő kötetek: a gyors ételek, az előételek, a piték és torták, egy esküvőkkel foglalkozó könyv, az esküvőtervezés és a tippek a karácsonyi előkészületekhez 1983-ban, ’84-ben, ’85-ben, ’87-ben, ’88-ban és 1989-ben.


martha stewart

Az amerikai nők tőle tanulták, hogy éljenek


Marthát vállára vette a siker: rendszeres megszólalója lett az életmódmagazinoknak, cikkeket írt, óriási nézettségű tévéműsorokba – köztük az Oprah Winfrey Show-ba és a Larry King Live-ba – hívták vendégül, 1990-ben pedig a Time rendszeres mellékleteként megjelent a Martha Stewart Living. A magazin, amelynek Martha volt a főszerkesztője, eleinte 250 ezer embert ért el, 2002-ben ez a szám viszont már meghaladta a 2 milliót. Közben elindult az álomháziasszony saját show-ja is, mégpedig napi egyórás adásidővel. Martha megmondta az amerikaiaknak, hogyan terítsenek, mit egyenek, és azt, hogyan készítsék el, miként rendezzék be a háló- és a gyerekszobát, mivel lepjék meg a legjobb barátnőjüket az esküvőjén.

„Mindig is tanár akartam lenni, és most tulajdonképpen a gyerekkori álmomat élem, hiszen amit most csinálok, az az, hogy számtalan dolgot mutatok meg emberek millióinak” – mondta egyszer, a siker évei alatt.

Nem volt megállás: az NBC róla szóló életrajzi filmet vetített, az Omnimedia pedig, amelynek égisze alatt Martha összefűzte ezerféle tevékenységét, dollármilliókat termelt, és részvényeit 1999-ben bevezették a tőzsdére. Stewart 2001-ben az USA 13. legbefolyásosabb üzletasszonya lett, tagja a New York-i tőzsde igazgatóságának.


Azt hiszem, nagyon fontos, hogy bármi, amit csinálsz vagy eladsz, vagy tanítasz, az alapvetően legyen jó. Egyetlen rossz termék, és tudod, mi lesz? Nem leszel itt tíz év múlva…

– vallja Martha Stewart. Önmagát mániákus perfekcionistának tartja, őt pedig évtizedekig a háziasszonyok királynőjének, korszakos ikonnak, életmódgurunak tekintették. Egykori munkatársa, Paul Argenti még 2003-ban a Time magazinnak azt mondta róla, a munkájában mindig egyre többet és jobbat akar, foggal-körömmel harcol azért, amiben hisz, és részben ennek köszönheti, hogy nagyon gyakran sikerül is elérnie a céljait.


Tőzsdecsúszda

Többnyire azonban csak a romantikus hollywoodi filmek érnek véget happy enddel. Martha Stewartot 2003-ban perbe fogták, és a szabadpiac fellegvárának számító Egyesült Államokban akár 25 évet is kaphatott volna bennfentes tőzsdei kereskedelemért, csalásért és az igazságszolgáltatás hátráltatásáért.

Az évek során ugyanis nem csupán saját vállalatbirodalmát építette, hanem más, sokat ígérő cégekbe is be-beszállt. Részvényes volt például az ImClone gyógyszergyártóban is, amelynek papírjaitól azonban 2001 decemberében egy csapásra megszabadult. A bökkenő mindössze az volt, hogy a bizonyítékok szerint egy nappal korábban telefonbeszélgetést folytatott a cég vezetőjével, másnap pedig a gyógyszer- és élelmiszer-ellenőrző hatóság (Food and Drug Administration) bejelentette: nem engedélyezi az ImClone rákellenes készítményének piacra dobását. Ennek következtében a részvények árfolyama természetesen a mélybe zuhant, ez azonban Martha Stewartot már nem érintette. Az asszony azzal védekezett, hogy a beszélgetés során tőzsdei tranzakciókról szó sem esett, a pakettet azért értékesítették, mert elérte azt a minimumárat, amit korábban ő szabott meg mint eladási kritériumot.


martha stewart

Pár hónapra börtöncellára kellett cserélnie a luxust


Bár számos fórumon kérte rajongóit, hogy nyilvánítsák ki szolidaritásukat, 2004 nyarán Martha Stewartot 5 hónap börtönre, majd házi őrizetre ítélték. James Comey, a manhattani bíróság államügyésze azt mondta róla, hazudott az igazságszolgáltatásnak, a tőzsdefelügyeletnek és a beruházóknak, emellett akadályozta és lassította az igazság kiderítését, amiért büntetést érdemel. Az üzletasszony természetesen megpróbált hasznot húzni a kényszerpihenőből is: könyvet írt, és házi őrizetének napjait tévéstáb kísérte végig.

Priusza azonban megosztotta az amerikai társadalmat, és Martha Stewart valójában már sosem tudta visszaszerezni régi fényét. 2005 januárjában például az aranytojást tojó tyúk, az Omnimedia bejelentette, felhagy a netáruház üzemeltetésével, kiárusítja készleteit, és csupán virágküldő szolgáltatása működik tovább. Több mint hatszáz árucikket kínáltak akár 70 százalékot is elérő kedvezménnyel, miután a cég értékesítései egy év alatt félmillió dollárral csökkentek, vesztesége pedig meghaladta a 2,7 millió dollárt. Mindazonáltal az Omnimedia és Martha életképes brand maradt, amely immár a Sequential Brands égisze alatt működik.

Az életmódguru egyébként ma is aktívan blogol, és azt vallja:


Illúzióromboló dolog a korról beszélni. Inkább azzal kellene foglalkoznunk, milyen hatékony valaki, és mennyire végez jó munkát, nem arról, milyen idős.