Az államtitkár szerint a tanársztrájk még jó is lehet

Fotó: VS.hu / Mudra László

-

Az iskolák állami fenntartásának kérdésében és a tanárok kötelező óraszámában a kormány nem tud engedni, mondta a VS-nek Palkovics László. Az oktatási államtitkár szerint a munkabeszüntetés törvényes, és aki emiatt nyomást gyakorol a tanárokra, az súlyos hibát követ el. A kormány ajánlata: a Klik helyett 57 köznevelési centrum alakul, az oktatást segítő alkalmazottak bérét emelnék, és nagyobb szabadságot adnának a tanároknak a tantervtől való eltérésben.


Hétfőn is tárgyaltak a pedagógusok sztrájkbizottságával, de aztán a tanárok bejelentették: szerdán mindenképpen megtartják az egész napos munkabeszüntetést. Ez hogy érinti önt?

Mindenkinek a szíve joga, hogyan fejezi ki az elégedetlenségét, és mit tekint az érdekképviselet fórumának. Aki úgy gondolja, hogy ezt sztrájkkal éri el, az ezt törvényesen megteheti. Mi nem politikai rendezvényeket tartunk, hanem kérdőíveket küldtünk 2000 iskolának, és most igazgatói konferenciákat szervezünk, ahol a tanárokkal beszélgetünk.

Helyesnek tartja, hogy több iskolában és önkormányzatnál próbáltak nyomást gyakorolni a tanárokra, hogy eszükbe ne jusson sztrájkolni?

A sztrájk legitim dolog, amit az alaptörvény is rögzít. Ha valaki emiatt nyomást akar gyakorolni a pedagógusokra, az hibát követ el.



Amikor Czunyiné Bertalan Judit távozása után ön vette át a köznevelés irányítását is, nem mondta önnek azt a miniszterelnök, hogy mindenképpen kerülje el a sztrájkot?

Többször beszéltem a miniszterelnök úrral, de ő ilyen konkrét feladatot nem adott. A részletes teendőket az emberi erőforrások miniszterével beszéljük meg. Az én dolgom nagyon röviden ugyanaz, mint a felsőoktatásnál: legyen egy jól működő, modern, európai köznevelési rendszerünk. A sztrájkot persze lehet úgy interpretálni, hogy a kormány szempontjából nem jó dolog. Én úgy fogom fel, hogy az oktatás ügye ilyen nagy társadalmi figyelmet soha nem kapott az elmúlt 25 évben. Ha ilyen figyelem övezi, akkor ennek részben van indoka, most pedig lehetőség nyíilik arra, hogy módosítsunk azon, ami nem jól működött jól, és olyan ügyeket is megoldjunk, amikkel még nem foglalkoztunk.

De hogy akarják ezt megvalósítani úgy, hogy a kormány által összehívott köznevelési kerekasztalra se a civil tanárszervezetek, se a szakszervezetek nem hajlandók elmenni?

A civilek azt akarják, hogy a kormány csak velük tárgyaljon. Ez meglehetősen furcsa felfogása a demokratikus párbeszédnek, amelynek a kormány csak az egyik szereplője. A Köznevelési Kerekasztalnak pont az a lényege, hogy az összes résztvevő együtt beszélje meg a teendőket. Ott legitim, a szakmájukban elismert szakemberek, tanáremberek és iskolaigazgatók ülnek, akik a gyermekek és a pedagógusok érdekeit képviselik.

De ennél a kerekasztalnál nagyrészt kormányhoz közelálló vagy a kormány által létrehozott szervezetek ülnek, és többnek csak nagyon áttételesen van köze az oktatáshoz.

Nem tartom elfogadhatónak, hogy őket bárki kirekessze, elutasítsa csak azért, mert hajlandóak együtt dolgozni a kormánnyal. Mivel nagyrészt ők is ugyanazokat a problémákat látják, ennek köszönhetően a civilek és a szakszervezetek követeléseinek nagy részéről szó van ott. A kormány továbbra is azon az állásponton van, hogy a gyermekek és a pedagógusok érdekét kizárólag a párbeszéd és a közös munka szolgálja. A sztrájkot hirdető szervezetek a minisztérium többszöri meghívása ellenére sem voltak hajlandóak részt venni a Köznevelési Kerekasztal munkájában. Noha a kerekasztal már bebizonyította, hogy a leghatékonyabb fóruma az egyeztetésnek, és számos ügyben rövid idő alatt eredményt ért el. A minisztérium ezért továbbra is várja a kerekasztalhoz az érintetteket.

A pedagógus sztrájkbizottsággal való egyeztetésre legalább törvény kötelezi a kormányt. Négy pontról tárgyaltak. Miben sikerült megegyezni?

A négy pont közül kettőben szerintem közeledtek az álláspontok. Az állami intézményfenntartó (a Klebelsberg-központ - a szerk.) átszervezésével az iskolák nagyobb önállóságot kapnak, és rendezzük az oktatást segítő, nem felsőfokú végzettségű alkalmazottak bérét. Az iskolatitkárok, pedagógiai asszisztensek bére 2008 óta nem emelkedett, miközben a tanároké 40 százalékkal nőtt. Mi azt javasoltuk, hogy idén két alkalommal nettó 35 ezer forint egyszeri juttatást kapjanak, jövőre pedig 10 százalékkal emelkedjen a bérük. Ebből 7 százalék automatikus emelés legyen, 3 százalékról pedig döntsön az iskola igazgatója, hogyan akar differenciálni.



Nem sikerült viszont megállapodni a tanárok kötelező óraszámának csökkentésében és a minőségi bérpótlékok visszaállításában. Miért?

A kötelező óraszámokból nehezen engedünk. Nem szabad elfelejteni, hogy a pedagógusok bére az elmúlt években 40 százalékkal emelkedett, a többletjövedelemért pedig többletmunka jár. A pedagógusoknak átlagosan eddig is heti 24 kötelező órája volt, ami megfelel a mostani 22-26 órának. A béremeléshez egy kompetencia alapú minősítési rendszer is társult. Kétségtelen, hogy így azt nem lehet premizálni, aki többet dolgozik. Mi azt javasoljuk, hogy az életpályához illesszünk egy teljesítményértékelési rendszert, amit az iskolaigazgatót működtethetnek, hiszen ők látják, ki milyen pluszmunkát végez. Mivel a pótlékok rendszerét az alsó határra terveztük, itt van némi mozgástér a differenciálásra, de ebben nem sikerült megállapodásra jutni.

Elég általános vélemény, hogy a tiltakozásokat kiváltó Klebelsberg-központ nem szűnik meg, csak átalakul, a lényeg pedig nem változik: az iskolák állami irányítás alatt maradnak. Ha tényleg az a cél, hogy jól működjenek, miért ne kerülhetnének vissza azokhoz az önkormányzatokhoz, amelyek jobb feltételeket tudnának teremteni?

A kormány oktatáspolitikájában nincs változás: a célunk ma is az, hogy a gyermekek versenyképesebb tudást, a szülők több segítséget, a pedagógusok nagyobb anyagi megbecsülést kapjanak. Az üzemeltetésben vannak problémák. Az önkormányzati fenntartás megbukott, csődbe vitte az önkormányzatokat, az iskolákat. Az iskolák megfelelő színvonalú fenntartására a korábbi rendszerben is csak néhány önkormányzat volt képes, különben nem 1300 milliárdos tartozásállománnyal vette volna át őket az állam. A 3000 főnél nagyobb lélekszámú települések ma is lehetnek működtetői az iskoláknak. Ha tudnak rá áldozni, semmi sem akadályozza meg őket ebben. Érdekes módon a Tanítanék mozgalmat támogató kb. 900 iskola közül nagyjából 500 nem is a Klikhez tartozó iskola volt.

Találtak már nevet a Klik helyére lépő új állami intézményfenntartónak?

Most köznevelési centrumoknak nevezzük őket a szakképzési centrumok mintájára. Később dől el, mi lesz a pontos a nevük.



Mitől lesz más ez a modell, mint a Klik?

A mostani elképzelések szerint a 198 tankerület helyett 57 intézményfenntartó centrum jön létre. Ezeket úgy kell kialakítani, hogy a megyehatárokon belül maradjanak, nagyjából azonos számú gyerek járjon az oda tartozó iskolákba, és nagyjából mindegyiknek 10 milliárd forint körüli, önálló költségvetése legyen. A centrumok vezetése helyben jobban fogja látni, hogyan lehet ebből a költségvetésből kiegyenlíteni az ottani iskolák közötti különbségeket.

De ennek az 57 centrumnak is lesz egy országos központja. Mi a különbség?

Az állami fenntartói funkciót és a centrumok koordinációját ellátó központ a helyi ügyekbe nem szól bele, csak a költségvetés tervezésében és különböző szolgáltatásokkal segíti a centrumok működését. Az egész rendszer költségvetése jövőre 100 milliárd forinttal lesz magasabb. Ez nagyon fontos eredmény.

Attól függ, hogy ez mennyiben emelkedés. Itt inkább arról van szó, hogy korábban erősen alultervezték a központosított oktatás finanszírozását, amit eddig is tízmilliárdokkal kellett kipótolgatni.

A centralizált Klebelsberg-központ lebontásával is megtakarítás érhető el, de ez a magasabb összeg tartalmazza a pedagógus-életpályához szükséges többletforrást és a magasabb minőségi elvárásokat is.



Mitől lesz így nagyobb önállósága az iskoláknak?

Az iskolákhoz olyan funkciók kerülnek vissza, amiket most a tankerületek látnak el. A költségvetést ezentúl alulról szerveződve, az iskolák tervezhetik meg, az igazgatók pedig nagyobb szabadságot kapnak a kollégák kiválasztásában vagy épp felmentésében. Az nem az önállóság korlátozása, hogy az erről szóló papírokat végül a fenntartói és munkáltatói feladatokat ellátó köznevelési centrum vezetője írja alá. Ez a vállalatok világában is így van.

Bérekről, struktúráról és finanszírozásról beszélünk, de mitől lesz mindettől jobb az iskola? Mitől fognak olyat tanulni a gyerekek, amivel jól boldogulnak a saját életükben és a XXI. századi munkaerőpiacon?

Egy munkacsoport már dolgozik a gyerekek terhelésének csökkentésén. Ezt is szeretnénk akár már szeptembertől érezhetővé tenni. A 2012-es Nemzeti alaptantervben előírt anyag mennyisége önmagában még nem okoz gondot, az a szabály viszont már igen, hogy a kerettantervektől most az iskolák csak 10 százalékban térhetnek el. Én hajlamos lennék ezt akár 70%-ra csökkenteni, hogy az iskolák a fennmaradó 30 százalékot a lexikális ismeretek helyett a tudás elmélyítésére, a kompetenciák fejlesztésére és a tanultak alkalmazására fordíthassák.