Az agyszüret és az instant ötletgyárak - hackathonok

-

Ennek az elképesztően nyüzsgő, izgő-mozgó, eleven környezetnek, a startupok világának jól megszokott, bevett részei az úgynevezett hackathon események. Nyugodtan hívhatjuk ezeket akár a kreativitás vulkánjainak is. Tehetséges, nyitott, gondolkodni tudó és akaró emberek összeülnek és néhány nap alatt tüzesre pörgetik az agykerekeket. Nagyjából olyan ez, mint amikor leülünk a haverokkal sörözni és megváltjuk a világot. Ám ezekből nem csupán jónak tűnő ötletek, hanem néha akár dollármilliós bizniszek is születnek.


Maga a kifejezés a hack és a marathon szavak háziasításából született. A hackerkedés - főleg napjainkban - már semmi egyebet nem jelent azon kívül, hogy néhány kifejezetten ügyes programozó megpróbál kitolni a világgal. Magyarul kiberbűnözőnek áll. Holott a hackerkedés jelenthet egy valamivel etikusabb tevékenységet is: a felderítést, kutatást. Na, most ezt a kutakodást lehet akár csoportosan is, “izomból” űzni. Napokig megállás nélkül. Mondhatni maratoni léptékekben. Hát így született a hackathon. Mármint a szó.

Amely szót - az első ilyen rendezvénnyel együtt - egy óriásvállalatnak, a Sun-nak köszönhetjük. Bár állítólag velük pontosan egy időben a Berkley-n működő egyetemi szoftverfejlesztő csapatának is beugrott ez a kifejezés. Akárki is volt az, aki elsőként használta, a lényeg az, hogy 1999 júniusában rögtön két hackathont is rendeztek az Egyesült Államokban. Mindkét rendezvényre összegyűlt egy-egy tucatnyi, egymástól hellyel-közzel független programozó. Az egyik csapatnak a kor tabletjének a Palm V-nek kellett megoldani egy problémáját Java-ban, a másik csapatnak a kriptografikai szoftverek jutottak.

A világ látta, hogy ez jó, úgyhogy a kétezres években szinte boldog-boldogtalan hackathonokat rendezett. Mindenki rájött ugyanis, hogy ez az egyik legegyszerűbb és leggyorsabb módja annak, hogy egy adott problémát megoldjanak. Ráadásul viszonylag olcsón. És ez itt az egyik lényeg. Nagyvállalatok kezdtek ráharapni arra, hogy ilyen ötletgyárakat hívjanak össze a cégen belül. Hiszen ötlete az szinte mindenkinek van. Ha pedig sok ember együtt ötletel, az általában csak jótékonyan hat az ügyre. Sok esetben pedig a külsős tanácsadók milliós díjaival ellentétben el lehetett intézni az egészet akár azzal, hogy mondjuk egy hét plusz szabadságot kaptak a dolgozók. Egy dizájnszabadalomhoz jutni ilyen formán… Kinek ne érné meg?

Túlzás és butaság lenne azonban a hackathonokat leírni annyival, hogy ezek csupán a nagyvállallati spórolás hatékony eszközei. Hiszen egyetemek és startup inkubátorok is előszeretettel rendeznek ilyesmit.

Egy ilyen hackathonon született a ma már a Microsoft tulajdonában lévő GroupMe üzenetküldő alkalmazás is. Az applikáció első évében már több mint 100 millió üzenetet küldtek a GroupMe-n keresztül a felhasználók, egy újabb év elteltével pedig fél milliárdot is meghaladta ez a szám. Hamar szemet is vetett a rohamosan fejlődő startupra a Skype. A cégalapítást követő első évben fel is vásárolták 80 millió dollárért, vagyis majdnem 2,5 milliárd forintért. Ma pedig már ugye a mindenki szeretett operációs rendszerét megálmodó óriásvállalat a boldog tulajdonos.

A hackathonokat tehát alapvetően egy probléma megoldására szokás életre hívni, de aztán csak a Jóisten a megmondhatója annak, hogy mi sül ki abból, ha tucatnyi túlpörgött kreatív agyat összezárnak.

Budapestet szokás egyfajta startup fővárosnak is hívni, büszkék vagyunk a közöttünk rohangáló rengeteg kedves kreatív őrültre, nem csoda hát, hogy itt sem ritkák a hackathonok. Idén például a Microsoft gondolta úgy, hogy az Azur felhőszolgáltatásához próbál meg ötleteket gyűjteni. 3-4 fős csapatokat vártak és mindenki rendelkezésére bocsájtottak egy-egy Microsoft IoT Pack for Raspberry Pi 2 kitet és egy Raspberry Pi Sense HAT-et. Aztán feltették a kérdést, hogy ugyan mit fejlesztenél vele.

De szerveztek 24 órás hackathont azért, hogy a csapatok olyan alkalmazásokat gyártsanak, amelyek – nyílt hozzáférésű európai uniós, valamint helyi önkormányzati adatokra építve – Magyarországon is alkalmasak lehetnek valós helyi lakossági és vállalkozási igények kielégítésére. Ez volt a Databoom Hackathon.

A hackathon naptár továbbra is viszonylag sűrű. Rendeznek agypörgető gyülekezőket az egyetemeken, romkocsmákban és a különböző inkubátorokban is. Egy-egy ilyet már csak külső szemlélőként is érdemes felkeresni. Már önmagában az is izgalmas, ahogyan szinte harapni lehet az izzó elmékből kirobbanó sűrű ötletfelhőket.

Meg azért lássuk be: minden egyes alkalommal libabőrözik az ember, ha csak belegondol, hogy akár pont a szemei előtt születik meg a következő Prezi.