Augusztus 20. annyi mindent jelent, hogy nem jelent semmit

Forrás: MTI

-

Történjék bármi, ezen a napon minden évben ünnepelnünk kell. De mit? Mi közünk van valójában ehhez az ünnephez, és mire akarják felhasználni a politikusok? És hogyan lett augusztus 20. a tűzijáték ünnepe? Keressük a válaszokat, bónuszként pedig ajánlunk két, az ünnephez kapcsolódó alkotást, ami nem az István, a király.


A rendszerváltás után az első szabadon választott Parlament augusztus 20-át emelte állami ünneppé, pedig március 15-e szimbolikus jelentősége sokkal nagyobb volt a rendszerváltozás folyamatában, mondja Bak János történész, a Közép-Európai Egyetem oktatója, aki szerint a Szent István-nap felértékelése egyenes folytatása volt annak, hogy a Szent Koronát mint ereklyét a magyar állam szimbólumává avattuk. Mint mondja, augusztus 20. tűnt a legkevésbé konfliktusos ünnepnek, ehhez lehetett legkönnyebben társítani a nemzet egységét.



Ki kellett találni a hagyományt

Augusztus 20-a abból a szempontból valóban betöltheti a nagy állami ünnep funkcióját, hogy a múlt század során már egy csomó mindent szimbolizált. Ezen a napon mindig azt ünnepeltük, amit az adott kurzus megkövetelt, Horthy Miklós épp úgy fel tudta használni a maga politikai céljaira, mint Rákosi Mátyás vagy Kádár János, vagy akár Orbán Viktor. Persze az ünnep újabb és újabb jelentéseit mindig valamilyen hagyomány folytatásaként állították be. Ennek néha volt alapja, néha nem – Kovács Ákos néprajzkutató könyve, A kitalált hagyomány pontosan erről a jelenségről szól.

Ami biztosan augusztus 20-ához kötődik a magyar történelemben, az István király halála (ez 1038-ban, augusztus 18-án vagy 20-án volt), illetve szentté avatása, amire ezen a napon került sor, 1083-ban. Téves viszont a közhiedelem, hogy augusztus 20-án az államalapítást ünnepeljük, Istvánt ugyanis 1000. december 25-én vagy 1001. január 1-jén koronázták királlyá. A nemzeti egység megteremtésén szorgoskodó politikusok a 20. század elején megkísérelték összehozni a Szent István-napot az aratási időszak befejezését követő népünnepélyekkel. 1927-ben a Szent Jobb-körmenet után az akkori földművelésügyi miniszter már több száz népviseletbe öltöztetett parasztembert vonultatott fel a budai várban.



Gerő András történész szerint kulcsfontosságú volt, hogy a parasztságot szimbolikusan beemeljék a nemzetbe, tekintve, hogy egészen az 1950-es évekig Magyarország leginkább paraszti társadalomnak számított. A nemzet megteremtésének folyamatában pedig kézenfekvő volt, hogy az aratás végi mulatságot összekössék a Szent István-nappal. Ráadásul mindkét esemény egyszerre volt világi és egyházi kötődésű: az államalapító vette fel a kereszténységet, míg a parasztság számára az aratás és a nyár végét jelző ünnep hagyományosan egyházi rituálé is volt. Így a magyar társadalom keresztény identitása is megszilárdult – ez a Horthy-rendszer számára bírt különös jelentőséggel.


Mindig másnak sütik az új kenyeret

Ebben a kurzusban a Szent István-nap konzervatív-nacionalista áthallásokkal gazdagodott. „Szent István országa” a Trianon előtti Magyarországot jelentette, az ünnep összekapcsolódott az irredentizmussal. Bak János kiemelte, hogy 1938-ban tupírozták fel igazán augusztus 20-át irredenta ünnepéllyé: a kormányzó ezen a napon utazott Berlinbe Hitlerhez, a látogatás folyományaként született meg az első bécsi döntés. Ekkoriban az ünnep vallási vonatkozásai már háttérbe szorultak, ami a második világháború után a kommunistáknak is jól jött.


Szent Jobb-körmenet 1938-ban


Az aratási időszak vége miatt a paraszti kultúrában augusztus 20-a volt az új kenyér ünnepe is. Ezt a hagyományt az állami ünnepbe is beemelték, 1941-ben Horthy szegte meg a kenyeret a szabadkai Hitler téren, négy évvel később viszont már Rákosi Mátyás tiszteletére sütötték az új kenyeret. A kommunista párt „országalapító forradalmárként” ünnepelte Szent Istvánt, és 1949-ben augusztus 20-ára időzítették a sztálinista alkotmány elfogadását. Később Kádár Jánosnak is fontos volt, hogy az augusztus 20-i népünnepély megrendezése révén elősegítse saját legitimációját – minden bizonnyal emiatt is tette kötelező elemmé 1966-ban a szórványosan már addig is előforduló tűzijátékot (vagyis jövőre ünnepelhetjük a látványosság ötvenedik évfordulóját).


Rákosi Mátyás és a búza - propagandakép


A rendszerváltás után az Antall József vezette kormány aztán ismét a konzervatív kontinuitás megteremtésére akarta felhasználni a Szent István-napot, emiatt lett végül a Magyar Köztársaság szimbóluma az államalapításhoz kötődő koronás címer is a Kossuth-címer helyett. Bak János történész ugyanakkor úgy véli, hogy a kilencvenes évek elejének jelképharcai ellenére ma már nem tapad az ünnephez a konzervatív-jobboldali hagyomány, főleg amiatt, mert augusztus 20-a nem személyes ünnep, nincsenek olyan rítusok, amelyek történelmi eseményekhez kötődnek – ellentétben például a március 15-én szokásos kokárdaviselettel.


Ugyanakkor a politika nem mondott le róla, hogy a saját céljaira, reprezentációjára használja fel augusztus 20-át. Az új kenyér ünnepe nemrég a Magyarok Kenyere kezdeményezés miatt kapott új lendületet: a 2011-től megtartott pécsi rendezvény a határon túli és anyaországi magyarok együvé tartozását hivatott kifejezni. Idén az a szlogenjük, hogy „Sok millió búzaszem – egy nemzet”, a megyés püspök fogja megszentelni a kenyeret, jelen lesznek a pécsi városvezetők és Böjte Csaba szerzetes is.


A Magyarok kenyere


Van élet az István, a királyon túl is

Augusztus 20-án mindig előkerül Szörényi Levente és Bródy János rockoperája, az István, a király. Idén eredeti helyszínén, a városligeti Királydombon adták elő a darabot, a szereplők között ott voltak az első előadás sztárjai (Varga Miklós, Deák Bill Gyula, Nagy Feró) és a felújított változatokból hívott énekes-színészek is. Nem kell magyarázni, mekkora népszerűségnek örvend a mai napig a rockopera, amelynek az alaphelyzetét így is, úgy is lehet értelmezni.

Keletkezése idején a nemzeti múlt fontos mozzanatát feldolgozó történetet ellenzéki állásfoglalásként, a felhorgadó nacionalizmus kulcsműveként is lehetett érteni, de a Kádár-rendszer legitimációjának metaforájaként is: a konszolidáció, a nagyhatalmakkal való kiegyezés istváni útja viszi előre az országot, míg Koppány függetlenségi törekvései a jó szándék ellenére is bukásra ítéltettek. Bak János elmondta, hogy az István, a királyhoz hasonló, történelmi témájú, népszerű előadások az egykori szocialista blokk több országában, például a balti államokban is készültek a nyolcvanas években, és ezek értelmezésén máshol is sokat vitatkoztak.


István a király, rockopera

Deák Bill Gyula az István, a király idei előadásában


Ha viszont augusztus 20-át nem az István, a király újranézésével szeretnénk tölteni, más magyar műveket is elővehetünk. Szabó Magda 1976-os színművében, az Az a szép, fényes napban ugyanúgy a kereszténység és az ősi magyar hagyományok közötti ellentét rajzolódik ki, noha nem István és Koppány harcán, hanem Géza fejedelem és Vajk elvi szembenállásán keresztül. A darab csúcspontján Géza ráébred, hogy Vajk nem politikusi számításból, hanem meggyőződésből vette fel az új vallást, és hagyta el régi nevét az Istvánért. Egyébként a drámából két évvel az István, a király bemutatója előtt forgattak népszerű tévéjátékot, amely feltehetően Szörényiék számára is inspirációkánt szolgált.


az a szép, fényes nap

Sinkovits Imre az Az a szép, fényes nap 1976-os előadásában, a Nemzeti Színházban


Aki pedig arra kíváncsi, hogyan élcelődnek a magyar művészek az augusztus 20-án ünnepélyesen lerészegedő és bezabáló embereken, az nézze újra András Ferenc Veri az ördög a feleségét című szatíráját. Az 1977-ben készített filmben magas beosztású pártember érkezik látogatóba egy vasutascsaládhoz, ez alkalomból az apa megpróbál zsíros állást szerezni a gyerekeinek. A háziak és a vendégek egyaránt rengeteget esznek és piálnak, de az este mégsem sikerül olyan jól, mint ahogy a családfő elképzelte – reméljük, az idei ünnep azért békésebben alakul.



Kövesd a VS.hu kultúrarovatát a Facebookon!