Hiába a vallási meggyőződés, kötelező az oltás

Fotó: AFP / MIKHAIL MORDASOV

-

Alkotmánybírósági döntésig jutott az oltástagadás, igaz, most egy egyáltalán nem szokványos esettel. Az ügy egyszerre vet fel orvosi, etikai és jogi kérdéseket: meg lehet-e tagadni az emberi sejteken előállított oltóanyagot, és kötelessége-e a hatóságnak segíteni, hogy másikat találjanak helyette?


Nem sérti a lelkiismereti és vallásszabadság alaptörvényben biztosított jogát a védőoltások kötelező jellege – mondta ki a múlt héten az Alkotmánybíróság (Ab) Szalay Péter által vezetett öttagú tanácsa. A határozat elutasította egy szülő alkotmányjogi panaszát, aki azt kifogásolta, hogy gyerekének egy, az ő vallási meggyőződésének nem megfelelő vakcinát akartak beadatni, és erre hatóság, majd bíróság is kötelezte.

Az ismeretlen indítványozó gyermekét – aki valószínűleg ekkor ment hatodik osztályba – 2013 szeptemberében kellett volna beoltani kanyaró, rózsahimlő és mumpsz elleni, úgynevezett emlékeztető MMR vakcinával. Tudomására jutott azonban, hogy az oltóanyag „elhajtott magzati sejtek felhasználásával készült”, ezért keresztény meggyőződése miatt ezt nem akarta beadatni a gyereknek. A Pápai Életvédő Akadémia állásfoglalására hivatkozva alternatív oltóanyagot próbált találni.

A kérdéses vakcináról egyébként különböző, oltásellenes fórumokon gyakran hangoztatják, hogy abban „abortált emberi magzatok szövetei találhatóak”. Ez nem igaz, az viszont tény, hogy egyik összetevőjét, a gyengített rubeólavírust emberi sejteken tenyésztik – hiszen a vírusok csak élő sejtekben szaporodnak. Mint azt a Védőoltás blog részletesen megírta, ezek a sejtek eredetileg valóban egy, évtizedekkel ezelőtt abortált magzatból származtak, de azóta laboratóriumi körülmények közt tenyésztik azokat.


Adjanak egy másikat!

A beadványozó nem klasszikus oltásellenes szülő, nem összeesküvés-elméletekben hisz, csak másfajta, állati sejteken előállított vakcinát szeretett volna. Ennek érdekében a hivatalos szervek segítségét is kérte, de azt a tájékoztatást kapta, hogy nem létezik olyan oltóanyag, amire ő gondolt. Nem hagyta annyiban, és felkutatott egy olyan japán vakcinát, ami megfelel a meggyőződésének. Még az engedélyt is megszerezte a használatára, majd – mivel az importőrök nem voltak hajlandók behozni – magánúton megvásárolta, és idén februárban beadatta a gyereknek.

Időközben azonban a védőnői szolgálat értesítette a Népegészségügyi Intézetet, hogy az indítványozó gyermeke nem kapta meg az MMR oltást. Az intézet először felhívta a szülő figyelmét, hogy haladéktalanul pótolja az oltást, majd elrendelte a gyerek beoltását. Tavaly áprilisban a Fővárosi Kormányhivatal másodfokon is helybenhagyta ezt a határozatot, arra hivatkozva, hogy a jogszabály nem írja elő a hatóságnak alternatív oltóanyag beszerzését. A szülő bírósághoz fordult jogorvoslatért, de a Budapest Környéki Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság elutasította. Ez ellen az ítélet ellen fordult az Alkotmánybírósághoz.

Az indítványozó tehát nem a védőoltás legitimitását, illetve kötelezővé tételét vitatta, hanem azt, hogy csak egy bizonyos vakcinát használhat, a hatóság és a bíróság pedig nincs tekintettel az ő vallási meggyőződésen alapuló sajátos helyzetére. „A bíróság álláspontunk szerint egy rendelet téves, betű szerinti értelmezésével hozta meg ítéletét, figyelmen kívül hagyva az alaptörvényt, mint legmagasabb szintű jogelvet” – írta beadványában. Egy korábbi, 2007-es Ab-határozatra hivatkozva egyenesen úgy fogalmazott: jognak tekinti, hogy alternatív oltóanyagot választhasson.


Az Ab már 1993-ban kimondta, hogy a vallásszabadság túlterjed a vallás „kultikus cselekményekkel való kinyilvánításán”. A testület a mostani határozatban is megerősítette: a vallásszabadság lényege, hogy „az ember meggyőződése szerint cselekedhessen, az állam pedig tartózkodjon olyan helyzetek előidézésétől, amely az érintettet önmagával való meghasonlásra kényszerítené”.

Az Alkotmánybíróságnak viszont a konkrét ügyben – a határozat indoklása szerint – azt kellett vizsgálnia, hogy az alternatív oltóanyag használatának problémái miatt a bírósági ítélet sérti-e az alaptörvényben biztosított lelkiismereti szabadsághoz való jogot. Ebben a körben pedig arra jutott, hogy az egészségügyi hatóságoknak nem feladatuk alternatív oltóanyagot beszerezni, jogkörük csak arra terjed ki, hogy adott esetben felmentést adjanak a kötelező oltás alól.

„A bírósági döntés semmiképp nem sérti az állam vallási kérdésekben való semlegességének elvét” – írja az indoklás, hiszen a védőoltás nem vallási tanítások alapján kötelező, és a rendelet még csak nem is írja felül a vallásos meggyőződést. Ezen kívül nem egy bizonyos vakcina használata a kötelező, hanem az oltást bizonyos betegségek ellen. „Az indítványozó számára ezért sem kizárt az oltási kötelezettség olyan alternatív vakcinával való teljesítése, ami lelkiismereti (vallási) meggyőződésével összhangban áll” – áll az indoklásban.

A fenti kép illusztráció.