Anyukám kedvelné ezeket az arcokat a Petőfi TV-n

Fotó: FJ Mol

-

A Petőfi TV műsorát fiataloknak készítik, de nem nekik szól. Ez csak részben a szerkesztők hibája: az első adásnapok egyértelművé tették, hogy a célközönség számára a tévé médiuma úgy, ahogy van, halott. Ennek ellenére erre a csatornára szedték össze mindazt, ami az MTVA tévés kínálatából valamennyire értékelhető. Meg a Twin Peakset. Fiatalosan tévéztünk.


Ismerik az érzést, mikor este 8 óra van, hívogat az este, az embert mégis elfogja a vágy, hogy bekuckózzon a tévé elé, és közszolgálati csatornára kapcsoljon? Én sem.

Pedig erre a 2015-ben szinte értelmezhetetlennek bizonyuló aktusra lenne szükség ahhoz, hogy a Petőfi TV sikeres legyen. A készítők helyzetét nehezíti, hogy illik erős fenntartásokkal fogadni bármit, amihez a közmédiának köze van. Különösen, ha valami újításról van szó, amit nyilván a szükségesnél sokkal több pénzből, a gazdaságosság elveire fittyet hányva sikerült létrehozni.



Múlt vasárnap óta a Nemzeti Hírtévé folyamatos, egyszerre végtelenül szórakoztató és nagyon bosszantó bakiparádéján röhög mindenki, ehhez képest jó hír, hogy a gyerekcsatornává kinevezett m2 helyébe este 8 után lépő Petőfi TV hosszú ideje a legnormálisabb dolog, amit az MTVA pörköltszagú boszorkánykonyhájában kitaláltak. A régebbi, marginalitásuk miatt még furcsamód létező közmédiaegységek közül egy-kettő – mint mondjuk a Bartók Rádió – persze még ennél is jobb, de azt tényleg zömmel ötvenen túli értelmiségiek és ideg-összeroppanás előtt álló vállalati középvezetők hallgatják, tehát nem igazán lehet viszonyítási alapként kezelni.


A fiatalok soha nem fogják nézni

A Petőfi TV természetesen ezer sebből vérzik, de a szerkesztők – akik közül tényleg sokan harminc-, sőt, huszonévesek! – legalább akarnak valamit, van elképzelésük arról, milyen műsort szeretnének csinálni, és kinek. Színeset és változatosat, a sajtóközlemények szerint olyat, ami bejön majd a fiataloknak.

Ez az, ami hazugság, vagy ha nem az, akkor megalapozatlanul naiv optimizmus. A „fiatalok”, akik legyenek mondjuk a harminc alattiak, soha nem fogják nézni a Petőfi TV-t. Esetleg akkor, ha ott megy a következő BL-meccs vagy mondjuk a Forma–1, amit csodák csodájára pont adtak is, rögtön az első adásnapon, nemzeti ünnepünkön. Azért adták le, mert szívük mélyén ők is tudják, hogy a Böngésző, az Én vagyok itt, a Pilvaker és a többi furcsa című műsor nem fogja érdekelni a fiatalokat.


A Pilvaker színpadképe


A közmédia új csatornája valójában azokhoz a közép- és nyugdíjaskorú nézőkhöz szól, akik vagy fiatalosnak érzik magukat, vagy vannak annyira kíváncsiak, hogy szeretnék megtudni, mi érdekli a gyerekeiket és unokáikat, de óvatlanságból vagy kényelemből megelégszenek azzal, amit az MTVA állít nekik ezzel kapcsolatban.


Használná-e ma Sándor a Twittert?

Persze eleinte még abban bíztam, hogy a Petőfi TV műsorai nekem is fognak szólni.

Március 15-én Petőfi Sándorról beszélgettek a műsorvezetők, a meghívott vendégek és a videobejátszásokban felvonultatott kamaszgyerekek. Ez önmagában nem is lett volna baj, mert Petőfi tényleg szuper költő, akit szívós munkával üresítettek ki teljesen az iskolai és állami ünnepélyek szervezői. Pedig őt minden érdekelte, a magasztos eszmék és a hétköznapi apróságok is, a haza sorsa is foglalkoztatta, meg az is, ahogy bekoszolja az ember tenyerét a zsíros föld, mikor belemarkol. Arról nem is beszélve, hogy rengeteget dolgozott, és változatos versműfajokban mozgott magától értetődő természetességgel – mindez a tévé médiumára vetítve nagyszerű példaképpé teszi őt a közmédia munkatársai számára, merem remélni, hogy ezért is választották névadójuknak.



Sajnos valójában semmi nem derült ki Petőfiről, mert egyszerre maximum két percet beszélhetett róla a meghívott irodalomtörténész, és akkor is olyan kérdésekre kellett válaszolnia, mint hogy használná-e ma Sándor a Twittert. Az erőltetett, álfiatalos témák és az idegrángásos kameramozgás gondoskodtak róla, hogy a műsornak ez a része élvezhetetlen legyen – akinek nem vették el a kedvét a költőtől, az Margócsy István Petőfi-kísérletek című könyvével vigasztalódjon.


Akkor hatódsz meg, amikor nem is várnád

Az ezután következő Pilvaker-koncertről a nevén kívül semmit sem tudtam, mint kiderült, megzenésített vagy rapszövegként előadott és átdolgozott verseket lehet hallani a rádióban sokat játszott énekesek tolmácsolásában. A színpadi megvalósítás meglehetősen ötlettelen volt, a műsorvezető páros, Kautzky Armand és Kiss Ádám monológjait és felkonfjait pedig nem írták meg rendesen. Szerencsére a műsor másfél órája alatt álltak néhányan a színpadon, akik váratlanul élvezhetővé tették a produkciót. Elsősorban Szabó Simon és Fluor, a magyar szórakoztatóipar két hiteles, önazonos és szorgalmas szereplője, akik egyrészt szeretnek dolgozni, másrészt van ízlésük.



Rajtuk kívül fellépett Jakab Juli forgatókönyvíró és színésznő is, akinek semmit sem kellett csinálnia azon kívül, hogy a színpadon áll, viszont egyszer kiintegetett valakinek a közönség soraiból, és az végre egy spontán és őszinte pillanat volt, amiről hál’ istennek az operatőr is elfelejtette időben elrántani a kamerát. Akadt egy könnyed emberi gesztus ebben a vizsgadrukktól befeszült, kiszámított produkcióban. Akkor már két órája néztem a a Petőfi TV-t, talán emiatt, de komolyan mondom, megható volt.


Frankenstein szörnye

A rendes adásmenet valójában hétfőn indult, ekkor debütált az Én vagyok itt mellett a csatorna másik saját műsora, a Böngésző. A megtévesztően két külön műsorként kezelt program valójában egyetlen adásfolyamot jelent, középpontjában az A38 fedélzetéről jelentkező Tatár Csillával, aki igyekvő, improvizálni kényszerülő, ifjú kollégáihoz képest rutinos műsorvezető benyomását kelti. Feladata, hogy mindenféle klipet, riportot, animációs kisfilmeket harangozzon be, illetve a nap témáival kapcsolatban kérdezze a meghívott vendégeket. A probléma itt is az, hogy olyan sokféle irányba próbálják elvinni a műsort, hogy percek alatt elveszítjük a fonalat, miről is van szó valójában (hétfőn az volt a főtéma, hogy kinek kell kezdeményeznie az udvarlást, kedden az, mennyire zavaró, ha a csajunk/pasink túl sokat netezik).


M2, Petőfi TV, Tatár Csilla

Tatár Csilla


Mintha egymás után nyitnánk meg a YouTube-ablakokat, csakhogy ez rögzített műsorfolyam, senkinek nincs módja alaposabban elmélyedni valamiben, vagy pillanatnyi hangulatának, érdeklődésének megfelelően más irányban tájékozódni. Kísérlet történik az internetes tartalomfogyasztás tévés adaptációjára, az eredmény pedig a klasszikus horrorszörnyeket idézi: két egymást kizáró minőség, holt és eleven, ember és gép stb. között megrekedt dolgot kapunk. Pedig ennek a ráncfelvarráson átesett Kultúrháznak rengeteg szimpatikus eleme van, például bemutatnak néhány tényleg érdekes embert és kezdeményezést, például a Sorstalanság egykori gyerekszínészéből operatőrré vált Nagy Marcellt és az SZFE150-projektet, és lemegy néhány jó klip és rövidfilm (bár nehezen érthető, miért vetítenek négy éve készült MOME-s animációkat).


M2, Petőfi TV, Nagy Marcell

Nagy Marcell


Persze baj is lenne, ha kulturális műsorban nem sikerülne semmi érdekeset állítani a kultúráról, de az MTVA-ról van szó, vagyis érdemes megbecsülni ezt a sikert.


A baglyok a Petőfi TV-n sem azok, aminek látszanak

Kár, hogy közben a Petőfi TV is beleesik a klasszikus közmédiahibába, és rongyosra ismétli saját korábbi műsorainak részleteit. A Szeptember végén dalfeldolgozását az elmúlt napokban annyiszor és annyi verzióban hallottam, hogy egészen megkedveltem, most Fluor és társai Rakpartjára vagyok rákattanva, még jó, hogy ezt sem kell sokáig nélkülöznöm, ha Csilláékra kapcsolok. Mellette egyébként Fodor Imi és Jakab Márk is remek igazolásoknak bizonyultak, flottak, magabiztosak, és van humoruk, anyukám kedvelné őket, és említettem már, hogy neki szól a műsor, csak tévedésből én ülök előtte.



A csatornán fellelhető egyéb tartalmak sem kifejezetten a fiatalokat célozzák. A hétfőn elstartolt Gyilkosság és a keddi Twin Peaks kétségtelenül minőségi sorozatok, utóbbi nyugodt szívvel nevezhető remekműnek is, de egyik sem különösebben aktuális vagy releváns, utóbbit az elmúlt pár évben gyakorlatilag minden tévé leadta. Viszont ezekkel, hasonlóan a napokban induló Borgiákhoz vagy Camelothoz, legalább nem lehet hibázni. Az A38-ról közvetített koncertfelvételek is a Petőfi TV-re kerültek, és általánosságban látszik, hogy a közmédia színvonalasabb műsoraival (On the Spot, Életművész) és vállalható saját sorozataival (Fapad, Munkaügyek) próbálják kitölteni az adásidőt, még ha egyelőre csak ismétlésekről van is szó.


M2, Petőfi TV, Twin Peaks

Itt is Twin Peaks


Nehéz haragudni a Petőfi TV-re, mert úgy néz ki, ide koncentrálódik mindaz, ami értékelhető az MTVA tévés kínálatában. Más kérdés, hogy ez is kevés lesz ahhoz, hogy fiatal nézőket hozzon a csatornának, és ezért nem csak a sok szempontból félresikerült, de nem reménytelen saját műsoraik tehetők felelőssé, hanem az a tény, hogy a várt közönség tagjai alapvetően nem néznek tévét, ez a szórakozási forma kiszorult az életükből, és olyan nagyon nem is hiányzik nekik. Az első adásnapok tanulságai és a gyenge nézettségi adatok alapján ez csak világosabbá vált.


Kövesd a VS.hu kultúrarovatát a Facebookon!