Annyira nagy a baj, hogy Claire Danes barna lesz

Forrás: Showtime

-

Lendületesen és izgalmasan indult a Homeland ötödik évada. Nagyon úgy fest, hogy csak a körülmények változtak meg, Carrie a régi.


Eleinte nem tudtuk mire vélni a hírt, hogy a Homeland ötödik évadának helyszíne Berlin lesz, és Carrie (Claire Danes) a CIA-t elhagyva egy magáncégnél dolgozik majd, de persze kár volt majrézni. Az amerikai idő szerint október 4-én, vasárnap este leadott évadnyitó epizódból az derült ki, hogy az alkotók nem adtak fel semmit a sorozat szellemiségéből, ha a figurák nem is ott folytatják, ahol abbahagyták, azért lényegében nem sok változott. Hiszen, mint el is hangzik: „a lányt kiszedheted a CIA-ból, de a CIA-t nem szedheted ki a lányból”.


Carrie (Claire Danes) és kislánya a Homeland 5. évadának 1. epizódjában


De a körülmények valóban mások: a 4. évad vége óta eltelt két év, Carrie egy berlini alapítványnál dolgozik biztonsági szakértőként, békésen neveli kislányát, van egy nyugisnak tűnő pasija, és még a templomba járásra is rákapott. Új életét mintegy szimbolizálja a gyereküléses bicikli, amellyel a városban közlekedik – aztán a kerékpárhoz kapcsolódik a nyugodt hétköznapok hirtelen bekövetkező, ijesztő szertefoszlása is.



Az már az előzetesből is kiderült, hogy Carrie-nek munkaügyben Libanonba kell utaznia, és rögtön világossá válik, hogy ez bizonyos értelemben visszatérést jelent a CIA-s életéhez – megint terroristák közt kell majd lavíroznia a Közel-Keleten. Saul (Mandy Patinkin) jelenleg a CIA európai vezetője, és haragszik Carrie-re, amiért az „átállt az ellenséghez", Peter Quinn (Rupert Friend) pedig két év Szíria után visszatért, és megtörtebb, mint valaha. Quinn lelki tusái az előző évadban is megrendítők voltak, és bár most éppen úgy tűnik, a szerelmi és szíriai megpróbáltatások után lelketlen gyilkológépben nyomja, arra tippelünk, az új évadban is meghatározók lesznek pszichés és érzelmi állapotának változásai.


Alexander Fehling mint Carrie pasija, Jonas


A CIA-nál kisebb krízis alakul ki, amelyet itt nem részletezünk (bár az előzetesben ez is szerepel), és ennek folyománya, hogy az első rész végén azon töprenghetünk izgatottan, pontosan hogyan fog összefutni Carrie, Saul és Quinn szála a további epizódokban.

A sorozat, amely a harmadik évadában teljesen talajt vesztett és ritmust tévesztett, a negyedik évadban meg tudott újulni, és tizenkét (pontosabban tizenegy, az utolsó afféle levezetés volt) pattanásig feszült, pörgős epizódon vagyunk túl. Ezek után az évadnyitó lehetett volna akár unalmas is, hiszen a játékidő egy részét szükségképpen annak kellett szentelni, hogy az alkotók orientáljanak bennünket a tér- és időbeli ugrás után, de biztató jel, hogy lankadásnak semmi nyoma, abszolút feszes, lebilincselő 50 percet kaptunk, amely után alig várjuk a folytatást.


Quinn (Rupert Friend) és Saul (Mandy Patinkin)


Az világos, hogy az alkotók betartották ígéretüket, hogy a sztoriba egészen friss politikai-társadalmi problémákat is beemelnek, az Iszlám Állam, természetesen Quinn kapcsán, máris szóba került. A folytatásról konkrétabban egyelőre annyit tudni, hogy a következő részben bedobnak minket a mély vízbe, és máris Carrie élete lesz a tét, és mint a második rész előzeteséből látható, az egykori ügynök bizarr barna frizurával/parókával álcázza majd magát.



Legfeljebb amiatt aggódhatunk, hogy az őrült tempó és sok akció esetleg a drámai-pszichológiai elemek rovására megy. A Homeland eddig akkor volt a legjobb, amikor egyensúlyt tudott tartani az izgalmasan bonyolódó cselekmény és a figurák lelki életének bemutatása közt. Ez utóbbi különösen fontos a bipoláris zavarban szenvedő Carrie-nél, akinek a kibillenései nem egyszer szoros összefüggésben álltak a munkájával: képes volt a terroristavadászatba annyira belepörgetni magát, hogy elvesztette realitásérzékét, ami aztán visszahatott a munkájára és a magánéletére is. Figurája annyira összetett, hogy eddig egy pillanatra sem vált unalmassá, de ha a karakterábrázolást a jövőben háttérbe szorítja a felfokozott pörgés, akkor könnyen egysíkúvá válhat a sorozat. Reméljük, nem fognak ebbe a hibába esni a készítők.