Annyira erősek voltunk fejben, hogy sosem inogtunk meg

Fotó: MJSZ / Mudra László

-

Majoross Gergely, a Miskolci Jegesmedvék vezetőedzője és a magyar jégkorong-válogatott másodedzője szerint nagyon jó ötlet volt elvinni Tokaji Viktort a krakkói világbajnokságra, amelyen feljutott az A csoportba a csapat. A VS.hu-nak azt is elmesélte, hogyan ünnepeltek a lengyel meccs után, és ki játszott szerinte jobban, mint azt várta. Rajna Miklós is köztük volt, aki szerint „nagyon nehéz dolgunk lesz” a jövő évi, oroszországi A csoportos világbajnokságon, ám „mindenki ki fogja dolgozni a belét”.


Szerdán a SportTV stúdiójában jártunk, ahol a „krakkói csoda” résztvevőivel beszélgettek. A szombat délben a Sport1-en képernyőre kerülő adásban három „harmadban” szerepeltek a vendégek. Elsőként Németh Miklós, a Magyar Jégkorongszövetség elnöke, Nagy Attila, a magyar jégkorong-válogatott általános menedzsere és Rajna Miklós ült asztalhoz. Két hónappal a világbajnokság előtt a junior- és ifiválogatott kiesett a B-ből a C csoportba, és ekkor Rich Chernomaz szövetségi kapitány sorsa is bizonytalanná vált.

Németh Miklós ezzel kapcsolatban a műsorban azt mondta, az elnökségben voltak olyan hangok, hogy le kellene cserélni Chernomazt, de „szerencsére ezeket a hangokat egy gyors titkos szavazással sikerült lecsendesíteni”. A műsorban a fentieken kívül szerepel még Kovács Csaba (a szövetség szakmai alelnöke, a szapporói és krakkói hős, Kovács Csaba édesapja), Puskás Sándor (a válogatott erőnléti edzője), Frank Banham (a válogatott támadója), Kangyal Balázs (a válogatott sportigazgatója), Majoross Gergely (a válogatott másodedzője és a Miskolci Jegesmedvék vezetőedzője), valamint Kóger Dániel (a válogatott támadója).

A műsor felvételének szünetében Majoross Gergellyel és Rajna Miklóssal beszélgettünk.


Majoross Gergely, a Miskolci Jegesmedvék vezetőedzője örül játékosaival a bajnoki győzelemnek a jégkorong Mol Liga döntőjének 4. mérkőzése után a miskolci Jégcsarnokban 2015. március 14-én


Mol Ligát, ezzel magyar bajnokságot, később – a Fehérvár ellen – Magyar Kupát is nyertél idén a Miskolci Jegesmedvék vezetőedzőjeként, majd Rich Chernomazt segítve a divízió I/A-s ezüstérem és ezzel a feljutás is összejött idén. Tökéletesnek tűnik a szezon.

Hát, nehéz is lenne máshogy értékelni. Amikor kb. egy évvel ezelőtt belevágtam a profi edzősködésbe, nagyon sokan féltettek ettől, és próbáltak lebeszélni róla, mondván: válasszam inkább a biztos utánpótlást, mint az állandóan ingó széket a profi sportban. Én úgy éreztem, hogy ezt meg kell próbálnom, és ha nem sikerül, akkor majd találok valamit az utánpótlásban, vagy foglalkozom valami egészen mással.

Miért próbáltad meg, mi volt a fő motiváció?

Kalandvágyó ember vagyok, aki szeretné tudni, hol vannak a határai. Csak akkor derül ki, hogy mire vagyok képes, ha megyek tovább, mert ha csak egy kényelmi zónában ücsörgök, akkor sose tudtam volna meg, mire lettem volna elég. Engem az sem zavar, ha valahol ezen a létrán majd elbukom, mert akkor tudom, hogy ott volt a határom. Nyilván megyek tovább, és ha még egyszer nekifutok, még magasabbra juthatok. Voltak álmaim az edzőségemmel kapcsolatban, de megmondom őszintén, olyat álmodni sem mertem volna, ami ebből kifutott.

Az agyad leghátsó bugyraiban sem?

De, de. De először a Mol Liga végéig láttam és azt gondoltam, hogy ha valahogy sikerülne döntőbe jutni, akkor éreztem volna azt, hogy elértünk odáig, ameddig szerettem volna, és ha nyerünk, akkor nagyon boldog leszek. Ez megvolt, és ezzel magyar bajnokok is lettünk, ami nagyon nagy dolog Miskolc életében, és nyilván az enyémben is. De utána ez a kupaszereplés (a Fehérvár AV19-et verték a döntőben – a szerk.), amire azt hiszem, senki sem számított, ez egy egészen különleges élmény volt mindannyiunknak: vezetőknek, játékosoknak, stábnak, szurkolóknak. Abból merítve már mertem a válogatott-összetartás előtt nagyot álmodni. Előtte is azt gondoltam, hogy kétségkívül benne van az is, hogy a csapat kiesik – hiszen nagyon erős ellenfelekkel játszottunk –, de benne van az is, hogy feljut. Szerencsére ez lett a valóság.


A Jegesmedvék öröme


Megzavarta egyébként a Miskolcot, hogy az Érsekújvárral volt az a gikszer a Mol Liga-döntő elején (nem ment el a tavalyi bajnok Érsekújvár a szlovák másodosztályú bajnokija miatt a döntő első meccsére, ezért büntetést is kapott – a szerk.)?

Kihívás elé állított minket, hogy miként tudjuk ezt kezelni. De annyi ilyen kihívás elé kerültünk a szezonban, hogy a felétől már meg tudtuk valósítani azt a fajta mentalitást ebben a csapatban, ami át tudott segíteni minket minden hasonló kihíváson. Ez is csak egy volt a sok közül. A lényeg az volt, hogy ha nem foglalkozunk semmiféle külső tényezővel, csak azzal, hogy a kitűzött úton a lehető leggyorsabban a lehető legmesszebb jussunk adott idő alatt, akkor el fogunk érni a maximumunkig. Hogy ez a maximumunk három arany vagy három ezüst, vagy mi, az majd a végén kiderül. És a végén kiderült, hogy olyan gyorsan futottunk, hogy mindenhol elsők lettünk.

Szívesen láttál volna több miskolcit a válogatottban? Vagy Chernomaz tökéletesen kiválasztotta azokat az embereket, akik kellettek a feladatra?

Először is: ezeket az embereket nem egy személyben Rich választotta ki, hanem mi egy stábként dolgoztunk, és ő ezt végig hangsúlyozta is. Azt hiszem, hogy nagyon jó közösség alakult ki közöttünk, edzők között. Nekem tulajdonképpen mindegy volt, hogy valaki a Miskolcból érkezik-e, vagy sem, onnantól kezdve, hogy annak vége lett, nekem az volt a legfontosabb feladatom, hogy a legerősebb magyar válogatottat állítsuk össze. Hogy ebben egy miskolci lesz, vagy húsz, az teljesen mindegy (végül négy miskolci volt ott a vb-n: Bálizs Bence, Gőz Balázs, Tyler Metcalfe és Nagy Krisztián – a szerk.). Nyilván én jobban ismerem a miskolci játékosokat, ami bizonyos szituációkban előny, máskor hátrány. Nekem az a legfontosabb, hogy akiket kiválasztottunk erre a feladatra, helyt tudtak állni, sőt, sokan bravúrokra és meglepetésekre is képesek voltak.

Például ki volt az, aki jobban teljesített, mint vártátok?

Aki engem személy szerint meglepett, hogyha hátulról megyünk előre, akkor először is Rajna Miki. Mindannyian tudtuk, hogy ő képes nagyon nagy dolgokra, csak azt nem tudtuk, hogy ezt tudja-e ilyen hosszan és tulajdonképpen hiba nélkül csinálni. Bebizonyította, hogy igen, remek teljesítményt nyújtott.

A hátvédek közül, aki mindannyiunkat meglepett, az Kiss Dani és Tyler Metcalfe – utóbbi először játszott hátvédet április harmadikán, a tábor első napján. Ehhez képest, azt hiszem, hogy nagyon jól oldotta meg a feladatát. Rajtuk kívül természetesen volt sok jó teljesítmény a hátsó alakzatban, de ők voltak azok, akik meglepően nagyot tudtak alakítani.

Elöl pedig az a Kóger Dani, aki a tavalyi vb-szereplése után egy egészen más teljesítményt tudott letenni az asztalra, és a csapatunk meghatározó csatára volt. És nagy meglepetés volt a szezonja után Magosi Bálint, akiről azt gondoltam, nagyon nagy változás kell a fejében ahhoz, hogy erre képes lehessen.


Magosi Bálint, Hári János, Benk András, Erdély Csanád, Tyler Metcalfe és Bálizs Bence a magyar–olasz után


Hozzáállásban vagy miben?

Nem. Úgy éreztem, hogy a Fehérvárban beleszürkült abba a skatulyába, amelyben őt használták. Itt pedig teljesen új erőre kapott, és eksztázisban játszott öt mérkőzésen át. A támadók közül a harmadik meglepetés Erdély Csanád volt, akinek a hiányzások miatt kellett egyet előre lépnie. Azt gondoltam, hogy ő oda fog férni, szépen fejlődni fog, és pár éven belül lesz egy nagyon jó Erdély Csanádunk. Ő pedig ezt megvalósította pár hét alatt.

Volt-e a vb során olyan pont, amikor már mondjuk az edzői stábban vagy csak a te fejedben úgy tűnt, hogy most már meglehet a feljutás?

Hát, amit mondtam neked, hogy április harmadikán ez meglehet. Ha nem így gondoltuk volna, nem tudtuk volna ilyen erővel belevetni magunkat a munkába.

És olyan pont, ahol már biztosnak tűnt?

Szirányi Bence góljánál (nevet). Addig nem. Azt azért látni kell, hogy a japán mérkőzés is hajszálon múlt, ha ott mi nem vagyunk fejben ilyen erősek, akkor Japán is nyerhetett volna. Utána mindhárom győztes mérkőzés nagyon nehéz csata volt, igaz, mindhárom meccsen domináltunk. Ez a magyar jégkorong-válogatott történetében tényleg egyedülálló, mert korábban, amikor sikeresek tudtunk lenni, akkor általában az ellenfél jól dominált, mi pedig hősiesen védekeztünk és kontráztunk. Mindenki tudta a dolgát, egy-egy emberelőny vagy egy kontra pedig eldöntötte a javunkra a mérkőzést. Itt nem erről volt szó, hanem uralni tudtuk a játékot, és annyira erősek voltunk fejben, hogy sosem inogtunk meg. Akkor sem, amikor a hazai csapat ellen egy nagyon nehéz mérkőzésen negyven akárhány percen keresztül nem esett gól, és tudtuk, hogy ha ők lövik az elsőt, akkor nagyon nehéz dolgunk lesz. Erősek voltunk tehát fejben, de taktikailag és fizikailag is, azt hiszem, ez vezetett végül célra.


A feljutást érő ezüstérem


Az edzői stáb hogy bulizott? Végig együtt a fiúkkal, vagy volt valamilyen gyorsértékelés a lengyel meccs után?

Eléggé elhúzódott ez a dolog, szerintem még fél kettőkor is a csarnokban voltunk, előbb a pályán, aztán az öltözőben. És persze, közben azért a mi kis külön helyiségünkben átbeszéltünk dolgokat.

Ebből van bármi, ami publikus?

Igazándiból csak értékeltük azt, hogy mik voltak azok a fontos döntések, amelyeket jól hoztunk meg. Aztán volt egy-egy játékos, aki bejött hozzánk megköszönni a lehetőséget. Velük is elbeszélgettünk. Utána az ünneplés részére Sille Tamás barátommal benéztünk a srácokkal kicsit a belvárosi életbe. De addigra már nagyon késő volt, úgyhogy tényleg csak bementünk egy-két italra, és utána hazamentünk. Richnek és Diegónak (Diego Scandella, a válogatott másodedzője) pedig hajnalban ment a gépe, úgyhogy ők otthon maradtak, majd Németországba és Svájcba repültek.

És te miért nem voltál ott vasárnap a Városligetben?

Én a családdal – akik szerdán érkeztek ki hozzám – még kint maradtam két napot Krakkóban. A feleségem és a kisfiunk végigszurkolta a második felét a világbajnokságnak, utána ott maradtunk, körbenéztünk, és emésztgettük az eseményeket.

Tokaji Viktor hogy élte át ezt az egészet, mit mondott neked erről (a 38 éves védő bokasérülés miatt nem lehetett ott játékosként a vb-n – a szerk.)?

Nagyon nehéz lehetett neki, hiszen egy felemásra sikeredett szezont futott. Sok sérüléssel bajlódott, az lehetett a célja, hogy egy kiváló vb-vel zárja ezt le valahogy, és akkor mégiscsak egy nagyon jó emlék lesz ez az év is neki. Mivel ő nem a fiatalabbak közé tartozik, most már minden szezon akár az utolsó is lehet, ezért is fontos, hogy jó szezonokat zárjon. Sajnos úgy alakult, hogy a bokasérülése nem engedte őt jégre, de jött a stábtól az ötlet, hogy jó lenne őt elvinni, mert csomó mindenben segítségünkre lehet. Nyilván neki is egy jó élmény volt ez, és azt hiszem, nem árulok el nagy titkot, ha azt mondom, sokra hivatott edzőt látunk benne. Azt gondoltuk, hogy ha elvisszük magunkkal, akkor belelát a szakma szépségeibe, hogy nemcsak arról van szó, hogy komoly arccal, a srácokkal ordítozva kell állni a pad mögött, hanem egészen szórakoztató is tud ez lenni. Azt hiszem, hogy megtapasztalta ezt, és nagyon jól érezte magát, miközben nagyon sokat segített nekünk a játékos szemszögéből érkező meglátásaival. Úgyhogy nagyon jó döntés volt, hogy elvittük, köszönet a szövetségnek, hogy ezt lehetővé tette.


Sille Tamás, Rajna Miklós és Tokaji Viktor


Rajna: Úgy mentünk ki, hogy most átharapjuk a torkukat

Rajna Miklós a VS.hu kérdésére elmesélte: nagyon rohanós volt a múlt vasárnapi hazatérést követő néhány nap, „úgyhogy egyelőre még a pihenésre nem nagyon jutott idő”. Arra a kérdésre, hogy meg volt-e tervezve előre, melyik meccsen véd a világbajnokságon Bálizs Bence, és melyiken ő, azt mondta: nem, meccsről meccsre haladtak. Amikor szembesült Bálizs vasárnapi kijelentésével – miszerint ő úgy sejti, hogy Rich Chernomaz Rajnával számolt első számú kapusként, és a kazahok elleni találkozón azért ő állt a kapuba, hogy társa pihenhessen –, a hálóőr már másképp fogalmazott. (Chernomaz) „azt mondta nekem a kazah meccs előtt: ne izguljak, hogy nem én fogok védeni. Azt mondta, hogy mivel nem én voltam az első számú kapus a klubomban, nem szeretne hét nap alatt öt meccsen védetni” – mondta Rajna, hozzátéve: Chernomaz kijelentette neki, hogy ha továbbra is jó formában játszik, ő állhat a későbbiekben a kapuban. Ám ez nem okozott feszültséget Bálizs és közte, „mindig próbáltuk segíteni a másikat” – válaszolta a VS.hu-nak az ezüstérmes hálóőr.

Elmondása szerint sokat segített a csapaton, hogy Diego Scandella remek motivációs beszédeket tartott nekik a torna második felében. Először az olaszok elleni mérkőzés előtt beszélt nekik, majd miután ott bevált, az ukrán és lengyel találkozót megelőzően is „olyan motivációs beszédet tartott, hogy felállt a szőr a hátunkon, és tényleg úgy mentünk ki, hogy most átharapjuk a torkukat”. Rajna arra a kérdésre, hogy mi miatt védett a lengyelek ellen olyan magabiztosan, azt mondta: a kapusedző is mondta neki, hogy az elmúlt egy hónapban „elkapta a flow”, és minden mérkőzésen jól tudott koncentrálni. Az ukránok meg nem adott góljáról tudta, hogy magas bot miatt érvénytelen. „Nem vagyok egy nagyon magas kapus, de annyira igen, hogy ha nekem fel kell ugranom, hogy egy korong biztosan elakadjon bennem, akkor az biztos, hogy a felső vas fölött van. Úgyhogy én ezt egyből mutattam is a bírónak, és a srácoknak is mondtam, hogy ne izguljanak” – tette hozzá. Kérdésünkre válaszolva elmondta: sportpszichológus fixen nem foglalkozik a csapattal, de a felkészülési meccsek előtt volt néhány foglalkozásuk. „A Fehérvárnál dolgozik Fischer Miklós, ha valaki úgy érzi, hogy rosszabb formában van, vagy nincs jó passzban, rá bármikor számíthat.”


Rajna Miklós

Rajna Miklós az ukránok ellen


Amikor szerdán beszéltünk, Rajna azt mondta, azt sem tudja, mit fog tenni a hét hátralévő részében. A dunaújvárosi születésű, Fehérváron élő kapus most Budapestre is gyakran jár a csapattalálkozók és a különböző sajtómegkeresések miatt. „A cuccaim szanaszét vannak, járok jobbra-balra, annyi benzint egy hónap alatt nem szoktam elautózni, mint most fogok, ezen a héten” – mondta Rajna Miklós. Azt még nem tudja pontosan, hogy mikor kezdődik a felkészülése a következő szezonra, de a jövő májusi, A csoportos vb-vel kapcsolatban kijelentette: „Nagyon nehéz dolgunk lesz.” Szerinte felfoghatatlan, hogy Moszkvába mennek, és az egész szezon során iszonyúan fognak hajtani, hogy bekerüljenek az utazó keretbe. Ha ott lesz Oroszországban, akkor abból tudja majd leszűrni, hol tart a karrierjében, hogy mennyire tud magabiztosan és jól védeni az ellenfelek kapusaihoz képest. Reméli, hogy lesz olyan játékos a keretben, aki olyan teljesítményt nyújt, amellyel kitűnhet. „Mindenki ki fogja dolgozni a belét Oroszországban” – tette hozzá Rajna Miklós, akinek kedvenc kapusa Henrik Lundqvist, az észak-amerikai profi jégkorongligában szereplő New York Rangers svéd hálóőre. „Ő sem számít magas kapusnak az NHL-ben, de tudja ezt ellensúlyozni a gyorsaságával. Magyar kapusok közül pedig egyértelműen Szuper Leventét mondanám, aki mindent elért, amit magyar hálóőrként el lehet.”

A Sport1 szombaton 12 órától tekint vissza a vb-re a „krakkói csoda” résztvevőivel.


Lájkolj minket a Facebookon!