Andy Murrayvel csodát tesznek a nők

Fotó: AFP / ANDREW COWIE

-

A tenisz elsőre nem tűnik az emberi jogi harcok terepének. Miután azonban Andy Murray egy hallatlan és merész húzással nőt választott edzőnek, rá kellett jönnie, hogy önkéntelenül is a női egyenjogúság élharcosa lett, és a szerep egyre jobban tetszik neki. Most épp Wimbledonban készül megmutatni, hogy mire képes a nyolc hónapos várandós Amélie Mauresmóval az oldalán.


Andy Murray mindig is szerette, ha nők veszik körül. Arra viszont talán nem feltétlenül gondolt, hogy a nőkbe vetett bizalma és a velük kialakított szoros kapcsolatai miatt egyszer csak a feminista ikon szerepében találja magát. Ám egy ideje megtalálta a szerep, és Andy Murray egész jól mozog benne.

Amikor a világranglista jelenlegi harmadik helyezettje kicsivel több mint egy évvel ezelőtt bejelentette, hogy Ivan Lendl után egy másik volt világelső teniszező lesz az edzője, a kollégái és a közösségi média véleménynyilvánítói nem tudtak elvonatkoztatni attól, hogy a britek reménységének a választása egy nőre, a francia Amélie Mauresmóra esett. Minden edzőválasztás kockázatos, hiszen rengeteg változótól függ, hogy hogyan alakul az együttműködés és hogy a közös munkából születnek-e értékelhető eredmények. A Murray választására adott reakciók azonban nem ebben a szakmai dimenzióban mozogtak. A Twittert konkrétan elárasztották a szexista beszólások.


Nem mintha szexista lennék, de egy nő hogyan javíthatna Andy Murray játékán?

Andy, felvettél egy nőt edzőnek, soha többé nem fogsz Grand Slamet nyerni.

Nagyszerű döntés volt Andy Murraytől, hogy egy nőt vett fel edzőnek. Fogadjunk, a tornák alatt rengeteg mosogatni- és főznivaló akad, amit ő majd megoldhat!

Egész jól boldogulnak


Mauresmo leigazolása persze nem volt forradalmian új döntés, hiszen a női edző létező fogalom, de kétségtelen, hogy Murray az első top tízes játékos, aki nem egy férfira bízta a fejlődését azzal a nem titkolt céllal, hogy újabb Grand Slam-győzelmeket söpörjön be.

Ez lenne a cél a hétfőn kezdődő wimbledoni tenisztornán is, ahol 2013-ban sikerült megtörnie a britek átkát, és hazai pályán nyernie (77 évet vártak arra, hogy Fred Perry 1926-os győzelme után ismét brit teniszezőhöz kerüljön a kupa). Amélie Mauresmo nyolc hónapos várandósan fogja figyelni, hogy két évvel később sikerül-e hasonlóan boldoggá tennie a briteket.

A világnak a nők egyenlő jogaiban hívő részét pedig már boldoggá tette.


Mauresmo a szülés előtt még besegít kicsit Murraynek


Andy Murray így lett feminista

A sportolók gyakran kapnak médiafelületet egy-egy rovat formájában, ahol kibeszélhetik az épp aktuális versenyeiket, a felkészülések részleteit, illetve a kedvenc ételeiket. Andy Murraynek is van rovata, az idei Roland Garros-meccsei közötti időt pedig ezúttal arra használta ki, hogy coming outoljon, és pár bekezdésben részletezze, hogyan lett feminista. Igen, a folyamatban nagy szerepe volt annak a döntésének, hogy női edzőre bízta a nyerési esélyeit.

Murray nyilván számított negatív, értetlenkedő és kételkedő reakciókra, hamarosan azonban az is egyértelmű vált számára, hogy ezeket a reakciókat elsősorban nem Amélie Mauresmo szakértelmének a vélt hiánya táplálja, hanem az, hogy nő. A bírálók és fanyalgók minden elveszített meccse után Mauresmóra mutogattak, ami egyetlen korábbi edzőjével sem fordult elő. És Murray fejében megszületett a felismerés: azért, mert a korábbi edzői mind férfiak voltak. A mostani vereségei után azonban nem a játéka, hanem Mauresmo miatt kellett magyarázkodnia.


Ha valaki merész, az Amélie


„A világranglistán a 11. voltam 2014 szeptemberében, most a harmadik vagyok – ez magáért beszél. Azt mondják, merész voltam, hogy Amélie-t választottam, de az igazság az, ha valaki merész, az Amélie, ő volt az, akinek állnia kellett az ütéseket. Folyamatosan megkérdőjelezték a hozzáértését. Én szégyelltem magam emiatt.” A mélypont Murray szerint akkor jött el, amikor tavaly novemberben az ATP World Tour londoni döntőjében nagyon simán, 6-0, 6-1-re kikapott Roger Federertől. Mindenki Mauresmót hibáztatta, és nem őt.

Murray ezek után elérkezettnek látta az időt, hogy végre magára ragasztja a feminista címkét. „Nos, ha feministának lenni azt jelenti, hogy harcolok azért, hogy a nőkkel ugyanúgy bánjunk, mint a férfiakkal, akkor, igen, feminista lettem” – írta a rovatában.

Murray soha nem csinált titkot abból, hogy a nőkkel mindig is jó volt a kapcsolata, ami talán betudható annak, hogy mindig is nők vették körül. Sokáig az édesanyja, Judy Murray volt az edzője.


Judy Murray; Kim Murray

Judy Murray és Kim Sears. Murray számíthat a nőkre


A tenisz szereti a nőket. Feltéve, ha csinosak

Amélie Mauresmónak egy olyan közegben kell bizonyítania, ahol a nőknél sok esetben még mindig többet nyom a latban, hogy hogy néznek ki, mint az, hogy mire képesek. A wimbledoni szervezők ebből nem is csinálnak titkot, néhány évvel ezelőtt az All England Club egyik szóvivője, Johnny Perkins elismerte, hogy a pályák kiosztásánál figyelembe veszik azt is, hogy a női játékosok mennyire jól néznek ki, és a szebbek a Centre Courtra kerülnek, még akkor is, ha a világranglistás helyezésük ezt nem indokolná.

Az „inkább szexi legyen, mint jól játsszon” üzenetet tulajdonképpen visszaigazolja, hogy a női tenisz legnépszerűbb (és legdögösebb) alakja az az Anna Kurnyikova, akinek egyetlen egyéni címet sem sikerült megnyernie. És szintén a tenisz az a sportág, ahol hír lehet abból, hogy Andy Murray felesége elejt néhány káromkodást a szurkolás hevében – egy férfi esetében ez ez aligha keltett volna feltűnést.


A Guardian tanulságos gyűjtése alapján a női tenisz és a női teniszezők sokszor még ma is inkább valamiféle esztétikai leágazásnak számítanak a sportágban, amelynek több férfi képviselője is büszkén vallja meg újra és újra, hogy a nők lényegében alkalmatlanok a helytállásra a pályán. „Ismered a lányokat, érzelmileg sokkal ingatagabbak, mint mi” – adott magyarázatot a nők játékának a kiszámíthatatlanságára Jo-Wilfried Tsonga. A BBC egyik kommentátora pedig faék egyszerűséggel indokolta Marion Bartoli sikereit: nyilván azért hajtott annyira, mert nem nézett ki jól. És az orosz teniszszövetség vezetője, Samil Tarpisev is megengedte magának azt a bunkóságot, hogy Serena Williamst a „Williams fivérek” egyikének nevezze.

A nők a teniszben ma is másodrangú sportolóknak számítanak. Ebben a közegben valóban megütközést kelthetett, hogy a világranglista harmadik helyezettje egy női edzővel dolgozik. Andy Murray azonban eddig példásan felvette a kesztyűt a szexizmus ellen. Nemcsak írásban, hanem szóban is sokszor kifejezte a köszönetét Mauresmónak a bátorságáért, hogy elvállalta ezt a feladatot, és azt, hogy a szexista megjegyzések céltáblája lesz. Murray közben újra és újra elmondja, hogy egy nő ugyanolyan jó edző lehet, mint egy férfi.


Amelie Mauresmo


Murray feminizmusa azonban nem merül ki abban, hogy Mauresmóval minél több győzelemre hajt, ő tényleg azt szeretné, ha a nők komoly szerephez jutnának a sportban. Az idei Australian Open elődöntőjének a megnyerése után meg is találta a célnak megfelelő hashtaget is a Twitteren:



Ki Amélie Mauresmo?

Murray azt mondja, Mauresmo azért is tökéletes edzőnek, mert őt magát is megedzette az élet, és ha végigfutunk a karrierjén, ebben van is valami. A megpróbáltatásai ugyanis már azelőtt elkezdődtek, hogy Murray edzőjének állt, és megpróbáltatások alatt nem csak a meccsek kihívásait értjük, ugyanis már nagyon fiatalon szembesült azzal, hogy a választott szakmájában nemcsak a képességei, hanem a személye alapján is megítélik. Nem is szólva a neméről, és a nemi orientációjáról.

Amélie Mauresmo 19 évesen közölte a világgal, hogy leszbikus. A bejelentést az 1999-es Australian Open döntője előtt tette, miután korábban kiemelés nélkül gázolt át a mezőnyön. Az elődöntőben például az akkor világelső Lindsay Davenportot ütötte ki, aki aztán úgy nyilatkozott, hogy olyan érzése volt, mintha egy férfival játszott volna. Davenport később bocsánatot kért a hasonlatért.


Andy Murray; Amelie Mauresmo

Mauresmo hozzászokott már a nehezített pályához


Mauresmo részéről bátor lépés volt, hogy a döntő feszültsége mellett még ezt is bevállalta, ráadásul a karrierje elején, és úgy, hogy tudta, a tenisz világa nem volt különösebben nyitott és befogadó: amikor korábban Billie Jean King és Martina Navratilova lépett a nyilvánosság elé azzal, hogy leszbikus, a szponzoraik konkrétan menekülőre fogták.

Mauresmo coming outja vegyes reakciókat váltott ki. A döntőbeli ellenfele, Martina Hingis például felvette, hogy félig férfi. „Tényleg ostobaság” – reagált Mauresmo, aki állította ugyan, hogy nem foglalkoztatta a megjegyzés, a döntőt viszont elveszítette.

Franciaország viszont a tenyerén hordozta: a Paris Match címlapra tette, Lionel Jospin elnök személyesen fogadta, a riporterek egymás után kértek interjúkat tőle, Martina Hingist pedig kifütyülték a Roland Garros döntőjében.


Az első Grand Slamjét 2006-ban nyerte Melbourne-ben, de ezt még nem élte meg teljes értékű győzelemként, mert az ellenfele, Justine Henin feladta a meccset. Fél évvel később, Wimbledonban azonban már a pályán győzte le Henint. Behúzott egy Grand Slam-győzelmet az Melbourne-ben is, a világranglista első helyéig verekedte magát, majd 15 év profi tenisz után, 2009-ben vonult vissza. Az edzői pályafutását nem Murrayvel kezdte, korábban Marion Bartoli útját egyengette a 2013-as wimbledoni győzelméig, és még mindig a francia Fed-válogatott kapitánya.


Mitől működhet a kapcsolatuk?

A Murray-Mauresmo együttműködés a tenisz történetének az egyik legizgalmasabb fejezete lehet. A női edzők nemcsak a férfi teniszezők mellől hiányoznak, a nők mellett sem bukkannak fel. Egészen tavalyig csak egy top ötvenes női teniszezőnek volt női edzője. Azóta Agnieszka Radwanska törte meg a mintát Martina Navratilovával, és egy másik volt világelső, Lindsay Davenport edzői szolgálataira is vevő volt az amerikaiak egyik feltörekvő tehetsége, Madison Keys. Davenport például Murray és Mauresmo párosának tulajdonítja azt, hogy előtte is megnyíltak az ajtók az edzőség előtt. Murray döntésének a rendkívüliségét ő úgy élte meg, hogy szó szerint libabőrös lett, amikor meghallotta a hírt.


Andy Murray; Amelie Mauresmo


Murray esetében egy női edző színre lépése nem igazán számított világrengető változásnak, mert a két ember, akinek a legnagyobb befolyása van az életére és akiben a legjobban bízik, nő: az édesanyja, Judy Murray, és a felesége, Kim Sears. A nyugodt és erős Amélie pedig komolyabb akadályok nélkül simul bele ebbe a körbe.

Mauresmo sokat átadhat Murray-nek a titokból, hogy az érzelmeit hogyan állíthatja a győzelem szolgálatába. A francia világelső önbizalma nagyon sokszor esett darabokra a meccsek közben, nagyon érzékeny volt, rengeteg érzelemmel játszott, és a sajtó éveken át úgy jellemezte, mint az egyik legtehetségesebb teniszezőt, aki talán soha nem fog Grand Slamet nyerni. Murray is átélte, hogy milyen, amikor örök ígéretként tekintenek egy sportolóra.

„Nagyon nyugodt, és ez fontos számomra. Képes értően meghallgatni, és nagyon sokat kérdez. Ha egy edző maga is játékos volt, akkor könnyen csak a saját szemüvegén keresztül nézheti a dolgokat, de fontos, hogy megismerje azt is, mi van a játékosa fejében” – tisztelgett Mauresmo munkamódszere előtt.


Andy Murray; Amelie Mauresmo


A kettejük kapcsolatának a megfejtésére a kommentátorrá lett volt brit teniszező, Annabel Croft tett egy kísérletet a Guardian kérésére. Szerinte Murraynek nagyon bejön Mauresmo munkastílusa, az, hogy meglehetősen csendes a pályán, és nőiesen irányítja az edzéseket, miközben kulcsszerepe volt Murray önbizalmának a megerősítésében. Az ő érdeme például, hogy Murray tavaly ősszel kegyetlen tempót diktált és rengeteg tornán elindult, hogy visszakapaszkodjon a világranglistán, ahol a másfél évvel ezelőtt hátsérülése miatt kiesett a legjobb tízből. Mauresmo ugyanis azt akarta, hogy Murray érezze megint, hogy milyen tornákat nyerni, ezért egyik versenyről a másikra hajtotta.

A kapcsolatuk azért is működhet, mert Murray szereti bebizonyítani az embereknek, hogy igaza van, és minden áron kész megvédeni a döntését. Egy wimbledoni győzelem nyilván ütős bizonyíték lenne.