Amitől újra belobbanhat a Ferrari-őrület

Fotó: AFP / WILLIAM WEST

-

Sebastian Vettelt eddigi karrierje során nagyon sokszor kifütyülték, de a malajziai dobogón nem lehetett belekötni: megtestesített mindent, amiért a Forma-1-et szeretni lehet. Ott, ahol felnőtt férfiak sírnak, sejteni lehet, hogy valami nagy dolog történt, és a Ferrarinál most nagyon úgy tűnik, hogy ez a helyzet. Teszünk egy kísérletet arra, hogy felbecsüljük ennek a győzelemnek a jelentőségét.


Rég volt annyira katartikus zárójelenete egy Forma-1-es futamnak, mint az idei Malajziai Nagydíjnak, és Sebastian Vettel első ferraris győzelme ráadásul mintha a Forma-1 minden bajára gyógyírt jelentett volna – de legalábbis az unalomra mindenképpen, hiszen két héttel korábban, Ausztráliában még úgy tűnt, hogy az idei szezon is belehalványul a Mercedesek kikezdhetetlen fölényébe. Erre Malajziában jött a tavaly még reménytelennek tűnő Ferrari a tavaly még reménytelennek tűnő Vettellel, és egy ellentmondást nem tűrő győzelemmel csodálatosan megfúrta Toto Wolff és a Mercedes terveit. Csak emlékeztetőül: a Ferrari és Vettel is annus horribilisként könyvelhette el 2014-et: az olaszoknak mindössze kétszer sikerült felkapaszkodniuk a dobogóra, és Vettelnek is csak négyszer – miközben a csapattársa, a Red Bull-os előléptetésééig csak a középmezőnyben alkotó Daniel Ricciardo ugyanazzal az autóval háromszor tudott győzni.

A Ferrari feltámadásához rengeteg szálon el lehet jutni, szédítően komplex folyamatok végeredménye volt az, hogy Sebastian Vettel 2015 második futamán ferraris kollégákkal pezsgőzhetett, és bár utólag össze lehet rakni a képet, a német ferraris győzelme így is váratlannak számított. A váratlan győzelmek pedig mindig felkavarják az érzelmeket, amiért a Forma-1 és Bernie Ecclestone nem lehet elég hálás. Teszünk egy kísérletet arra, hogy felbecsüljük ennek az áttörésnek a jelentőségét.


Ez az ugrás is ismerős lehet a schumacheri időkből


Mit jelent Vettelnek?

Sebastian Vettel korábban még azzal poénkodott, hogy napoznia kell kicsit, csak így tudná megfelelően kiemelni az új színeit, és a malajziai győzelme után is arról beszélt, hogy még mindig kicsit furán érzi magát a Ferrari piros overalljában. A Ferrari azonban minden gond nélkül befogadta, amiben szerepe lehet annak, hogy érzik ők is: a schumacheri munkamorállal megáldott német a megfelelő ember.


Német világbajnokok


Amikor a jerezi téli tesztnapok egyikén Sebastian Vettel visszagurult a Ferrari garázsába, és kimászott az autóból, az egész csapat spontán tapsban tört ki. Vettel a helyzet érzelmi töltését egy poénnal próbálta meg semlegesíteni, és csak annyit mondott, biztosan azért örülnek ennyire, mert egyben visszahozta az autót. Az autó azonban már ekkor érezhetően ígéretesebb volt, mint tavaly, és ez az ígéret már nagyon kellett a Ferrarinak is, és Vettelnek is.

Sebastian Vettel négy világbajnoki címmel indult neki a 2014-es szezonnak, ennyi csúcs után egy hullámvölgy elkerülhetetlennek tűnt, de a tavalyi meglehetősen elkeserítően alakult. A német tulajdonképpen csak vergődött a befújt diffúzortól megfosztott Red Bull-lal, de időben észbe kapott, és tető alá hozott egy Ferrari-szerződést: azt, amire azóta vágyott, hogy a fioranói tesztpályán gyerekként figyelte, ahogy Schumacher köröz a piros Ferrarival.


Vettel Lewis Hamilton társaságában próbálja felfogni, hogy mi történt


A Schumacher-Vettel párhuzammal egyelőre a Ferrarinál sem nagyon tudnak mit kezdeni. A csapatfőnök Maurizio Arrivabene egyszer így rajongott Vettelért: „Michaelt testközelből láttam a Ferrarinál, és el kell ismernem, néha, amikor Sebastiant figyelem, olyan, mintha Schumi mása lenne”. Máskor viszont épp a párhuzam ellen harcol: „Ha valamit tanácsolhatok Sebastiannak ebben az ügyben, akkor azt mondanám neki: próbáljon meg Sebastian maradni, legyen önmaga. Mert Michael egyszerűen Michael, és Sebastian egy másik fejezetet ír”.

Nem mintha ezt Vettelnek nagyon magyarázni kellene, hiszen tízévesen, amikor a német sajtó már az új Schumachernek próbálta meg kikiáltani, és ő a Spiegel dokumentumfilmjében büszkén mutogatta a hétszeres világbajnok által aláírt kupáját, ő határozottan kijelentette:


Én Vettel vagyok, nem Schumacher.


De Vettel nagyon is tudatában van annak, hogy mennyire fontos fejezetet nyitott a saját karrierjében, és a Ferrari történetében is, különben nem ordította volna rekedtre magát a kockás zászló után.



Az pedig, hogy Michael Schumacher Vettel dobogós pezsgőzése alatt is épp a rehabilitációját töltötte, miután 2013 karácsonyán súlyosan megsérült az agya egy síbalesetben, csak még érzelmesebbé tette a pillanatot. Hogy aztán nem sokkal később befusson Schumacher menedzserének, Sabine Kehmnek az SMS-e, amelyben az egész Schumacher család jókívánságait tolmácsolta. Volt tehát ok a sírásra a Ferrarinál.

A Mercedesek még mindig túlságosan is stabil előnyéből kiindulva ezekbe a könnyes jelenetekbe túl sok mindent nem lehet belemagyarázni az esélyeket illetően, ezt a Ferrarinál is tudják. Azt viszont a Ferrari és Vettel is magabiztosan kijelentheti, hogy a váltás helyes lépés volt. 27 évesen, négy világbajnoki címmel, és egy épp a feltámadásán dolgozó csapattal azért elég jók a kilátások.


Sebastian Vettel, Maláj Nagydíj, Malaysian Grand Prix

Ennyire boldog Sebastian Vettel


Mit jelent a Ferrarinak?

Akik a 2000-es években a Schumacher-győzelmek kiszámíthatósága ellenére kitartottak a Forma-1-es futamok mellett, az unalomig hallgathatták az egymás után felhangzó német és olasz himnuszt – ez a dallamtapadás annyira erős, hogy a szepangi díjátadón felcsendülő hangokat hallva senki nem volt a Ferrarinál, akinek ne jutott volna eszébe Michael Schumacher, és a sorsnak az a furcsa játéka, hogy most az ő egykori rajongója miatt ugranak ki ismét a bőrükből örömükben.

A német sajtó kiszámolta, hogy pontosan 3101 nap telt el azóta, hogy egy Ferrari-győzelemnél egymás után játszották le a német és az olasz himnuszt. Ez nagyjából kilenc év, ami még a legelszántabb Ferrari-szurkolóknál is felér egy örökkévalósággal, nem is szólva az olaszok győzelemre szakosodott vállalatánál. Nem meglepő, hogy míg a jerezi teszteken csak megtapsolták Vettelt, a szepangi győzelme után már a harangokat is megkongatták Maranellóban.


F1, forma 1, formula1, Sebastian Vettel, Ferrari


Michael Schumacher sorozatban ötször lett világbajnok a Ferrarival, 2000 és 2004 között szó szerint lehengerelték a mezőnyt. A Ferrari szurkolóinak most nehéz visszafogni az elvárásaikat, és nem valami hasonlót várni egy másik német versenyzőtől, aki szintén tudja, milyen sorozatban nyerni a világbajnokságokat.

Vettel győzelme most igazolhatja azt a nagy felfordulást is, aminek az eredményeképpen ma már egy teljesen más Ferrarival állunk szemben, mint egy évvel ezelőtt. A Ferrari 12 hónap leforgása alatt három csapatfőnököt dobott be a siker érdekében, ami mindenképpen jelzi a próbálkozás elkeseredettségét. Az elmúlt év kapkodásnak tűnő átszervezése mögött hét, ígéretekben gazdag, eredményekben viszont sokkal szegényebb év állt. Ez alatt az idő alatt nem hogy világbajnokságot nem nyertek, de 2013 májusa óta még futamot sem. Egy olyan csapattól, amely Michael Schumacher, Jean Todt és Ross Brawn irányítása alatt verhetetlen volt, és egymás után szállította Maranellóba a világbajnoki címeket, ez eléggé menthetetlen történetnek tűnik, különösen, ha figyelembe vesszük, hogy ez alatt az idő alatt volt egy Fernando Alonsójuk, olyan szponzoraik, mint a Santander és a Philip Morris, hatalmas politikai befolyásuk a Forma-1-ben, és a Fiattal a hátuk mögött mindig volt annyi pénzük, amennyire szükségük volt, nem is szólva a mindig szenvedélyes szurkolóikról.


F1, forma 1, formula1, Michael Schumacher, Ferrari, Sebastian Vettel

Schumacher ötször lett világbajnok a Ferrarival


A Ferrari a helyzetet jó ideig a bűnbakok keresésével próbálta megoldani. 2011-ben menesztették a most már a világbajnok Mercedest erősítő Aldo Costát, 2013-ban megváltak az azóta a Williamsnél a másodvirágzását élő Felipe Massától, és mennie kellett a motorokért felelős Luca Marmorininek is. A Ferrari dolgozóknak úgy kellett ütőképes autót pályára küldeniük, hogy közben a munkájukért aggódhattak.

A Fiat tisztogatása nem állt meg a csapatfőnöknél: Stefano Domenicalitól is elbúcsúztak, és végül mennie kellett a Ferrarrit 23 éven át irányító legendás Luca di Montezemolónak is. A szerepét átvevő Sergio Marchionne azonban a Domenicalit váltó Marco Mattiaccinak mindössze nyolc hónapnyi bizalmat szavazott meg arra, hogy felmutasson valamit. Mattiacci ez alatt az idő alatt nem félt hozzányúlni a rendszerhez. Ő volt az, aki vette a bátorságot, és elengedte a félistenként tisztelt Fernando Alonso kezét, majd leigazolta a Red Bull (és valószínűleg Alonso) legnagyobb meglepetésére Sebastian Vettelt. A Ferrari technikai részlege és a menedzsmentje sem úszta meg az átszervezést, tavaly év végén távozott az egyik főmérnök, Pat Fry, és a főtervező Nikolas Tombazis is.

Sergio Marchionnénak azonban ez sem volt elég, így Mattiaccit is lecserélte. A Ferrari dolgozóinak írt, és az Autosport birtokába kerül levelében a döntést azzal indokolta, hogy nemcsak a csapat újjászervezését akarja levezényelni, hanem ismét a Forma-1 meghatározó szereplőjévé akarja tenni a Ferrarit, és ehhez a megfelelő emberre van szüksége. Aki a mostani állás szerint a malajziai bokszutcában az örömtől sírva fakadó Maurizio Arrivabene.


Ha veszítünk, együtt veszítünk, és ha győzünk, együtt győzünk. Ez a mantrám.

Maurizio Arrivabene


Maurizio Arrivabene, Ferrari csapatfőnök

Arrivabene Jean Todt és Ross Brawn nyomdokaiban


Mit jelent Vettel és a Ferrari győzelme az F1-nek?

Ausztráliában a mezőnytől még mindig fényévekre lévő Mercedesben ülő Nico Rosberg a show érdekében még azt kívánta, hogy a Ferrari kerüljön közelebb a Mercedesekhez. Ennyire közelre nyilván nem gondolt, de Vettel és a Ferrari (és persze Kimi Räikkönen is, aki Szepangban egy defekt miatt nem volt képes megmutatni, hogy mire képes) egy futammal később egyszer csak megjelent a Mercedesek nyomában, és képes volt át is ugrani őket. Ez szinte elképzelhetetlennek tűnt a tavalyi világbajnok idei évre is áthúzódó bombaformája alapján. A Ferrari ütőképessége életet lehelhet a Forma-1-be, és ez nagyon fontos fejlemény lehet most, amikor egyre többen kongatják a vészharangot a sportág jövőjét illetően.


het_kepei_150329


Egy Ferrari-győzelem jelentőségét soha nem szabad lebecsülni. Ahogy David Coulthard a BBC-n futó rovatában írta: „Van néhány nagyszerű márka a Forma-1-ben, de úgy érzem, sok embernek sokkal többet jelent, ha a Ferrari nyer, mint bármelyik más csapat, vagy akár egy sztárpilóta, különösen egy nehéz időszak után”. A monzai futam jövőjét egyengető egykori Forma-1-es pilóta, Ivan Capelli a Gazzetta dello Sportnak így emelte ki a lényeget: „Vasárnap láttam, ahogy Vettel úgy örül, mint egy gyerek, annak ellenére, hogy négy világbajnoki cím már a zsebében van. Ez az, ami az embereket kihozza a versenypályára. A győzelme után jelentősen megnőtt a kereslet a jegyek iránt.” A monzai telt házat már most garantálni lehet, és bár az idén sem a Nürburgring, sem Hockenheim nem ad otthont futamnak, valószínűsíthető az is, hogy a Német Nagydíj iránt ismét megnő majd a kereslet. A szintén német Nico Rosberg vagy Nico Hülkenberg nagyon szimpatikus, tehetséges versenyző, de a rajongók tömegeinek a megmozgatására ez nem elég. Egy Vettel-Ferrari párosítás viszont elindíthat egy olyan őrületet, mint amilyet a Schumacher-Ferrari korszak termelt ki.