Amikor fagy, akkor virágzanak igazán a szélsőséges eszmék

Fotó: MTI / Varga György

-

Térey János A Legkisebb Jégkorszak című regénye egy jövőbeli, de nagyon is ismerős Budapesten játszódik. Kiderül, mi történik, amikor annyira hideg van, hogy a Belügyminisztérium már sms-t sem tud küldeni.


Nem reprezentatív felmérésem szerint a legtöbb embernek felcsillan a szeme, amikor meghallja, hogy született egy könyv arról, hogy milyen lenne Budapest 2019-ben, egy elképzelt jégkorszakban. A tekintetek azonban elborulnak, amikor kiderül, hogy egy több mint hatszáz oldalas verses regényről van szó.



Ami azt illeti, A Legkisebb Jégkorszak tényleg nem rövid könyv, sőt, ez Térey János eddigi leghosszabb munkája, de a története nagyon ütős, a szövege pedig nagyon gördülékeny. Verses regénynek vagy szabad versnek nevezik, de az előzetesek nem véletlenül jelentek meg vers-, illetve prózarészletként is: bár versbe van tördelve, a szöveg, mégis kötetlen.

Amíg az Asztali zenét és a Protokollt a kötött versforma jellemezte, ennek itt alig találjuk nyomát. Azért is említem ezeket a könyveket, mert ugyanúgy verses regények, mint A Legkisebb Jégkorszak, és több szereplőjük is azonos. Mégsem klasszikus folytatásról beszélünk, a könyv önmagában is pazarul működik, mindenféle előzetes tudás nélkül is érthető és élvezhető a története. (A szereplők közül amúgy páran Térey ezt megelőző kötetében, az Átkelés Budapesten verses novelláiban is megjelentek.)


Izlandi vulkánkitörés


A Legkisebb Jégkorszak ugyan az elképzelt közeljövőben játszódik, mégis nagyon élethű. Tudjuk például, hogy milyen, amikor az európai légteret megbénítja egy izlandi vulkánkitörés, és azt is, hogy milyen hamar csődöt mondanak a szervek, ha lehull a hó – ahogy a könyvben is történik. Persze itt nemcsak egyszerűen esik a hó, hanem egy új jégkorszak kezdődik, és idilli képként jelenik meg a múlt tragikomédiája, amikor sms-ben igyekezett segíteni a belügy az úton rekedteknek, miszerint maradjanak a saját autójukban.


Befagyott a Duna


Brutálisan sok a hó, jócskán fagypont alatt vagyunk, a Duna befagy, és ha igazán megindul a havazás, akkor csak lánctalpas gépekkel lehet közlekedni, és hiába küldenének sms-t, a térerő is elmegy. Persze az időjárás változásának vannak pozitívumai is; a Svábhegyből például igazi síparadicsom válik, karácsonyhoz közeledve pedig minden ház olyan fényes és hóval borított lesz, mint az amerikai filmekben.


„Két Schneeballt kérünk!” Igen, kértek két hólabda / Nevű fánkot, mert erről volt híres a hely. / Ennek az édességnek volt kiállítva a sütőformája / Közvetlenül a kultikus diótörő mellett.

A regény azért is hat valósnak, mert sok létező helyszín szerepel benne. Kávézók, üzletközpontok, egykori hotelek, minisztériumok, Apor Vilmos tér, Margitsziget, Normafa, és így tovább, a csak a környéken élők számára beazonosítható épületektől kezdve az egész ország számára ismert helyszínekig. A könyvben azért megjelennek fiktív építmények is, de ezek is organikusak, ki lepődne meg például, ha pár év múlva tényleg kiépülne egy Makovecz-stílusú központ a hegyvidéken?


A nap vezető híre a portálokon az volt, / Hogy mint az északi városokban, korcsolyapálya nyílt / A Margit híd lábánál, a Duna jegén. / A néhány foknyi enyhülettől megkönnyebbülve / Gimnazisták és nyugdíjas fakutyázók lepték el a terepet, / És hamar föltűntek az agresszív jéghokizók is.

A könyv legizgalmasabb épületei talán azok, amelyek nyomát nem őrzi hivatalos emlékezet, és így hiába járnak-kelnek előttük naponta, csak kevesen ismerik az igazi történetüket. Ezek Svábhegy olyan villái, amelyeket a második világháborúban a megszálló németek sajátítottak ki maguknak, később pedig a kommunisták vették igénybe őket, nem kizárólag a budai panoráma élvezete miatt.


tél, havazás, Svábhegy a ködben

A Svábhegy télen


A történet visszatérő hősei miatt Térey János vonatkozó munkáit szokás a magyar felső középosztály drámáinak is nevezni, és A Legkisebb Jégkorszak lapjait is diplomaták, orvosok, sztármeteorológusok, szenzációhajhász/katasztrófaturista újságírók népesítik be, de nem csak ők. Van egykor szebb napokat látott budai vagány (a volt étterem-tulajdonos és visszatérő szereplő Győző), lecsúszott kritikus (a szintén visszatérő Henrik), pultoslány és hókotróvezető is, sok-sok karakter, akikkel viszonylag könnyű azonosulni. A szereplőknek megvan a maguk történetszála, amelyek persze előbb-utóbb keresztezik egymást, és így nemcsak nagyban látjuk, hogy milyen hatása van, ha egész Európa lehűl, hanem az egyének szintjén is. (Az író a könyveiben megjelenő társadalmi osztályokról és sok minden másról is beszélt a Tilos Rádió Kolorlokál című műsorában, többek között arról is, hogy A Legkisebb Jégkorszak az utolsó verses regénye – az adást itt lehet meghallgatni.)


Térey János

Térey János


Van egy miniszterelnök is, Radák Zoltán (Térey olvasói őt is ismerhetik korábbról), és így egy politikai víziónk is. Az ő vezetésével egy olyan nagykoalíció irányítja az országot, ami már túl van az ország megosztottságán, és távol tartja magát bármilyen irányú szélsőségtől. Ahogy viszont egyre több hó esik, egyre hidegebb lesz, és állandósul a katasztrófa közeli helyzet, úgy ezek a szélsőségek is egyre hangosabbak és látványosabbak lesznek. A könyvben megjelenő fundamentalisták kihasználják, hogy a hó lebénítja Budapestet: kisebb garázdaságokkal kezdik, de aztán egyre komolyabb fenyegetést jelentenek, és nem állnak meg a bevásárlóközpontok elfoglalásánál és kifosztásánál sem.


Rablók tanyája lett a patyolat meg a posta, / Széthordták a szépségszalont, ládaszám vitték a borokat. / Őrszem állt a füvesített, de befagyott zöldtetőn. / Ez a tető arról volt híres, hogy hozzájárul a ház / Hőháztartásához (ami már csak egy buta szó / Ártalmatlan réztáblára írva).

A Legkisebb Jégkorszak rémisztő könyv, mert egy olyan jövőt ábrázol, amit egyáltalán nem lehetetlen elképzelni. Az talán nem valószínű, hogy 2019-ben egy konzervatív-szociáldemokrata kormány irányítja az országot – bár bármi megtörténhet –, de a globális éghajlatváltozás hatásait most is érezzük, a kisebb-nagyobb katasztrófák a mindennapos hírfolyam részei, és a szélsőséges nézetekről sem mondható, hogy ritka kivételként jelennének csak meg.


Térey János: A Legkisebb Jégkorszak


Ennek ellenére nem a legsötétebb vízió bontakozik ki a könyvben, nemcsak azért, mert nem a legrosszabb forgatókönyv valósul meg benne, hanem mert a sötét és reálisnak tűnő kulisszák ellenére ez egy szórakoztató történet, amit komolyan kell venni, de nem véresen komolyan. Viccesek a költői képek, a szóhasználat, az Elvis-hajú polgármester és az olyan peremfigurák, mint Ács, a „termékelhelyező romkom szakértője”, a diplomaták társalkodása a válsághelyzetben is derűs, a karácsonykor lehetetlenül bepörgő Budapest ábrázolása pedig jólesően gúnyos.


Fétis volt olvasóm, a székely kürtőskalács: / Forgatták a hengert szorgalmas ujjak, / Míg a cukor aranyszínűre olvadt: / Alatta folyvást izzó faparázs.

Kövesd a VS.hu kultúrarovatát a Facebookon!