Amikor az emuk legyőzték az ausztrál hadsereget

Forrás: National Library Of Australia

-

Rövid és szégyenletes háborúkkal tele a padlás, de egyik sem volt annyira égő, mint az a pár hetes hadművelet, amelyet az ausztrál hadsereg géppuskásai az emuk ellen vívtak 1932-ben. Természetesen veszítettek.


Ahogy a sokkal később kitörő második világháborúról, úgy a nagy emuháborúról is az első világháború tehet. A frontról visszatérő ausztrál katonák tömegei és néhány, az európai rossz időt megunó brit veterán Kelet-Ausztráliában telepedett le, és fogott gazdálkodásba. A gazdasági világválság kezdetén a kormány azt javasolta a gazdáknak, hogy búzát termeljenek, mert azt tudják támogatni. A támogatás évről évre elmaradt, a gabonaárak folyamatosan zuhantak. Az 1932-es év aratására pattanásig feszült a helyzet. Ekkor jöttek meg az emuk.


Az állatok Che Guevarája és Subcommandante Marcosa, az emu


A lakó- és költőhelye között vándorló húszezer madár úgy gondolta, hogy a farmerek által gondozott, öntözőcsatornákkal rendelkező föld remek otthon lesz. Nemcsak a termésben tettek kárt, de a kerítésekben is, így a nyulak is el tudták özönleni a búzaföldeket.


A gazdáknak amúgy is elegük volt mindenből, Sir John Pearce hadügyminiszterhez fordultak, hogy lenne-e olyan jó küldeni pár géppuskást. A segítséget kérő gazdák veteránok voltak, látták, mire képes a fegyver. Ott és akkor logikusnak tűnt a kérés.


Tegnap csak maroknyi madarat öltek meg. Annyira gyorsan futnak, hogy hamar kiérnek a géppuskák hatótávolságából.

The Canberra Times


A sajtó érdeklődött a hadjárat után, ezért a The Argus, a The Canberra Times és a sydney-i The Sunday Herald cikkeiből viszonylag pontosan össze lehet rakni a dicstelen történetet. A történet közeli rokonságot ápol a görög drámákkal, a központi szerepet a gőg játszotta: mindenki azt hitte, hogy a közel ötven kilométer/órás sebességgel futó emukat egyszerű lesz legéppuskázni. A madarak azonban nem hagyták magukat összeterelni, igazából a géppuskák hatósugarába se nagyon akaródzott bemenniük. Amikor pedig mégis tüzet tudtak nyitni a katonák, kiderült, hogy az emuk remekül bírják a sérüléseket.


Ilyen formációban viszonylag ritkán látták a katonák az emukat


Ha lenne egy hadosztályunk, ami annyi sebesülést bír ki, mint ezek a madarak, a világ bármelyik hadseregével szembe tudnánk nézni... A tankok sérthetetlenségével néznek szembe a géppuskákkal. Olyanok, mint a zuluk, akiket a robbanógolyók sem állítottak meg.

G. P. W. Meredith őrnagy


A hihetetlenül stramm emuk mellett a Lewis-géppuskák is felelősek voltak a kudarcért. Az 1932. november negyedikére szervezett nagy rajtaütés során például húsz madár lelövése után beragadt az egyik fegyver, a madárcsapat pedig elmenekült. Végső elkeseredésükben a G. W. P. Meredith őrnagy vezette katonák megpróbáltak a farmerek kocsijaira szerelt géppuskákkal dolgozni. Ez a későbbi háborúkban parádésan bizonyító eszköz viszont 1932-ben még nem volt elég jó, az emuk gyorsabban mozogtak a terepen a kocsinál, a rázkódás pedig megnehezítette a célzást.



A korabeli újságcikkek szerint Sir John Pearce védelmi minisztert folyamatosan piszkálták képviselőtársai az emuk ellen viselt háború miatt. Nem is feltétlenül az akció szürrealitását pécézték ki – úgy tűnik, abban egyetértettek, hogy az emuproblémát meg kell oldani –, inkább az eredmények hiánya volt zavaró. Megkérdezték többek között, hogy lenne-e olyan, a géppuskánál kevésbé látványos eszköz, amellyel a földeket ellepő, nagy testű madarak sorait hatékonyan meg lehetne ritkítani.


emuháború


Az első héten 2500 töltényt lőttek ki, az elejtett madarak száma pedig attól függően változott 50 és 500 között, hogy kit kérdeztek meg. Meredith jelentése azt is tartalmazta, hogy a hadsereg nem szenvedett veszteségeket. Az első hét után az alakulatot visszavonták, az emuháborút első fordulóját elvesztette Ausztrália.

Egy második kampányra még visszatértek a géppuskások, és decemberben már sokkal hatékonyabban dolgoztak. A végső jelentésben 986 halott madár szerepelt, amit 9860 lőszer eldurrogtatásával értek el. Az őrnagy emellett megkockáztatott egy olyan becslést, hogy további 2500 emu halhatott meg a háborúban szerzett sebesülésektől. Az eredményekkel azonban senki sem volt elégedett. A kormány és a hadsereg úgy érezte, leszerepelt.



Boldogan, amíg...

A farmerek 1934-ben, 1943-ban és 1948-ban is segítséget kértek, de visszautasították őket. A katonák kivezénylése helyett vérdíjat tűztek ki a termést károsító emukra. Ez bizonyult működőképesnek, csak 1934-nek egy hat hónapos időszakában 57 ezer madár után gyűjtötték be a fejpénzt.

Ami az emukat illeti, köszönik, jól vannak. A jelenlegi becslések 6-700 ezerre teszik a számukat Ausztráliában, a természetvédők a nem fenyegetett kategóriába sorolják őket. Nem kérdés, hogy megnyerték a háborút.