Amikor a terroristának segít az egész környék

Fotó: Photononstop / StÈphane Ouzounoff

-

A média élő közvetítése már az internet előtt is veszélyeztetett rendőri akciókat, de mióta mindenkinek van okostelefonja, a valósidejű posztolgatás egyenesen őrületbe kergeti a hatóságokat. A párizsi merényletek után cicás képekkel ébredt rá erre a világ.


Soha olyan cuki nem volt még a terrorizmus elleni háború, mint a vasárnapi brüsszeli razzia idején. A hatóságok kérésére ugyanis a helyiek nem posztoltak képeket, információkat a belvárosi rendőrségi műveletekről, hanem inkább #BrusselsLockdown (brüsszeli zárlat) hashtaggel macskás képek árasztották el a Twittert és a Facebookot, hogy ne jusson valódi információkhoz az, aki a kulcsszóra rákeres.



Az akcióhoz aztán a nem ott lakók is csatlakoztak, így össznépi téboly lett a dologból, amit a rendőrség humorral köszönt meg: egy tál kisállateledelt posztolt.



„Amikor egy rendőrségi művelet zajlik, városi környezetben, nagyon fontos, hogy ne lehessen beazonosítani az egységek helyét, mozgását” – magyarázta a belga hatóságok kérését Tarjányi Péter volt rendőr, biztonsági szakértő. A terroristáknak ugyanis komoly támogató hálózata lehet, főleg fiatalok, akik az internetet figyelve felhívhatják a bujkálók figyelmét, hogy feléjük tartanak a rendőrök. A kommunikáció pedig olyan gyors, hogy könnyen elveszhet a meglepetés ereje, ha a gyanúsított fülest kap a rendőrök közeledéséről.

Németh Zsolt kriminológus szerint viszont nincs túl sok értelme egy ilyen felszólításnak, hiszen úgysem lehet ellenőrizni, betartatni, amikor már mindenkinek okostelefon van a zsebében. Szerinte a brüsszeli eset inkább csak „hangulati elem”. Bár a bűnüldözésre nézve lehetnek veszélyei a médiának, a tapasztalat az, hogy inkább segítségére van a hatóságoknak: akár a bűnmegelőzésben, akár a bűnüldözésben. Utóbbira a legtipikusabb példa egy körözés kiadása. A sajtó és a közösségi média nélkül ezek hatékonysága jóval kisebb lenne, mondja.



Offline is lehet veszélyes

A brüsszeli hírzárlat egyáltalán nem egyedi eset, sőt, már az internet és a Twitter létezése előtt is okozott problémát a média. A 17 áldozatot követelő, 1972-es müncheni túszdráma során például a német rendőrség tervbe vette, hogy még az olimpiai faluban megkísérli megrohamozni az izraeli sportolókat túszul ejtő palesztin terroristákat, de elmulasztották eltávolítani a médiát a környékről. A csatornák élőben adták a rendőri erők felvonulását, a tévét pedig a terroristák is nézték, ezért le kellett fújni az akciót. Később, a repülőtéren aztán véres mészárlássá fajult a második túszszabadítási kísérlet.

A kérdés sok évtizeddel később ismét előkerült. A Guardian idén januárban, a Charlie Hebdo merénylet után a Scotland Yard hírfőnökére hivatkozva azt írta: 2005-ben, a londoni merényletek után, amikor az elkövetőket a rendőrök körbekerítették egy lakásban, a hatóságok és a média között hallgatólagos megállapodás született, hogy filmezhetnek a híradók, de nem adják élőben a képeket.

2008-ban pedig egy mumbai túszejtésnél nézték a merénylet pakisztáni kiagyalói az élő közvetítést, és adtak utasításokat telefonon a terroristatársaiknak. Az indiai hírszerzés lehallgatta és rögzítette ezeket a telefonokat, a vita pedig ismét fellángolt az egész jelenségről.


A 1972-es müncheni túszdráma során lefújtak egy rendőri akciót, mert a túszejtők is nézték az élő közvetítést


„azonnal hagyják abba a twittelést!”

A mai technikai feltételek mellett viszont már tévéstábok sem kellenek, hiszen mindenkinek a zsebében ott az okostelefon, amivel képeket, videókat készíthet és oszthat meg. 2012-ben, a nagy-britanniai zavargások idején a rendőrséget több okból is őrületbe kergette a közösségi média: egyrészt a túl sok, és ellenőrizhetetlen információ megosztotta az erőiket, másrészt pedig hiába szálltak ki valahová, a zavargó bandák már előre tudtak az érkezésükről és felszívódtak.

2013 áprilisában a bostoni rendőrség a maraton elleni támadás elkövetőit, a Carnajev fivéreket hajszolta, amikor egy másfajta, jellegzetesen amerikai problémával találták magukat szembe: külön meg kellett kérni a helyieket, hogy ne posztoljanak az internetre olyan információkat, amikhez a rendőrségi rádiók frekvenciáit hallgatva jutnak.



A bostoni merényletnél egyébként éppenséggel segített is a közösségi média: a Reddit nevű oldalon ezrek próbálták meg összerakni a mozaikokat az elérhető felvételek alapján, és ki is szúrták az egyik elkövetőt a fehér sapkájában.

„A seriff kéri a sajtó képviselőit, hogy azonnal hagyják abba a twittelést! Veszélyezteti a rendőrök biztonságát” – írta szintén 2013-ban, stílszerűen a Twitterre egy egészen más ügyben a kaliforniai San Bernardino megye ügyésze, amikor a rendőrök épp arra készültek, hogy megrohanjanak egy kunyhót, ahol egy feltételezett gyilkos rejtőzött. A sajtót egyébként nem tiltották el az események figyelésétől, csak azt kérték, hogy ne kürtöljék azonnal világgá a látottakat.

Washington állam rendőrsége 2014-ben külön útmutatót adott ki „Twittelj okosan” címmel, hogy a lakosság hogyan segítheti a hatóságok munkáját a különböző vészhelyzetekben. Ezek közé tartozik az a kérés is, hogy ne posztoljanak információt vagy képeket a rendőrtisztek mozgásáról. „Előbb-utóbb lesz olyan vészhelyzet, amikor a gyanúsított figyeli a közösségi médiát. A meggondolatlan posztolás segíthet az elkövetőnek elmenekülni, vagy akár egy rendőr életébe is kerülhet” – mondta John R. Batiste rendőrfőnök.


terrorizmus és a közösségi média, social media, #BrusselsLockdown

Reddit nevű oldalon a felhasználók szúrták ki a merénylet elkövetőit


Megkérdeztük a Belügyminisztériumot is, hogy a rendőrséggel illetve a Terrorelhárító Központtal előfordult-e, ahogy a média, közösségi média élő közvetítése zavarta meg egy akció sikerét, illetve van-e belső szabályzat arra vonatkozóan, hogy mikor kérik a közvetítés, posztolás felfüggesztését. Amint válasz érkezik, közöljük.