Amikor a baráti elemzők kritizálják a kormányt – Századvég-akták IV.

Fotó: MTI/MTVA / Kovács Tamás

-

Többévnyi per után lapunk hozzájutott az Orbán-kormány munkáját segítő Századvég-csoport több tízezer oldalnyi tanulmányához. Cikksorozatunk első és második részében a cég közvélemény-kutatásainak oldalszám-szaporító trükkjeiről írtunk. A harmadik részben azt néztük meg, milyen kormányzati ötleteket szondáztak 2012 és 14 között, mostani cikkünkben pedig összeszedtük, milyen politikai kockázatot láttak a kormány egyes intézkedéseiben. Bírálatból pedig nem volt hiány: a rezsicsökkentés és a Klik veszélyeiről, költséges szavazatmaximáló lépésekről, fejetlenségről, rögtönzésről, szegényellenes intézkedésekről is írtak az elemzők.


„Sok fontosabb gazdaságpolitikai döntés azt az érzetet kelti, hogy improvizatív módon született. Véleményünk szerint a munkahelyvédelmi akcióterv is ilyen. Mivel a kormány az elmúlt két évben sorozatosan megsértette legszegényebb rétegek érdekeit, ennek hatására fokozatosan növekedtek a szociális feszültségek. Ezért most egyfajta tűzoltásként kitalálta a programcsomagot, amelynek a kormányzati cikluson belüli pozitív hatása azonban meglehetősen bizonytalan” – bármelyik ellenzéki párt közleményében elfért volna, mégis a Századvég egy 2012 júliusában készült tanulmánya kezdődött ezzel a felütéssel.

A szociális szférában lezajlott változásokat összegző elemzés a folytatásban sem finomkodik a megrendelővel: a kormány egyértelmű sikerként kommunikált munkahelyvédelmi akciótervéről azt írja, az nem más, mint „a meglévő Start-kedvezmények újracsomagolása”. Ám „mivel már a meglévő rendszer is túl bonyolult volt, és túl sok adminisztrációt követelt, ez az új csomag


csak tovább fokozza a fejetlenséget a rendszerben.

Pár oldallal később Matolcsy György akkori nemzetgazdasági miniszternek a gyermekvállalási kedv ösztönzésére kitalált új Baby-boom koncepciójáról ír a jelentés: az elemzők szerint az „inkább tekinthető helyzetértékelésnek, mint valódi megvalósítható programnak, mivel


az állítások többsége nincs számításokkal alátámasztva, rövid távú szavazatmaximalizálásra épülő ötleteket tartalmaz, amelyek ráadásul óriási költségvetési forrást igényelnének.

Az anyag megalapozatlanságát az elemzés szerint „a legjobban az bizonyítja, hogy a bevezetésnél még tudatosan kiemelik az írói, hogy a támogatások összegének emelésével nem növelhető a születésszám, és egyébként sincs lehetőség az ellátások emelésére, a javaslatok között viszont számos olyan pont van, ami ennek dacára az ellátások költségvetési forrásigényét növelné meg jelentős mértékben”.



A folytatásban az NGM nyugdíjpolitikája is megkapja a magáét, amiért a nyugdíjrendszer strukturális reformja ügyében nem történt semmilyen előrelépés. „Még mindig zajlik az iránykeresés, miközben 2013-tól az ígéretek szerint a járulékoknak már az új virtuális számlákra kellett volna befolynia.”

Azt is írták, „remélhetőleg azért csúszik a konkrét intézkedések és a nyugdíjmodell bejelentése, mert a kidolgozói megértették, hogy


a nyugdíjrendszer átalakítását nem lehet rögtönzött módon véghezvinni.

Problémásnak nevezi az anyag azt is, hogy a tárca csak rövid időre köteleződik el a különböző nyugdíjmodellek mellett. Miközben ugyanis a nyilatkozatokból úgy tűnt, hogy a választott modell a névleges egyéni számlás rendszer lesz, a már említett új Baby-boom vitaanyag a vállalt gyerekek számát a nyugdíjak mértékében érvényesítő, német mintájú pontrendszert favorizálja.

A jelentés szerint azonban a gyermekvállalás elősegítése nem a nyugdíjrendszer feladata, és „rendkívül igazságtalan helyzetet teremtene ez a modell azzal, hogy az azonos biztosítási viszonnyal rendelkezők nyugdíja között óriási különbségeket generálna.


A legégetőbb probléma jelenleg ugyanis az, hogy azok az emberek, akik tisztességesen dolgoznak és járulékot/adót fizetnek, idős korukra kapnak-e majd nyugdíjat.

Szegényellenes kormány

Az anyag egy későbbi fejezetében a kormány segélyezési politikáját is bírálja. A korábban pénzben járó segélyek és családtámogatások utalvány formájában történő kifizetéséről például azt írja:A kormány már eddig is számos szigorítást és feltételhez kötést véghezvitt a szociális ellátások területén.


Ha még tovább szigorítják a feltételeket, még inkább meg akarják szabni, hogy mit csináljanak, mit vegyenek a boltban az emberek, annak az lesz az eredménye, hogy szembefordulnak velük. Ha beosztják helyettük a pénzüket, és nem kezelik őket felnőttként, annak tekintélyes mértékű szavazatvesztési következménye lehet.

Nem állják meg a helyüket a jelentés szerint a kormány átalakítás melletti érvei sem, mint írják, közel sem biztos, hogy „a szociális kártya bevezetése vagy az utalványos rendszer kiterjesztése kezelni tudná az uzsora jelenséget, mivel visszaélni a természetben adott segélyekkel is lehetséges”.

Az elemzés záró értékelése mindezek után általánosságban is bírálja a kormány szociálpolitikáját, amelyben megítélése szerint „sok estben háttérbe szorulnak az alsóbb és kirekesztett rétegek érdekei”.


Időzített bombának tartották a Kliket

A hasonlóan, szinte folyamatosan kritikus jelentések azért a ritkábbak közé tartoznak, a cégcsoport tanulmányai jellemzőbben inkább egy-egy lépés kockázataira figyelmeztetnek.

Már 2012 júliusában, a Klik (Klebelsberg Intézményfenntartó Központ) indulása előtt fél évvel jelezték például, hogy a szervezet eredményes működése nagy hatással lesz a 2014-es választásokra, mivel „az új intézmény közel 160 ezer alkalmazottja homogén réteget alkothat, így


önmagában képes lesz rá, hogy akár a következő országgyűlési választások eredményeit is befolyásolja vagy akár eldöntse.

A közoktatás államosításának folyamatát szakmai szempontból egyébként sosem értékelte a Századvég, a lépés politikai következményeire azonban több elemzésében is figyelmeztetett.


Politikai veszély a regisztrációban

„Komoly veszélyeket tartogathat, amennyiben nem társul megfelelő kommunikáció a bevezetéséhez” – írja a Kliket is említő közigazgatási elemzés a 2014-től bevezetni kívánt előzetes választási regisztrációról is. „Felületes vizsgálat mellett” az anyag szerint ugyanis „könnyen lehet arra a következtetésre jutni, hogy a lépés korlátozhatja az általános választójogot”.

A tanulmány ezért kiemelten fontosnak nevezi, hogy a kormány a feliratkozási rendszer szakmai és társadalmi előnyeit hangsúlyozza, és azt emelje ki, hogy a regisztráció bevezetése nem korlátozást, hanem döntési lehetőséget kínál a választóknak.

Bár a tanácsot a kormány megfogadta, a feliratkozással szembeni ellenérzéseket a tanulmányban ajánlott kommunikációs stratégiával sem sikerült letörni, az előzetes regisztrációt így végül kivették a választási eljárásról 2013-ban elfogadott törvény tervezetéből.


A rezsicsökkentéstől is intették a kormányt

Hiába jelzett ugyanakkor erős szakmai és politikai kockázatokat a Századvég a kormány népszerűségnövelő csodafegyverével, a rezsicsökkentéssel kapcsolatban is, erről a tervéről többszöri figyelmeztetésre sem tett le a kabinet.

Pedig az energetikai ágazat helyzetéről készült tanulmányok már 2012 októberében hosszan sorolták az (akkor még csak tervezett) nonprofit közszolgáltatás hátrányait:

„Az energetikai szektor rendkívül tőke- és eszközigényes ágazat, a projektek megtérülési ideje többnyire igen hosszú, ebből következően


a negatív üzleti eredményű vállalatok nemcsak, hogy nem fogják fejleszteni összetett műszaki berendezéseiket, de elképzelhető, hogy azok karbantartását, szinten tartását sem fogják kellőképpen ellátni.

A jelentés arra is int, hogy a hatósági árszabályozás mellett „a magánvállalkozás profitérdekeit követve a szolgáltatásainak minőségén és biztonságán keresztül próbálja majd csökkenteni költségeit, egy esetleges csődhelyzettel pedig a lakossági ellátás biztonságát is veszélyeztetheti”.

A folytatás pedig arra is kitér, hogy az ellátásbiztonsághoz a kiszámítható gazdasági, szabályozási környezet is hozzá tartozik.


Korrupció, hitelvesztés

Egy 2012 októberi, az időszak környezetvédelmi eseményeit értékelő elemzésben az ombudsmani rendszer átszabásáért kapott bírálatot a kabinet, mondván, „a jövő nemzedékekért felelős ombudsman önálló hivatalának megszüntetése és a szakértő apparátus létszámának csökkentése nem teszi lehetővé az egészséges környezethez való jog védelmét.


Az intézkedés fenntartása pedig további hitelvesztéshez vezethet a környezetvédelmet fontosnak tartó hazai és nemzetközi közvélemény előtt.

2013 februárjában a cégcsoport a korrupcióellenes stratégiájának hiányosságai miatt bírálta a kormányt, pontosabban azért, mert az amúgy is kínos csúszással elkészült javaslat épp „a korrupciós veszélynek legjobban kitett politikai szférára nem kínál megoldást”.

Az elemzés a kritikát közvélemény-kutatási adatokkal is igyekezett alátámasztani, a vizsgálatokban mért 70 százalékos választói elégedetlenséget pedig azért is jogosnak nevezte, mert „az átlagember a korrupció gócpontját nem a hivatali ügyintéző korrumpálhatóságában látja, hanem sokkal inkább a politikai döntéshozatal folyamatában, amire az intézkedéscsomag viszont nem kínált érdemi megoldást”.


Rizikós családdefiníció

Politikai kockázatokra hívta fel a figyelmet a Századvég az Alaptörvény 2013-as, a család definícióját érintő módosításakor is. Ekkor egészítették ki az Alaptörvény korábbi szövegét („Magyarország védi a házasság intézményét mint férfi és nő között, önkéntes elhatározás alapján létrejött életközösséget, valamint a családot mint a nemzet fennmaradásának alapját”) azzal a korlátozással, hogy „a családi kapcsolat alapja a házasság, illetve a szülő-gyermek viszony”.

Az Alkotmánybíróság korábbi állásfoglalására is hivatkozó Századvég-bírálat szerint „a család fogalmának jelentős szűkítésével a jogalkotó nem veszi figyelembe a valós és megváltozott életviszonyokat, azt, hogy folyamatosan növekvő arányban vannak jelen az élettársi kapcsolatban élők, akiket bizonyos esetekben ez a módosítás kizárhat a család fogalmából”. A definíció alkotmányos szintre emelésével pedig


olyan kulturális, politikai vitát generált a kormány, amely politikai hátránnyá konvertálódhat.

Ócsa is ciki

A bajba jutott devizahiteleseknek szánt, 2013 tavaszán közel egyéves csúszással elkészült ócsai szociális lakóparkot szintén olyan ügynek látta a Századvég, amely inkább ártott, mint használt a kormány megítélésének.

A cég 2013 áprilisi elemzése arra figyelmeztet, hogya szociális családiház-építési szektor imázsán keresztül a kormányzati teljesítmény megítélése tovább romolhat”.

A jelentés nemcsak azt nevezte kínosnak, hogy az első körben jelentkező közel ötszáz család tíz százaléka sem felelt meg a pályázaton, de az építkezés magas árát és lassúságát firtató bírálatok mellett jogosnak találta azokat az aggályokat is, hogy


a devizahitelesek szegregálása a terület gettósodását eredményezheti.

Szegényellenes intézkedések

Nem bővelkedett a dicséretekben a cégcsoport egy évvel későbbi, a kormány négyéves szociálpolitikáját értékelő elemzése sem. A KSH, az OECD, az Eurostat és több hazai közvélemény-kutató felméréseire hivatkozó összegzés szerint „2009 óta mind a szegénység, mind pedig a társadalmi egyenlőtlenség mértéke növekedett, a gyermekek pedig különösen nagymértékben kitettek a szegénység kockázatának, ami a társadalmi egyenlőtlenségek továbbörökítésének irányába hat”.

Az elemzés kiemeli, hogy 2009 és 2012 között a szegénységben és kirekesztettségben élők leszakadásának folyamatait „tovább erősítették a jóléti rendszert, főként a pénzbeli ellátásokat érintő, 2009 óta megvalósult korlátozások, például a segélyplafon bevezetése vagy a munkanélküli juttatások összegének és időtartamának csökkentése”, amelyek ráadásul a legsérülékenyebb társadalmi csoportokat érintették a legjelentősebben.


„Az EU 24,8-as átlagával szemben már a magyar lakosság 33,5 százaléka van kitéve a szegénység vagy társadalmi kirekesztettség kockázatának, az OECD 13,2 százalékos átlagához képest pedig kiugróan magas, 30,6 százalékos azok aránya, akik úgy nyilatkoztak, hogy nem engedhetik meg maguknak, hogy elegendő élelmiszert vegyenek” – írja 2013-as adatokra hivatkozva a jelentés.

A lesújtó folyamatokat végül saját közvélemény-kutatási adataival is igazolva látja a Századvég: „a megkérdezettek többsége – még a Fidesz szavazóinak a relatív többsége is – a szegénység mértékének növekedését érzékelte a ciklus ideje alatt, és úgy vélte, hogy


a kormányzat intézkedéseivel leginkább a felső társadalmi rétegeknek kedvezett.


Elszabadult ombudsman

A havi elemzések olykor a kormány intézkedésein kívül álló veszélyekre is figyelmeztettek.

2012 nyarán például az alapvető jogok akkori biztosának ténykedését ítélték e nem éppen hízelgő szavakkal kockázatosnak: „Szabó Máté az ombudsmani rendszer átalakítása során kivárt, most azonban, hogy megbízatása egy éven belül lejár, a túlélésre játszik.”



Pedig a Fidesz korábban kedvelte a nehéz természetű jogtudóst: az ombudsmani rendszer 2011-es átalakításakor ő volt az egyetlen, aki a korábbi biztosok közül relatívan erős pozícióban maradhatott hivatalban.

(Jóri András adatvédelmi biztos hivatalát megszüntették, Kállai Ernő volt kisebbségi és Fülöp Sándor volt környezetvédelmi biztos pedig lemondott, mivel úgy látták, hogy az alapvető jogok biztosa alá rendelt ombudsmanhelyettesként nem tudnak érdemi munkát végezni.)

Mandátuma utolsó évében az addig nem sok vizet zavaró Szabó viszont valóban látványosan felpörgette magát: 2012 januárjától szinte hetente kérte egyes, a kormánynak fontos törvények alkotmánybírósági vizsgálatát az Alaptörvény átmeneti rendelkezéseitől a kampányfinanszírozáson át a médiatörvényig.

Ez utóbbi apropóján az idézett elemzés azt is felrója az ombudsmannak, hogy „nem pusztán a médiatörvény alkotmányos megfelelőségét veti fel, de a teljes jogi berendezkedéssel, a politikai hatalommegosztás jelenlegi kereteivel szemben is kritikával él, e magatartásával pedig elképzelhető, hogy alapjogok érvényesülésének vizsgálatára korlátozódó hatáskörén is túlterjeszkedik”.


A Századvég-saga

A 4 milliárdért készült tanulmányok megismeréséért lapunk munkatársa, Joó Hajnalka 2012-ben, még az Origo újságírójaként perelte be a Miniszterelnökséget, miután a szervezet sorozatban elutasította adatkéréseit a cégcsoport szerződésével kapcsolatban. A perben 2015 nyarán született jogerős ítélet. Bár az ítélőtábla az anyagok kiadására kötelezte a Miniszterelnökséget, az anyagokat csak 2016 februárjában kaptuk meg.

A 21 gigabájtnyi adathalmazt szerkesztőségünk az elmúlt hetekben feldolgozta, az anyagokban szereplő érdekességekről cikksorozatban számolunk be. A sorozat végén az érintett 2012–14-es időszak összes dokumentumát eredeti formájában is elérhetővé tesszük.

Munkatársunk képviseletét a perben a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) látta el.