Amíg a Szigetre figyeltek, megjelent az év egyik legjobb magyar lemeze

-

A Céh duó indulatos és lezser, feszült és humoros, de elsősorban eredeti és ösztönös hibrid zenei nyelvet hoz létre. Ipari ütemek, zajos gitárok, torzított szavak - meg is lehet hallgatni.


A színtereknek (bizonyos szóhasználatban “szcénáknak”) nevezett zenei közösségek általában úgy születnek, hogy pár ember elkezd együtt csinálni valamit, aztán új emberek csatlakoznak hozzájuk, és egyre többen tudnak egymással csinálni még több dolgot.

Ha mindezt egy kiragadott példán keresztül szeretnénk szemléltetni, akkor tegyük egymás mellé a pár éve aktív Der Tanz rocktriót és a nemrég alakult Kenu dob-gitár-szaxofon triót, rá fogunk jönni, hogy öt ember alkotja ezeket. Hisz a dobos közös a két zenekarban.

Ha pedig megnézzük, hogy a többi tag mit csinál még a két zenekaron kívül, akkor kiderül, hogy az öt embernek összesen hét zenekara/projektje van (Der Tanz, Kenu, Új Bála, Lanuk, Carla Under Water, Bulk/Kiss Raymond, The Tommy Kristal Band). Persze csak ha azokat vesszük, amelyek éppen aktívak, és kihagyjuk az esetleges alkalmi együttműködéseket (featuringoket, remixeket, közös grillcsirkézéseket stb.), és egyéb kapcsolódási pontokat, amelyek aztán tényleges színtérre bővítenek egy szűk alkotói közösséget.


Új Béla a Rakéta Fesztiválon


A mennyiség persze önmagában semmit nem jelent, hisz sok ember sok dolgot tud csinálni. Viszont ezek a projektek bizony nagyrészt jók, vagy még annál is jobbak. Mások meg kifújnak, ha úgy hozza az élet. De mindez úgyis csak felütésnek kell, hogy végre az év egyik legjobb magyar lemezéről beszéljünk.

Mert itt a nyolcadik: Kovács Gábor és Kiss Raymond új projektje, a Céh.

Kovács Gábor a Der Tanz énekese, illetve Új Bála néven zajtechnót csinál. Kiss Raymond az egykori Ship Arriving Too Late To Save A Drowning Bitch trióban játszott Mikolai Martinnal (Silf, S. Olbricht, Farbwechsel kiadó - nahát, még több kapcsolódási pont) és Bartha Márkkal, majd hol saját nevén, hol Bulkként szólóban, gitárral és pedálokkal zenélt. Aztán nemrég megalapította saját netes kiadóját Brain Fatigue néven.

A Céh első lemeze, a Youth Is Impossible a kiadó harmadik kiadványa. Lendületes és ösztönös anyag tele feszültséggel, indulattal, lezserséggel és humorral.

Kovács Gábor teszi bele a Der Tanz-ból ismerős, ezúttal kevésbé balladisztikus, inkább túltorzított és gyakran ordításba fejlődő, egyszer köznapi és vészjósló énekbeszédét, valamint az Új Bálából az ipari ütemeket és elektronikus zajokat, ami aztán keretet ad Kiss Raymond öntörvényű gitárjátékának, amely hol a bluest és a stonert, hol pedig a noiserockot bontja szét és rakja újra megint, de leginkább saját hangokat gerjeszt.

Itt lehet meghallgatni, alig több félóránál, jó szórakozást hozzá.