Állva tapsoltak Mundruczónak Bécsben

Forrás: Rév Marcell

-

A héten volt a Bécsi Ünnepi Hetek keretein belül Mundruczó Kornél Látszatélet című előadásának világpremierje, amit a közönség álló tapsviharral fogadott és a kritika sem fukarkodott a pozitív jelzőkkel. Ezekből szemezgettünk.


Nem csak Lilian Spatz, az ORF munkatársa, de a többi jelentős osztrák napilap és portál is egyenként kiemeli a nagyszerű színészi alakításokat, a különleges díszletet és Mundruczó új színházi formanyelvét.



“Egy olyan korban, amikor egyre fontosabb az identitás meghatározása, Mundruczó arról a kérdésről készít színházi előadást, hogy vajon el tudunk-e szakadni családi gyökereinktől, meg tudjuk-e tagadni származásunkat, lehetséges-e testre szabott identitást alkotni. A Látszatélet egy, a sajátjánál jobb életre törekvő fiatal férfi görcsös próbálkozását mutatja be.

A Mundruczó által alapított budapesti Proton Színház nemzetközi koprodukcióban létrejött előadása Szilveszter (Jéger Zsombor) történetét beszéli el. A fiú elégedetlen roma származásával, hátat fordít rokonságának, hogy Budapesten, a nagyváros névtelenségében találja meg önmagát. Az elfojtás következtében Szilveszterben egyre nő az öngyűlölet – csak idő kérdése, mikor robban.

Amikor ez megtörténik Szilveszter sötét bőrű és fekete hajú romákkal teli világa váratlanul találkozik a testet öltött ideális énjével: egy szőke fiú él gyerekkori lakásában, emlékei között. (…) A Látszatélet ősbemutatója már az ötödik produkció, amellyel Mundruczó a Bécsi Ünnepi Heteken vendégszerepel. Rendezéseinek közös vonása, hogy kíméletlenül feltárják a jelenkori magyarországi viszonyokat. A mindennapi rasszizmussal, a párkapcsolati és a családon belüli erőszakkal, a dzsentrifikációval vagy a lakáshiánnyal foglalkozó témák tragikuma mellett azonban nem mond le egy csipetnyi humorról sem.” (Lilian Spatz, ORF.at, Ausztria)



“Mundruczó Kornél szokatlan kamaradarabját lelkesen fogadták a Museumsquartierban. (…) A nagyszabású estén az erőszak és a hangerő által fémjelzett Mundruczó először mutatja meg légiesebb oldalát anélkül, hogy veszítene erejéből.” (derStandard.at, Ausztria)


“Az Ágh Márton tervezte kiváló színpadkép a darab minden egyes szakaszában meggyőző. A forgása által előidézett káosz és rendetlenség szemléletes metaforája ennek a nyugtalan, kaotikus korszaknak, melyben sokunk élete a feje tetejére áll, mikor elvesztek a szilárd viszonyítási pontok. (…) A darab pontosan és élesen mutatja meg a romák rejtett és nyílt megkülönböztetését Magyarországon, illetve hogy mennyire makacsul tartják magukat a hagyományos előítéletek, és mennyire erőteljesen van jelen a kirekesztés még a 21. században is.” (european-cultural-news.com)

“A magyar Mundruczó Kornél halk, mégis erőteljes hatáselemekkel operáló rendezése a rasszizmust, a lakhatási nyomorúságot és a párkapcsolati erőszakot tematizálja. (…) Mundruczó, aki már több ízben volt a Bécsi Ünnepi Hetek vendége, tapintatos gondossággal, kliséktől mentesen vitte színpadra hazájának legégetőbb gondjait, arcot és történetet adva a diszkriminált embereknek. A százperces színházi este végén hosszan ünnepelte a közönség a társulatot és a rendezőt.” (Tiroler Tageszeitung, Ausztria)

“Mundruczónak alig féltucatnyi karakterre és mindössze 100 percre van szüksége ahhoz, hogy vázolja a helyzetet, természetesen a magyarországitól elemelve és egyetemessé téve azt. A dzsentrifikáció, a nők elleni erőszak, a szélsőséges jobboldaliság és a rasszizmus témáit következetesen, két családtörténetbe ágyazva dolgozza ki, anélkül hogy a cselekmény szétesne vagy parttalanná válna. Felmutat, nem magyaráz, anélkül is érthetővé válik a hatalmi viszonyok rendszere.” (mottingers-meinung.at, Ausztria)