Akkor is a férjem marad, ha már Lilinek hívják

Forrás: Focus Features

-

Einar Wegener volt az egyik első ember, aki nemiszerv-átalakító műtéten esett át. Nőisége megélésében, átalakulása során felesége, Gerda végig hű társa maradt. A kapcsolatukról szóló A dán lány fontos transzgender film, de minket mégis inkább Gerda házasságért folytatott küzdelme fogott meg.


Lili Elbét úgy tartják számon, mint az egyik első olyan transzszexuális nőt, akin nemiszerv-átalakító operációt végeztek. Átszámolva mai árfolyamra, napi közel 5 millió forintért vállalta egy drezdai orvos, Warnekros doktor, hogy az Einar Wegener dán tájképfestő testében fogolyként élő Lilit kigyógyítja „betegségéből”, és a férfi nemi szervek eltávolítását követően női nemi szervet alakít ki neki.

Elbe saját coming outolását és átalakulását naplóbejegyzésekben rögzítette, ezeket pedig egy ismeretlen szerkesztő – vélhetően a volt felesége – 1933-ban összeszedte és kiadta Man Into Woman (Férfiból nő) címmel. A vallomásokat aztán néhány évvel ezelőtt David Ebershoff egy szerelmesregényben dolgozta fel, ez került Tom Hooper rendező (A király beszéde, A nyomorultak) kezébe, aki a könyv elolvasása után azonnal eldöntötte, hogy megfilmesíti.



A dán lány a tízes-húszas évek ünnepelt dán művészházaspárjának bemutatásával kezdődik: Einar Wegener sikeres akadémiai festő, különös érzékenységgel képes vászonra vinni a mocsaras, zord dán vidéket újra és újra. Felesége, Gerda Wegener is fest, ő azonban portréképeivel csak a megörökítésre vágyó nagypolgárokat tudja kielégíteni, a galeristákat nem nyűgözi le.


Wegenerék egész jól elboldogulnak az eladott képeikből, nem nyomorognak. Van pénz a szórakozásra, a nagy társasági életre, ők alkotják a tökéletes párt a kezdődő dzsesszkorszak pezsgő összejövetelein. Einar (Eddie Redmayne) porcelánfehér bőrével törékenynek tűnik, visszahúzódó természetével, visszafogott gesztusaival inkább feminin, míg Gerda (Alicia Vikander) kacérságával, határozottságával férje mellett inkább maszkulin. Ez részben megmagyarázza, hogy Gerda miért nem lepődik meg egy cseppet sem, amikor egyik este Einarra kerül az ő hálóinge. Sőt, izgalmasnak találja, hogy felcserélik a szerepeket az ágyban, és azt is, hogy a rákövetkező nap már a nőnek öltözött és sminkelt, Lili néven bemutatkozó férjével jelenhet meg egy művészbálon.


Eddie Redmayne A dán lány című filmben


Ami azonban eleinte csupán egy a házaséletet stimuláló, kicsit perverz szerepjátéknak tűnik, arról hamarosan kiderül, hogy visszafordíthatatlan változásokat hoz az életükben. Einart megbabonázza a női harisnya érintése, gyakorlatilag varázsütésre érzi meg a benne rejlő és megakadályozhatatlanul előtörő nőiséget; előbb csak a mozdulatai finomodnak, aztán már a hanghordozása, végül a viselkedése is megváltozik. Gerda persze kétségbeesik férje átalakulása láttán, hiszen fél, hogy elveszíti őt, ugyanakkor az új Einarban múzsájára is talál, ami nagyot lendít a karrierjén. Gerda nemzetközileg is sikeres festőnő lesz a híressé vált Lili-portréinak köszönhetően.


Férjem, Lili

A női ruhákba bújó, homoszexuális férfiakkal ismerkedő, identitását kereső Einarra kemény évek várnak, hiszen a két világháború között még a szabad szelleműnek számító Párizs belvárosában is hezitálás nélkül összevernek valakit, ha az láthatóan meleg. Az orvostudomány sincs egyáltalán felkészülve a transzneműség értelmezésére, annak ellenére sem, hogy egy Magnus Hirschfeld nevű orvos már 1919-ben megalapítja a világ első szexológiai intézetét Berlinben, személyében a szexuális felvilágosítás atyját és az első melegjogi aktivistát is köszönhetjük. Hirschfeld és a hozzá hasonlóan gondolkodó néhány tudós azonban csak egy kis szigetet képezhettek abban társadalomban, ahol az orvosok többsége leginkább elmebajosnak, skizofrénnek bélyegezte a transz embereket, és a legjobb esetben is egyszerűen homoszexuálisnak titulálta őket.

Bár érdekes lenne annak tárgyalása, hogy a tudomány hogyan nyitott a szexuális zavarok és a különböző identitású emberek felé, a film nem erre, és még csak nem is a pontos társadalomrajzra fókuszál. Ezt jól mutatja, hogy könnyen átsiklik afölött az egyébként fontos életrajzi elem fölött, hogy Wegenerék a konzervatív koppenhágai légkör elől menekültek Franciaországba, és nem pusztán egy kiállítás kedvéért emigráltak – ahogy ezt a film sugallja. Az ilyen részletek Hooper számára elhanyagolhatók, ő inkább arra koncentrál, hogy abban a kis burokban, amit Gerda és Einar alakított ki a maga számára, mi történik.


Egy ember két énje: Einar Wegener és Lili Elbe


A dán lány nemcsak Einar átalakulásának története, hanem egy házasságé is. Egyetlen komoly szépséghibája, hogy gyakorlatilag kétpercenként elsírja magát benne valaki, és ez az érzelgősség éppen a film második – izgalmasabb – felében kezd nagyon zavaró lenni, amikor már rég nem az átalakuláson van a hangsúly, hanem azon, hogy a szerelem, a párkapcsolat kibír-e egy ekkora változást.


A dán lány nagyon lényeges, már-már filozófiai kérdéseket feszeget. A férjem a férjem marad-e akkor is, ha nőként éli tovább az életét? Szerethetem-e tovább szerelemmel azt az embert, akinek az egyik legegyértelműbb és legszilárdabbnak tűnő attribútuma változott meg? Élhetek-e leszbikus kapcsolatban a nővé alakuló társammal, ha én nem vagyok leszbikus?


Eddie Redmayne és Alicia Vikander


Ezeknek a kérdéseknek a megválaszolására tett próbálkozások szülik a fordulatokat a filmben. De a kérdésekből az is kiderül, hogy a néző inkább Gerda helyzetébe tudja beleélni magát, semmint Einaréba vagy Liliébe. Persze, nem kérdés, hogy Eddie Redmayne jó választás volt a szerepre (Tom Hooper már az Elizabeth című tévéfilmben is rendezte őt). Bár eleinte nehéz elvonatkoztatni attól, hogy nagyon hasonló eszköztárral dolgozik, mint ahogyan Stephen Hawkingot formálta meg A mindenség elméletében, játéka ettől függetlenül plasztikus: alig észrevehetően, de szinte pillanatról pillanatra követi le karakterének külső és belső változásait.

Mégis, ennek a történetnek az igazi hőse a feleség. Gerda küzd végig azért, hogy a társát ne veszítse el teljesen, keresi az alternatívákat, hogy megtartsa a férjét, miközben láthatóan Lili már fényévekre van egykori önmagától és a házasélettől is. Míg Gerda kétségbeesve próbálkozik, addig Lili egyre biztosabban tudja, hogy mit akar. Ebből pedig az következik, hogy egy idő után nyilván a feladás és a küzdés között hezitáló Gerdának szurkolunk, az ő viszonyulása az új helyzethez lesz az érdekes.


Lili Elbe, Einar Wegener, A dán lány

Gerda Wegener festménye Lili Elbéről


Éppen ezért még örültünk is volna annak, ha az alkotók jobban eltolják a hangsúlyokat, és még több teret adnak Gerda történetének. Hiszen ő nemcsak portréfestő volt, de a kor népszerű illusztrátoraként olyan divatmagazinok arculatát határozta meg, mint a Vogue, a La Vie Parisienne vagy az igazán exkluzívnak számító Journal des Dames et des Modes. Azt sem dolgozták ki eléggé a filmben, hogy miként próbálnak Wegenerék leszbikus párként élni Párizsban, noha Gerda művészete szempontjából ez az egyik legfontosabb időszak, ekkor születnek meg ugyanis a némelyekben megbotránkoztatást keltő leszbikus erotikát megjelenítő rajzai. Ezek a részletek egy olyan modern nő személyiségét árnyalták volna, aki nélkül valószínűleg Lili Elbe nem születhetett volna meg.


Kövesd a VS.hu kultúrarovatát a Facebookon is!