„Akit rögtön a családból hoznak, az elég sokat sír”

Fotó: VS.hu / Kummer János

-

Van olyan gyerek, aki hónapokig meg sem szólal, miután kiszakítják a családjából. Másnak könnyebb a beilleszkedés, besétál a kapun, és már otthon is van. Az SOS Gyermekfalvakban összesen csaknem 400 gyerek lakik, hatan-heten egy nevelőszülőnél. A cél, hogy visszakerüljenek vér szerinti családjukhoz, de ez a ritkább. Marad a látogatás és a remény. Viszont döbbenetes előzmények után is lehetséges a visszatérés. Ilyen gyermekfaluból három van az országban. Mi Kőszegen jártunk.


„Mikor is kerültünk ide, Imre bácsi?” – fordul a 18 éves Viola (a lány nevét az intézmény kérésére megváltoztattuk) a kőszegi SOS Gyermekfalu vezetőjéhez, majd kiszámolja, augusztusban lesz 9 éve. A gyerekek a családból kikerülhetnek egy hosszabb előkészítő folyamat után, a szülőkkel és szakemberekkel egyeztetve, vagy hirtelen. Violával az utóbbi történt.

„Mondták, hogy le kell menni az iskolaigazgatóhoz. Ott már vártak, Győrbe vittek a GYIVI-ibe (ez a Gyermek- és ifjúságvédő Intézet, amit ma már TEGYESZ-nek hívnak). A testvéreim már ott voltak. Teljesen váratlanul ért” – számol be tárgyilagosan arról, mi történt vele. Hogy mindez miért volt, a mai napig nem tudja.


Semmit nem próbáltam tenni, kicsi voltam, nem tudtam, mit kell csinálni. Azt sem tudtam, hova visznek.

Viola szakácsnak tanul


A cuccai otthon maradtak. Ő az édesanyjával – „a mamával” – élt Győrben, öt testvére, féltestvére egy veszekedés után költözött vissza a mostohaapához. Őket onnan vitték el. A hat gyerek aztán két hónap után került át a kőszegi gyermekfaluba. Ide érkezett később most hatéves húga is – őt születése után elvették az anyjától.

Viola azt mondja, az egészet könnyen élte meg, nem volt probléma a beilleszkedéssel sem. Nem volt jó kapcsolata az anyjával, aki nem keresi, és nem is beszél vele. A testvérei mostohaapja látogatja őket. Ennek ellenére, mint mondja,


jó volt otthon a hangulat. De akkor kicsi voltam. Most már nem mennék vissza oda soha.

A nevelőanyjával egy konfliktus miatt most éppen nem jó a viszonya, de anyjaként tekint rá. Igaz, nem úgy hívja őt.


 Ő kérte. Van anyukánk, és ezért. Anyámra nem haragszom. De nem szeretem már.

A kőszegi SOS Gyermekfalu bejárata


Violának a „haza” Kőszeget, illetve a gyermekfalut jelenti.

A nyitott kapun gond nélkül begördültünk, nincs rács, se kamera. „Vannak szökdösős gyerekek, de visszajönnek” – mondja Ildikó, az egyik hivatásos nevelőszülő, aki 0–24-ben ezzel foglalkozik, munkájáért az államtól és az SOS-től is kap valamennyi pénzt különböző jogcímeken. Szerinte éppen az a jó, hogy itt nem korlátozzák a gyerekeket. A szabadság mellett van házirend is, amelyet a gyerekekkel együtt alakítottak ki. Ildikó a hazaérést nagyon szigorúan veszi.

Arról minden család maga dönt, engedi-e a gyereket moziba vagy buliba. Aki megbízható, az éjszaka is hazajöhet egyedül. Aki nem, azzal megbeszéljük, mi legyen – mondja mosolyogva Ildikó. Korábban volt nála egy drogos lány, aki a nevelőszülőnek is sok volt. A lánynak hallucinációi voltak, Ildikó minden éjjel attól rettegett, hogy kárt tesz valakiben.

„Gyakran történt, hogy éjjel felcsöngetett, és teljesen tehetetlen voltam, mert be kellett engednem. Lehet, ha a saját gyerekem, akkor azt mondom neki, hogy menj oda vissza, ahol eddig voltál. De neki nem mondhattam. Ez sokkal nehezebb ennél.”

Ezt a lányt hiába vitték pszichiáterhez, nem tudott segíteni. Végül átkerült a szintén Vas megyei Sébe, az ifjúsági házba, ahol lakásotthonban 12 gyerek lakhat felnőtt felügyelete mellett. A sorsa végül rendeződött. A testvére is itt volt, ő később hazakerülhetett.


Ildikó néni, és nem „anya”


A faluban amúgy ritka a drogos vagy nagyon problémás gyerek. Most épp van egy alig 15 éves lány – nevezzük Júliának –, aki nem jár iskolába, magántanuló, de régóta vannak vele gondok. Egy budapesti szakértői bizottság azt javasolta, vigyék Esztergomba, egy komolyabb, zártabb intézetbe.

A lány haza, a családjához nem mehet, mert ott az alapellátás szakemberei szerint nincs biztosítva a fejlődése – mondja Ildikó csalódottan. Bántja, hogy nem tud rajta segíteni. Megviselik azok a helyzetek, amikor hiába követ el mindent anyaként, nem megy semmire a gyerekkel. Júlia miatt sokat sír, pedig nem sírós típus. Hozzá nem kerültek bántalmazott gyerekek, de azért elképesztő előző életek villannak fel előtte.


Az elején került hozzám két kicsi, ott láttam, hogy voltak problémák.  Amikor a konyhában ügyködtem, a kétéves jött-ment, és amit meg tudott kaparintani – krumplihéjat vagy bármit –, vitte az egyéves testvérnek. Nem ő ette meg, odaadta a picinek. Ebből mindent le lehetett szűrni. Félelmetes volt.

SOS Gyermekfalu - Kőszeg

Ildikó és a legkisebb gyerek


Ildikó 11 éve, 42 évesen kapott először családot, előtte egy évig segédanya volt. Fodrászból váltott. „Hallottam az SOS-ről, és egyszer csak jött, hogy nekem ezt kell csinálnom. Most tényleg a helyemen vagyok. Szeretem csinálni.” Ildikónak nincsen saját gyereke.

„Nem próbálom azt az anyaszerepet magamra venni, az csak az édesanyáké. Ugyanúgy ellátom, szeretgetem, megadom, amire szüksége van, de én Ildi néni vagyok, és nem anya. Két anya nincs.”

Ildikó jelenleg hét gyereket nevel, a legkisebb négyéves, a legnagyobb 15. A nagyobbak magázzák. „Ez egy SOS-család.” A pihenő nagyon kevés. Elmehetnek 5-6 napra, ilyenkor beáll helyettük egy segédanya. A nyári szünetben a pedagógusok, segítők viszik a gyereket nyaralni. „Éjjel-nappal itt vagyunk. Ha beteg valamelyik, és éjjel lázat kell mérni, a többit akkor is indítani kell reggel. Akkor is nehéz, amikor óvodásnál kisebb gyerek van. Ha nincs egy szabad órám magamra huzamosabb ideig, az nagyon fárasztó.”

Szerinte ez az orgonasípszerű felállás a legjobb. „Ilyenkor a nagyobb segít a kicsinek, és ha jól megy minden, a kicsi jót tanul a nagyobbtól. Ez nem mindig van így.” Négy testvér szeptemberben érkezett. Ők „frissek, velük még csiszolódunk” – mondja Ildikó. A négyéves kislány is nehezen indult: csak a testvére érhetett hozzá, amikor Ildikó ment érte az óvodába, elbújt előle. Mostanra ez megváltozott. A kislány teljesen közvetlen lett, nekünk is vidáman mutatja a szobáját, és vezet körbe a felső szinten.


SOS Gyermekfalu - Kőszeg

Visítva nevető gyerekek


Ildikó azt mondja, akit rögtön a családból hoznak, az elég sokat sír. Aki viszont a befogadóból jön, már nem annyira. A faluba egyébként ritkán érkezik gyerek közvetlenül a saját családjából.

„Megmutatjuk a lakóhelyüket, berendezkedünk, közösen csinálunk mindent, és kialakul, mi hogy lesz. Fokozatosan helyrerakódnak a dolgok. Ez hónapok, sőt évek kérdése is lehet.” Van, aki annyira nehezen viseli a váltást, hogy hónapokig meg sem szólal, kérdésre sem felel.

Bár a gyerekek zömmel nehéz élethelyzetből, elhanyagoltan, alkoholizmus vagy bántalmazás miatt szakadnak el a családtól, nagyon nehezen élik meg a váltást, óriási trauma nekik – mondja Szilágyi Imre faluvezető. „A gyerek lehet, hogy úgy érezte, gondoskodnak róla. Ha mindennap kapott egy pofont, azt hitte, az a normális.” Volt, akit lopni vittek a vér szerinti szülők, a nevelőnek is büszkén mutogatta a zsákmányt. Hosszú idő volt erről leszoktatni.

A nagyobbak azt mondják, nehéz volt az eleje, nem tudták, hova jönnek, tele voltak félelemmel. A nevelőszülőnek azt kell közvetítenie, hogy itt biztonságban vannak, szeretik őket.


SOS Gyermekfalu - Kőszeg

Szilágyi Imre faluvezető


A látogatásról, kapcsolattartásról a gyerekek faluba kerülése előtt döntenek a szakemberek. A cél, hogy előbb-utóbb hazatérhessenek a gyerekek. A vér szerinti szülőktől mégis azt kérik, ne hitegessék a gyereket azzal, hogy most már nemsokára hazaviszik. Ezt azonban a tapasztalatok szerint nehéz betartani. A vágy persze mindkét félben ott van, de a lehetőség vagy az akarat sokszor hiányzik – mondja Szilágyi Imre.

A hitegetés a gyereknek sem jó: egészen máshogy áll a nevelőhöz, ha a szülő azt mondja, úgyis mindjárt elviszi. A találkozó amúgy is megrázó: ha jól sikerül, akkor azért, ha nem, akkor meg azért. Vannak extrém esetek, mikor rendőrt kell hívni a faluba: a szülő részegen jön, de előfordul olyan is, hogy a nevelőszülővel üvöltözik. Ilyenkor kérik a látogatás korlátozását, marad a levél és a telefon. Akkor is lépnek, ha látják, hogy a találkozás valamiért nagyon rossz hatással van a gyerekre. Önhatalmúlag nem dönthetnek erről, ez a gyámhivatal vagy a bíróság kompetenciája.

Nagyjából egy évre van szükségük a szakembereknek, hogy lássák, ki mehet haza. A gyerekeknek is ennyi idő kell, hogy elfogadják a helyzetet, és kicsit lehiggadjanak. Van persze, aki csak formálisan működik együtt, miközben hazavágyik – mondja Szilágyi Imre. Miután a szülő is rájön arra, hogy kilátástalan a helyzete, visszafogottabb lesz, kevésbé hitegeti a gyereket. Inkább kihasználja a kapcsolattartást: vagy ő jön, vagy a gyerek megy, ha jól működik minden. Van olyan gyerek is, akit csak napközbenre engedtek haza.

A szakemberek tanácsot adnak a szülőnek, mit kell tennie, hogy a gyerek hazamehessen. Ahol úgy tűnik, a gyerek hazakerülhet, ott erősítik ezt a folyamatot: gyakoribbak és hosszabbak lesznek a kapcsolattartások. A hazagondozás – amikor már tudható, hogy hazamehet a gyerek, ezért sűrűsödnek a találkozások – is nagyjából egy év.

A szülőket az alapellátás – védőnő, szociális munkások – is segíti, de volt példa arra is, hogy a nevelőszülő a családi pótlékból gyűjtött össze annyi pénzt, hogy az anyuka tudta rendezni a tartozásait.


SOS Gyermekfalu - Kőszeg

A faluban 180 négyzetméteres családi házakban élnek a gyerekek


Felfoghatatlan eseteknél is van visszaút a vér szerinti családba: egy 12 éves lány brutális kínzások után került a faluba, mondta Szilágyi Imre. A testvérei közül az anya csak őt büntette mindenért. Sokféleképpen kínozta és alázta meg a lányt. Például a fejét késsel vagy vonalzóval csapkodta, a maradékot kellett ennie. Előfordult olyan is, hogy két téglát a magasban tartva kellett állnia addig, míg össze nem rogyott.


Két összetolt fotelben kellett aludnia. Kérdeztem, hogy nem voltál fáradt másnap az iskolában? Olyan hangon szólalt meg, hogy még most is beleborzongok, azt mondta, másodikos korában volt a legnehezebb, de azután megszokta. Félelmetes mondat egy gyerek szájából.

Később mégis hazamehetett a lány.


SOS Gyermekfalu - Kőszeg

A falu madártávlatból


Évente a gyerekek 5-10 százaléka mehet haza, de van olyan év is, mikor ez senkinek sem sikerül. Idén kicsit jobb lesz a helyzet: három testvér és egy másik gyerek is hazakerülhet.

Az örökbe adást illetően is lehetne jobb a helyzet – mondja Szilágyi. Most négy örökbe adható gyerekük van, róluk már lemondott a szülő, nem látogatja őket. Ezekben az SOS-falvakban nem egyszerű a helyzet ilyen szempontból: sokan a testvéreikkel vannak itt, több testvér együttes örökbe adására ma még nagyon nehéz örökbefogadó családot találni. Elméletileg előfordulhat, hogy külön adják örökbe a háromévesnél fiatalabb gyereket, de Szilágyi Imre erre az elmúlt 20 évben nem látott példát.

A gyermekvédelemben amúgy is nagy dilemma, mi a jobb: együtt tartani a testvéreket, hiszen ők fontos támaszai lesznek egymásnak később, vagy a legkisebbeket, akiket könnyebb, próbálják meg örökbe adni – mondja Szilvási Léna, az SOS gyermekvédelmi igazgatója.

Egy csecsemőnek vagy kisgyereknek mindenféleképpen jó, ha örökbefogadó családba kerül, és a helyzete megoldódik. Ha csak ezt az egy gyereket nézzük, érzelmileg ez a legjobb megoldás. Ugyanakkor mindenkinek joga van ahhoz, hogy megismerje a testvéreit, ez az egészséges identitásfejlődés szempontjából is fontos - magyarázza a szakember. Tehát az ideális az, ha a testvéreket együtt fogadják örökbe.

Ugyanakkor kevés az olyan örökbe fogadni szándékozó család, aki egyszerre több, különböző korú gyereket fogadna be. A nemzetközi gyakorlatban erre több példa van, itthon azonban elvétve fordul elő, hogy két-három testvért együtt fogadtak örökbe.


Szilvási Léna

Szilvási Léna


Van, akinek rosszul indul: a kőszegi falu vezetője, Szilágyi Imre azt mondta, olyan újszülött is került hozzájuk, akit születése előtt örökbe akartak fogadni, majd túl barnának találták a bőrét, és túl feketének a haját, és az örökbefogadó család meggondolta magát, ám gyorsan lett másik jelentkező család az örökbefogadásra. Arra is volt példa, hogy a nevelőszülő elment a faluból, de az egyik neveltjét örökbe fogadta.

A faluban előfordul terhesség is: zömmel kívülről, eleve várandósan kerülnek be a lányok, de volt olyan, aki bent esett teherbe. Volt, aki megtartotta a gyereket, és mikor nagykorú lett, a kicsivel együtt kiköltözött, férjhez ment. Ott már megvan a második gyerek is. A falu segített lakáshoz jutni, ha pedig gondban van a család, egyheti pakkal mennek nekik segíteni.

Olyan is volt, hogy az enyhén értelmi fogyatékos anyuka lemondott a gyerekről, akit végül egy holland család fogadott örökbe. (A többi jelentkező a várható fogyatékosság miatt inkább nem merte vállalni a kislányt.) Egy esetben abortusz mellett döntöttek.

Azt finoman és fokozatosan adagolják a gyereknek, ha maradni kell. Ilyenkor azt mondják, abból kell kihoznia a legtöbbet, amit a faluban kap. Biztatják, hogy tanuljon, szerezzen szakmát, érettségizzen vagy tanuljon tovább. Ebben támogatják anyagilag is. A bekerülés után minden gyerek számára készül egy fejlesztési terv, amelyet évente felülvizsgálnak. A gyerek fejlődéséről egyébként évenként, hároméves kor alatt félévente referálni kell az alapellátás, illetve a szakszolgálat felé.


SOS Gyermekfalu - Kőszeg

A játszótérre külsősök is járnak


Egy gyerek átlagosan 5 és fél évet tölt állami gondozásban. Ám átlagot számolni ebben az esetben nagyon nem érdemes: van, aki néhány hónapot van bent, van, aki két évtizedet – mondja Szilvási Léna

Ildikó az elmúlt 11 évben 24 gyereket nevelt, 8-at „haza tudott gondozni”. Ez nagy szám. Ezt sikernek is tartja, ezért csinálja az egészet. Ehhez elsősorban a szülő kell. Ha Ildikó látja, hogy vissza akarja kapni a gyereket, támogatja, de a szülőt nem neveli. Legfeljebb tanácsot ad. Volt, aki nem is haza, hanem anyaotthonba került az édesanyja mellé.

A gyerekeket elengedni nem egyszerű érzés, de „ez az élet rendje”.

„Azért vagyok, hogy rendezzem a sorsát, amíg itt van. Ha kikerül, akkor olyan helyre kerül, ami megfelelő számára. De visszajárnak” – mondja nevetve. Azért van, ami megviseli: volt nála egy kétéves kislány, akivel egész nap együtt volt, eléggé hozzánőtt. A gyerek augusztusban hazakerült a testvéreivel. Mikor az anyuka októberben visszahozta látogatóba, a kicsi már nem akart odamenni Ildikóhoz. „Ez az egy esett rosszul, de az benne van, hogy neki az a jó, hogy az anyjához kötődik. Érdekes volt.”

Hiába a folyamatos törődés, volt egy négyéves kislány, aki az Ildikóval töltött másfél évet „elfelejtette”. Amikor az apával három év múlva visszamentek látogatóba, a kislány azt mondta, nem emlékszik semmire. Pedig a gyerek asztmás volt, sokat köhögött, ezért gyakran aludt Ildikóval.


SOS Gyermekfalu - Kőszeg

Közösségi tér, az emeleten konditerem is van


Van viszont olyan visszajárója, aki sok időt tölt vele. Beszélgetés közben befutott a 20 éves Márk is (neki sem ez a valódi neve), az egyik első nevelt gyereke, aki ott segít, ahol tud. Ildikó ugyanis szülőire megy, nincs kire hagyni a kicsiket. Márk már az ifjúsági házban lakik Sében, de a társaság még szokatlan számára, gyakran jár haza nevelőanyjához.

A fiú 7 évesen került a faluba. Vér szerinti szüleit nem ismeri, születése után azonnal állami gondozásba vették. Utána nevelőszülőkhöz került – máshova – egy fiúval, de szinte rögtön vissza is adták őket az intézetbe. Onnan pedig az SOS-be.

Hogy miért történt mindez, nem tudja. A szüleiről, nevelőszüleiről sem tud semmit, a nevük nem szerepel a papírokban. Arra sem emlékszik, hány évesen vették ki, majd adták vissza. Annyit tud, hogy Nagykanizsán járt óvodába.

Szilvási Léna szerint ez a történet is mutatja, hogy még bőven van mit fejleszteni a gyermekvédelem rendszerén. Az egészséges fejlődés miatt fontos, hogy a gyerekek tudják, mi és miért történt velük régen. Ez az információ gyakran elvész a rendszerben – magyarázza a szakember.


SOS Gyermekfalu - Kőszeg

Márk


Márknak Ildikó a második nevelőanyja a faluban – az első elment nyugdíjba –, őt tartja az anyukájának. Kapásból meg sem tudja mondani, hány gyerekkel nevelkedett. „Mindig váltakozott, sokakkal.” Azt mondja, soha nem volt féltékeny az újonnan érkezőkre, kíváncsian fogadta őket. Szeretett a faluban lenni.

Vállalja, hogy itt nőtt fel, SOS-es pólóban fut. Az osztálytársai elfogadták őt, de volt, aki eleinte furcsán nézett rá, hogy nincs szülője. „Sok mindenkinek nem adatik meg, amit itt kapunk. Van olyan osztálytársam, aki rosszabb körülmények között él, mint én. Mondtam is neki, ha kell valami, akkor szóljon.”

Az nehéz, mikor a többiek mondják, hogy mennek haza az anyjukhoz. A vér szerinti szüleiről Márk nem szeretne semmit sem tudni, de egyszer, távolról meglesné őket. Haragszik, kérdőre vonná őket, hogy miért történt ez az egész, miért van itt. Azt nem tudja, testvére van-e. Ennek ellenére azt mondja, boldogan él.

Most már azt tartja a legnehezebbnek, hogy legyen biztos munkája. Márk szőlőtermesztőként végzett az iskolában, de turizmussal szeretne majd foglalkozni. Most egy budapesti szállodába megy gyakorlatra. Dolgozott már több helyen is, de valamiért egyik sem volt tökéletes. „Nem szorongok, rajtam múlik: 100 százalékosan kell teljesíteni Pesten, onnan hajrá.”

Szeretne majd egyszer egy külön lakást, két kutyát (most teknősei vannak), és már azt is eldöntötte: három gyereke lesz. Előbb azonban biztos állást akar, anélkül nem vágna bele a családalapításba. Ha felnőnek, megmutatja nekik, honnan indult.