Akit nem fáraszt le rögtön, az imádni fogja

Forrás: IFC

-

Will Ferrellék Spoils of Babylon és Spoils Before Dying című minisorozata nem való mindenkinek, de ha az első döbbeneten túltesszük magunkat, féktelen dilizésével különleges élményt nyújt.


A tavalyi év egyik legemlékezetesebb televíziós élményét a The Spoils of Babylon nyújtotta. Nem klasszikus sorozat, csak egy hatrészes miniszéria, és nem is akart a tömegeknek szólni, hiába szerepeltek benne általában sokkal nagyobb produkciókban látható színészek. Idén újra összeállt a stáb, azaz Will Ferrell és barátai, a Funny or Die kollektíva, és elkészült a Babylon kvázi folytatása, a júliusban bemutatott The Spoils Before Dying.

Mindkét sorozatban egy-egy bevált zsánert parodizáltak, a Babylonban a nagy amerikai csatornákon egykoron futó, családregény-bestsellerekből készült szappanoperákat, a Dyingban pedig a film noirt.


Will Ferrell mint Eric Jonrosh a Spoils of Babylonban


Mindkettő történet a történetben, mindegyik rész elején a fiktív sorozatot rendező, író, mindent egymaga csináló Eric Jonrosh-t hallgatjuk, aki egy kocsmában emlékezik vissza a mű keletkezésének körülményeire. Néha kiszól a stábnak, hogy „nem ez volt megbeszélve”, vagy megpróbál rácsapni a pincérnő fenekére. És teljesen egyértelmű, hogy nem olyan profi, amilyennek képzeli magát, hanem inkább akkora amatőr, amekkora az arca.



A szándékosan az arrogáns Orson Wellesre hajazó karaktert a brutálisan elmaszkírozott Will Ferrell játssza, de a sorozat kuszaságára jellemző, hogy a színész más szerepet is vállal: a Babylonban ő volt az iráni sah, a Dyingban pedig J. Edgar Hoover, az FBI első, híres igazgatója. De nemcsak Ferrell szerepe, hanem igazából mindenkié megtöbbszöröződik, hiszen a valódi színészek játsszák azokat a fiktív színészeket, akik Jonrosh kissé botcsinálta munkáiban szerepelnek.


Tobey Maguire és Kristen Wiig a Spoils of Babylonban


Eric Jonrosh amatőr alkotó, és ez látszik is a rosszul megírt figurákon és fordulatokon; a szövegeken, amikből kiderül, hogy a szerzőnek fogalma sincs a jazzről; vagy mondjuk abból, amikor a Dying egyik verekedős jelenetében máshogy mozognak a karakterek, mint a háttérben látható árnyékok. Ilyen ez a sorozat, meg olyan, hogy a verekedés egyik résztvevője egy mexikói bérgyilkos, akit egy mindig másmilyen akcentussal megszólaló kínai színész alakít.

Az alábbi, tipikusnak mondható jelenetben Jessica Alba és Kristen Wiig pofozkodik, Tobey Maguire nézi:



Ehhez a világhoz további furcsaságok is hozzátartoznak, a távolról felvett jeleneteket – például egy autó robogását a tájban – terepasztalon ábrázolják, vagy egy maketthelikopterből támadnak a hús-vér karakterekre. És amíg a Babylonban az egyik szereplő szerelme egy fabábu volt, addig a Dyingban rendre feltűnik egy beszélő halott és egy beszélő macska. És még egy jellegzetesség a sok marhulás közül: a szűk költségvetésre folyamatosan panaszkodó Jonrosh termékelhelyezésekkel zsúfolja tele a mozgóképet.


Tobey Maguire és a fabábu a Spoils of Babylonban


A Spoils of Babylon egy őrült száguldás a huszadik századon keresztül, az olajipar bedurranásával, a világháborúkkal, a beatkorszakkal, tengerkutatással és minden egyébbel. Ezzel szemben a Dying egy sokkal szűkebbre szabott sztorit mesél el: a főhőse a jazz-zongorista Rock Banyon, akit szerelme és alkotótársa meggyilkolásával gyanúsítanak. Sajnos nem emlékszik semmire, mert sokat ivott és bekapott néhány tablettát is, de egy lehetetlen nyomozópárostól időt kap, hogy tisztázza önmagát.


The Spoils Before Dying

Michael Kenneth Williams és Kristen Wiig a Spoils Before Dyingban


Rock Banyont Michael Kenneth Williams alakítja (aki a Drót/Wire imádott bérgyilkosa, Omar volt), és a társaságból ő az egyetlen, aki komolyan veszi magát, vagy legalábbis úgy tesz. Az ő játéka pont emiatt működik, a többieké viszont a látványos dilizéstől. A Babylonból visszatért Kristen Wiig egy mindig más híres jazzdívát megidéző, lökött énekesnő; Michael Sheen annyira mulatságos, hogy eszünkbe se jut a Masters of Sex kikészült doktora; Maya Rudolph is nagyon mókás (ő a beszélő halott); és tök jó, hogy a Babylon után újra itt van Haley Joel Osment is, aki menedzserként rágja Rock fülét, hogy készítsen egy lemezt vonósokkal, hiszen az mindenkinek aranybánya!


The Spoils Before Dying

Kristen Wiig és Haley Joel Osment


A zongorista nyomozása jó nagy kanyarokat vesz: látunk nácikat, rejtőzködő melegeket, dílereket, és egyre több a halál, a cenzúrázott szex, na meg a jazz. Utóbbit az ötödik részben még egy animációs filmben is megtárgyalják, amit az az ember narrál, aki a Rock hallucinációiban megjelenő macska hangja is (Peter Coyote), és ami szerint a jazz lényege, hogy menekülni kell a négyzetek elől, mert a négyzetek halottak.



Nem állíthatom, hog a Spoils Before Dying könnyen emészthető, de szóltam előre, hogy nem is a tömegeknek szól. Biztos van, akit már az elején lefáraszt Will Ferrell monológja, meg ez a sok meta-zagyvaság. Mégis, ha eljutunk másfél részig (na jó, kettő), akkor már nincs megállás, és miért is lenne? A sztori vicces, a színészek élvezik benne, amit csinálnak, a megvalósítása eredeti, és pont elég belőle a hat rész.


Kövesd a VS.hu kultúrrovatát a Facebookon is!