Akik szelíd harcot hirdettek a gyerekprostitúció ellen

-

A virágzó thaiföldi szexkereskedelem nagyon hatékonyan hálózza be azokat a fiatalokat, akik kimaradnak az iskolából. A legveszélyeztetettebbek az őslakos családok gyerekei, az ő szüleik ugyanis nem engedhetik meg maguknak, hogy fizetős állami közoktatásba küldjék őket. Lecsúszni nagyon könnyű, kiszabadulni viszont szinte reménytelen a futtatók karmai közül. Két civil szervezet küzd azért, hogy ezeknek az áldozatoknak legyen még esélyük egy normális gyerekkorra. Riport Észak-Thaiföldről.


Nui nemsokára 7 éves lesz, iskoláskorú, családja pedig választás elé kerül. Vagy beíratják a napi 1 dollárnyi thai bahtba kerülő állami iskolába, vagy pedig otthon marad és segít a családnak a földeken, napi 4 dollárral járulva így hozzá az otthoni költségvetéshez. Thaiföld északi részén, Chiang Rai tartományban élő őslakos családok százai kerülnek hasonló döntés elé a gyerekeik jövőjéről. Ezek a választások pedig sokszor a kicsik egész életét meghatározzák.

Később ugyanis a jobb élet reményében sok fiatal próbál a városokban szerencsét, az iskolázottság hiánya viszont korlátozza a lehetőségeiket, és különösen kiszolgáltatottá teszi őket, így gyakran egyenes úton jutnak az ember- illetve szexkereskedők keze közé.



A szexturisták és a pedofilok paradicsoma

A thai kormány évekkel ezelőtt körülbelül harmincezerre tette a gyerek-prostituáltak számát az országban, civil szervezetek azonban százezres számokról beszélnek. Érthető, hogy a kormány kisebbíteni próbálja a kínos statisztikát egy olyan bizniszben, amivel, ha ki nem is mondja, nagyon is jól jár: a legmerészebb becslések szerint a thai állami GDP közel 10 százalékát teszi ki a szexipar, ez évi 6 milliárd dollárt jelent. Évente több mint 25 millió turista érkezik Thaiföldre, és bár a prostitúciót 1960 óta törvény tiltja, ez a gyakorlatban nem sokat jelent. Az ország ma is a szexturisták és a pedofilok alighanem legnépszerűbb célpontja, az állam és a társadalom pedig szemet huny a prostitúció felett.

A szexturisták jellemzően Európából, Ausztráliából és az Egyesült Államokból érkeznek, élve azzal a lehetőséggel, hogy a pénzük itt, Délkelet-Ázsiában jóval több mindenre elegendő, mint odahaza. Aki keres, az talál, de az igazság az, hogy Bangkokban és Pattayán, a turisták által legfrekventáltabb helyeken keresni sem nagyon kell. Nyugati pénztárcával fillérekért, a visszautasítástól való legkisebb félelemtől sem tartva vehetnek maguknak legkülönfélébb szolgáltatásokat, amelyek egy szimpla éjszakától kezdve akár az ott-tartózkodás teljes idejére vonatkozhat.

A kilencvenes években, köszönhetően a nagyobb nemzetközi figyelemnek és civil szervezeteknek a kormány nagyobb erőket mozgósított legalább a gyerekprostitúció visszaszorítására. Bár részeredményeket sikerült elérniük, nem sok minden változott. Jellemzően az északi, legszegényebb régiók fiataljai kénytelenek prostitúcióra adni a fejüket. Csak csekély angoltudás kell hozzá, és a helyi bérekhez képest kevés idő alatt sok pénzt tudnak megkeresni. A megkeresett összeget sokan hazaküldik a családjuknak, akik nem egyszer nem is tudnak arról, hogy honnan származik a pénz.

Ilyen különösen veszélyeztetett, vagy már áldozattá vált gyerekekkel foglalkozik az Észak-Thaiföldön működő Sold Project és Hug Project.



A család mindenekelőtt

A Sold Project (SP) a gyermekprostitúció megelőzésére koncentrál, elsősorban azzal, hogy a veszélyeztetett gyerekek oktatását támogatja. „Semmi esetre sem akarjuk elszakítani a családjuktól a gyerekeket, ezért szorosan együttműködünk a szülőkkel. Ha viszont nincsen szülő, nagyszülő vagy testvér, aki gondjukat tudná viselni, illetve ha a családi helyzet nagyon feszített, akkor az ügy sok esetben kiemeléssel végződik” – avat be a szervezet munkájába Tawee Donchai, a SP thaiföldi igazgatója.

„Az első családlátogatás során felmérjük a veszélyeztető faktorokat. A családi háttér, a szülők iskolázottsága, a drogok és az alkohol jelenléte, a család pénzügyi helyzete, a lakhatási körülmények mind nagy súllyal esnek latba. Ehhez jön még, hogy a családi történetben van-e nyoma prostitúciónak, rendelkeznek-e papírokkal, tulajdonosai-e a földnek és hogy a régióban mennyire jellemző a szexkereskedelem. Beszélünk a gyerekkel, a szüleivel, a szomszédokkal, a helyi vezetőkkel és helyi tanárokkal is. A beszerzett adatok alapján rangsoroljuk a gyerekeket, így tudjuk minden évben a húsz legrosszabb helyzetben lévőt felvenni a programba.”



Északon a helyzet

A pártfogoltak fele az úgynevezett hegyi törzsek közül kerül ki. Ezek az északon élő őslakos közösségek a szegények között is a legkiszolgáltatottabbak. Önfenntartó gazdálkodást folytatnak, lételemük a föld. Hiába élnek ott azonban több száz éve, ahogy hiába az ENSZ Őslakos Népek Jogairól szóló Nyilatkozata is, nincsenek dokumentumaik a földjeikről. Élőhelyüket a thai kormány beruházásai fenyegetik, sorozatos kitelepítésekkel kénytelenek szembenézni.

Tawee 10 éves korában költözött el a családjától, hogy egy bentlakásos iskolába járhasson. „A tanulás a legjobb dolog, ami történhetett velem, de szörnyű volt a családomtól távol felnőni. Éppen ezért teszünk meg minden tőlünk telhetőt, hogy ezek a gyerekek ne szakadjanak el otthonról. Szükségük van arra, hogy érezzék, tartoznak valahová” – mondja. „Chiang Raiban születtem, ezt a környéket ismerem a legjobban és sokan a későbbi áldozatok közül innen származnak, így adta magát, hogy itt kezdjük el a munkát. Szerencsére számíthatunk a kormány, a helyi egyetem, valamint magánemberek támogatására.”

Momentán 160 gyereket támogatnak, első osztályostól egyetemistáig. 2007-ben még nagy részük kihullott a programból, ma viszont már 99 százalékuk befejezi az első 9 osztályt. (Thaiföldön az általános iskola 6 év, utána következik 3+3 év középiskola.) „Idén kezdte a mesterszakot az első gyerekünk, minden körülmények között bátorítjuk őket, hogy folytassák tanulmányaikat” – teszi hozzá Tawee Donchai.

A gyerekeket jellemzően havonta kétszer látogatják az SP mentorai. „Fontosnak tartjuk, hogy a pártfogók helyi emberek legyenek, akik jól bánnak a fiatalokkal, legyen az idevalósi tanár, vagy valaki, akire fel tudnak nézni. A kisebbeket és azokat, akik nagyobb veszélynek vannak kitéve, gyakrabban látogatjuk.”

A programnak van központja, ahol délutánonként mintegy 50 iskolással tudnak külön foglalkozni. Ilyenkor többek között informatikát, angolt, művészeteket, főzést és fenntartható gazdálkodást tanítanak. Nagy hangsúlyt fektetnek a szülők bevonására is: „Nem egy esetben tapasztaljuk, hogy a kilencedik osztály elvégzése után egyes gyerekek hajlamosabbak a náluk kevesebb osztályt végzett szüleik fejére nőni és átvenni az irányítást.” A másik véglet pedig, amikor adott számú osztály elvégzése után a szülő egyszerűen leveszi a kezét a gyerekéről. „Ilyen nincs, nem mondhatod azt szülőként, hogy kész, vége, most már megszűnök szülőnek lenni, mert elvégeztél kilenc osztályt” – hangsúlyozza az igazgató.

Minden erőfeszítésük ellenére is előfordul azonban, hogy nem tudnak valakit megvédeni a szexkereskedelemtől. Áldozatokkal nem foglalkoznak, erre nincsen kapacitásuk. Ilyenkor lép be a képbe a Hug Project.



Ha a prevencióhoz már késő

A Hug Project (HP) kizsákmányolt gyerekek védelmével és rehabilitációjával foglalkozik Thaiföld északi részén, Chiang Maiban. Szorosan együttműködnek a Sold Projecttel, tevékenységüket összehangolva teljesebb segítséget tudnak nyújtani.

„Szétesett családok, szegénység, iskolázatlanság és az állampolgárság hiánya. Az esetek nagy részében legalább három tényező szerepet játszik” – sorolja a gyerekek kiszolgáltatottságához hozzájáruló faktorokat Mike Zins, a HP gyermekvédelmi igazgatója. „Az utóbbinak egyenes következménye, hogy a gyerekek kiesnek az oktatási és egészségügyi rendszerből, munkát is nagyon nehezen kapnak, így válnak még kiszolgáltatottabbá” – teszi hozzá. Ebben az elszigetelt régióban ugyanis jellemzően nincs születési nyilvántartás, a család pedig túl szegény ahhoz, hogy elutazzon a távoli hivatalba, és egy bonyolult eljárásban papírokat szerezzen az újszülöttnek.

A HP kiterjedt partnerhálózatán keresztül találja meg a gyerekeket, nem egy esetben pedig a fiatalok maguk jelentkeznek, miután hallottak a szervezet munkájáról. Mike azt mondja, egy fiatalból nagyon könnyen lesz áldozat: „Adott egy diszfunkcionális család, a gyerek kihullik az iskolából és rossz társaságba keveredik. A lányok először táncosként kezdik éjszakai bárokban, közben adódik a kérdés, hogyan lehetne többet keresni. Nem kell nagy utat megtenni, hogy pénzért létesítsenek szexuális kapcsolatot. Amikor pedig ki akarnak szállni, nem engedik őket. A szülőknek legtöbbször fogalma sincs róla, hogy mi történik a gyerekükkel.”


Thaiföld


Hosszú az út a pokolból kifelé

Jelenleg negyven fiatallal foglalkoznak, jellemzően 10 és 17 év közöttiek, de dolgoztak már 5 éves áldozattal is. „Meglepőnek hangozhat, de a többségük fiú. Chiang Mai népszerű hely a pedofilok számára” – mondja Mike. „A program eredményessége elsősorban minőségi és nem mennyiségi kérdés. Figyelünk ezekre a gyerekekre ahelyett, hogy tömegekkel foglalkoznánk. Máshogy nem tudnánk megszakítani ezt a negatív spirált.”

Egyáltalán nem könnyű a munka ezekkel a fiatalokkal. „Lehet, hogy érzik, hogy valami nem oké azzal, ami történik velük, de ehhez nagyon erős szégyenérzet is társul. Magukat hibáztatják, ráadásul mások szerint is ők tehetnek mindenről. Mi gyerekként kezeljük őket, hangsúlyozva, hogy bár lehet, hogy a korodnál fogva már megtehetsz bizonyos dolgokat, ettől még gyerek maradsz. Lehet, hogy követtél el hibákat, ettől még jogod van a védelemhez.”

A szexmunkába belevitt gyerekek elvesztik minden bizalmukat a felnőttekben, és nagyon sok idő, amíg ezt újra fel tudják építeni. „Nem kényszerítjük őket vissza az iskolába, helyette játékos foglalkozásokkal kezdünk el építkezni. Később lehet csak szó oktatásról, munkáról, vagy a drogról való leszokásról. Sokukkal már két éve dolgozunk, de még mindig sok a teendő.”

A gyerekek személyre szóló ellátásban részesülnek, sok szeretet kapnak, ez pedig kulcsfontosságú az önértékelés szempontjából. Képzett terapeuták dolgoznak velük, művészetekkel foglalkoznak, és angolul is tanulnak. A végső cél, hogy haza tudjanak menni a biztonságos és produktív gyerekkor reményében. „Idővel, amennyiben a körülmények adottak, megpróbáljuk integrálni őket az állami oktatásba, hiszen mindig ez a legjobb megoldás” – mondja Mike.


Thaiföld, gyerekek


Ragasztó, ecset, iskolapad

A szervezet egyik legnagyobb sikerélménye egy sráchoz kapcsolódik. „A történet két évvel ezelőtt kezdődött, akkor került tizenöt évesen a látóterünkbe. Ragasztózott, ez utcagyerekeknél gyakori, olcsó és elnyomja az éhséget. Amikor először találkoztunk vele, annyira be volt nyomva, hogy egyáltalán nem tudtunk beszélni vele. Olyan bizalmatlan volt, hogy egyszer a rendőrök elől a folyóba ugrott. Nem akartuk behozni hozzánk, mert biztos, hogy azonnal bezárkózott volna. Elvittük először egy zipline-pályára, és eljártunk focizni. Később ceruzát és ecsetet adtunk a kezébe, hogy segítsünk az önkifejezésben. Előkerült egy gitár is, azt nagyon megszerette. Ez nagyon lassú folyamat, lépésről lépésre működik csak. Egy év után eljutottunk odáig, hogy mondta, hogy szeretne többet tanulni.”

A drogozást azonban nem hagyta abba, és továbbra is sok balhéja volt – miközben azért érezte, hogy vannak, akik törődnek vele. Egy nap bevitték a rendőrök. Onnan hívta Mike-ot, hogy kész, elég volt, le akarja tenni a füvet és a ragasztót, hogy tanulhasson. Egy hónap detox következett, onnan pedig egy rehabilitációs intézetbe költözött át, ahol jelenleg földművelést tanul.

„Ezekről a gyerekekről mindenki lemondott. Erőszakkal nem fogsz semmit elérni, belülről, magától kell, hogy jöjjön a változás. Így lesz hosszan tartó.”

A cikk a Minority Rights Group International és az EU támogatásával készült el.