Akik nem félelemmel és gyűlölettel várták az SOS-gyerekeket

Fotó: VS.hu / Zagyi Tibor

-

Költözni soha nem egyszerű, hat gyerekkel különösen nem. Főleg olyanokkal, akiket már annyi trauma ért, hogy az is kiboríthatja őket, ha új kárpit van a kocsiban. Az SOS Gyermekfalu most 30 év után Battonyáról települt át Orosházára 70 gyerekkel. És – gondolták volna? – a régi falu sajnálta, hogy elmennek, az új településen pedig örülnek, hogy őket választották. A beilleszkedés így sem lesz egyszerű.


Furcsa költözésen estek túl a minap a battonyai SOS Gyermekfalu lakói: itt ugyanis nem a fogadóváros, Orosháza tiltakozott, hanem Battonya, ahol komoly indulatokat váltott ki a 30 éve náluk működő gyermekfalu távozása. Igaz, főként maguk miatt.

„Nem lesz két párhuzamos osztály”, „megszűnnek munkahelyek”, „ha van pénz költözésre, miért nem újítják fel inkább az itteni házakat”, „kevesebb lesz a vásárló” – sorolták az érveket a battonyaiak, a legütősebb pedig ez volt: „ha a gyermekfalu lakóinak nem jók az életesélyei itt, a többi battonyait, akinek ugyanolyan rosszak az esélyei, ki költözteti Orosházára vagy Budapestre?”

A település előző polgármestere, a szocialista Karsai József a távozás ellen még tüntetést is szervezett, amelyre azután nem ment el.


Orosháza


Félelem és gyűlölet

Az, hogy mennyire nem a „küldő oldal” tiltakozása az általános, jól mutatja a faddi állami gondozott gyerekek példája. Ők ettől az ügytől teljesen függetlenül költöztek volna Tolnára a rossz állapotú faddi otthonból.

„Ha kell, téglánként bontjuk le a gyerekek házait, ide ne jöjjenek, csak innának és drogoznának” – fogalmazta meg sommásan tavaly decemberben egy tolnai lakos a véleményét az Indexnek. A helyiek aláírásgyűjtésbe kezdtek – a 11 600 fős településen 1700 aláírás gyűlt össze –, és a település fideszes többségű képviselő-testülete is a költözés ellen szavazott. „Félelem és gyűlölet volt az emberek szemében” – mondta lapunknak decemberben a település polgármestere, Appelshoffer Ágnes.

Tolnán egyébként két lakóházat néztek ki a gyermekfalusok 8-12 gyerek számára, emellett Szekszárdon és Őcsényben egyet-egyet, ám Szekszárdon sem kértek a gyerekekből. A borzalmas előkészítés miatt az államtitkár vizsgálat indíttatott, az eredményéről nincs hír. A gyerekek végül állítólag nevelőszülőkhöz kerültek, az ugyanis senkinek sem lenne jó, ha ilyen környezetben kellene élniük.


Új kert, új lehetőségek


Nagyrészt alaptalan félelmek

Orosházán más a helyzet. „Zökkenőmentes volt a költözés, egyáltalán nem volt tiltakozás, a hivatalt nem kereste meg senki” – mondta a város fideszes alpolgármestere, Bojtor István. Szerinte ez azért van, mert az SOS szakemberei „el tudták oszlatni a nagyrészt alaptalan félelmeket, hogy ide sérült, problémás, nehezen beilleszkedő gyerekek jönnek”. A 70 gyerek a város életében szerinte „se látható, se hallható változást nem hoz, ez nem rengeti meg azt a környezetet, ahol laknak. Mindenkinek az az érdeke, hogy rendben menjenek a dolgok.”

Azt mondja, Orosháza és Battonya között a mesterségesen gerjesztett feszültség is elmúlt.


Bojtor István alpolgármester


A költözést az SOS több mint egy éve készíti elő. Tárgyaltak a régi, majd az új polgármesterrel, a képviselő-testülettel, amely egyhangúlag támogatta a költözést. Beszéltek a gyerekvédelmi és gyermekjóléti szakemberekkel, iskolaigazgatókkal, pedagógusokkal. A képviselőket és az iskolavezetőket meg is hívták Battonyára ismerkedni.

Orosházán pedig úgynevezett élő könyvtárat szerveztek, ahol több nevelőszülővel és nagykorú, SOS-ben gondozott gyerekekkel is tudtak beszélgetni a helyiek, köztük az új szomszédok is. Ezzel párhuzamosan az SOS-falu lakóit is folyamatosan készítették fel a költözésre. Elsőre nagy ijedtség volt a faluban, kellett pár hónap, hogy feldolgozzák.


Szilvási Léna, az SOS gyermekvédelmi programigazgatója


„Inkább csak a fantáziák szintjén volt ellenállás Orosházán” – mondja Szilvási Léna, az SOS gyermekvédelmi programigazgatója. „Többen előzetesen azt mondták, hogy nem biztos, hogy mindenki örül majd a költözésnek, de aztán kiderült, hogy nem volt kifogás. Ez persze nem azt jelenti, hogy később sem lesz probléma. Ezért is az az első, hogy bekopogunk a szomszédokhoz bemutatkozni. A személyes kapcsolat a jó működés garanciája” – teszi hozzá.

A településen 50 házat néztek meg, egy majdnem szomszédtól kapták csak meg, hogy „ide ne jöjjenek” – mondta József Imre programigazgató. Egyébként pozitív fogadtatást, nyitottságot tapasztaltak a költözés után is.


SOS gyermekfalu; Orosháza;


SOS gyermekfalu; Orosháza; nevelőszülők

A beilleszkedés módszertana

Eszter (középen) három éve vágott bele, hogy úgynevezett nevelőszülő legyen. Ők azok, akiknél a gyerekek laknak a gyermekfalun belül, akár öten-hatan is, szinte családként.

Ő egy évig volt anyajelölt. Van két saját gyereke, akik már felnőttek, miattuk nem kezdte el korábban.

Most hat gyereket nevel, a legkisebb 16 hónapos, a legnagyobb 13 éves. A legkisebbek automatikusan anyának hívják, a nagyobbak közül van, aki Esztinek – vagy ha haragszanak, Eszternek.

A négy testvér talán hazamehet valamikor az édesanyjukhoz. A súlyosan bántalmazó apát ugyanis hat és fél évre „kivonták a forgalomból”. És ez ennél csak több lehet, mert még nem azért ül, amit a gyerekekkel tett. A legnagyobb – 18 éves – már otthon van, a kisebbek sorsa attól is függ, vele hogy bánik az anya.

Rajtuk kívül egy testvérpár van Eszternél. Ez a két gyerek súlyos elhanyagolás miatt került a rendszerbe hét éve, középsúlyos, illetve enyhe értelmi fogyatékossággal. Az anyától megvonták a felügyeleti jogot, az apa meghalt. Az örökbe adás fel sem merül, Tünde szerint ez borzalmas törés lenne náluk. „Itt vannak otthon, ez a családjuk.” A többi gyerek vér szerinti anyja szokott csipszet vinni nekik is.

Több gyerekkel is beszélgettünk, még hiányzik nekik Battonya.

Egy 10 év körüli kisfiú például most úgy gondolja, nem is fogja megszeretni az új várost, hiszen Battonyán nőtt fel. „A pizzánál nincs nagy különbség, a fagyi viszont jobb itt” – mondja egy másik fiú.

Idegen gyerekekkel még nem nagyon találkoztak, az első pár nap inkább a berendezkedésről szólt. Azt is le lehetett szűrni, hogy a gyerekek az új iskolától és az új környezettől tartanak.

A nevelőszülők készítik őket lélekben arra, hogy lehetnek döccenők, gúnyolódások, de hogy tompítsák a nyomást, áthívják majd az osztálytársakat barátkozni, illetve igény esetén szakértők beszélgetnek a befogadásról az osztállyal.

Szilvási Léna szerint a gyerekek többsége félt a költözéstől, de nagyon sokan várták is azt.

„Ezeknek a gyerekeknek már megtört az életük, mikor különböző tragédiák után elkerültek a vér szerinti családjuktól. Számukra minden változás nehezebb, mint egy boldog, kiegyensúlyozott családi körülmények között élő gyereknek.”

Szilvási Léna biztos benne, hogy hosszú távon jó lesz a gyerekeknek az új város. Eddig is megkaptak minden szükséges fejlesztést, csak sokat kellett hozzá utazni. Most több iskolából választhatnak, több lehetőség van sportolásra, a szabadidő eltöltésére, jobb az egészségügyi ellátás.

Egy értelmi fogyatékkal élő gyerekeknek nem kell másik városban laknia kollégiumban, és járhatnak gyógyúszásra is, amire szintén sok gyereknek szüksége van. A jobb közlekedés miatt Orosházán a vér szerinti szülők döntő többségének is könnyebb lesz a kapcsolattartás.

Battonyán a családok zárt, mesterségesen létrehozott környezetben éltek, itt viszont nem lesz elkerített SOS-falu, olyan házakban laknak, mint bárki, igaz, egymás közelében. A gyerekek az utcán sok emberrel érintkezhetnek, többet tapasztalhatnak. Ez így életszerűbb. „Azt erősítjük, hogy a zárt közösség helyett a kapcsolatok minősége adjon biztonságérzetet, hogy ne legyen tere az illúzióknak” – mondja Szilvási Léna.

A nevelőszülők szerint a gyerekek 1-2 hónap alatt szokhatják meg az új környezetet. A közlekedésbe is bele kell jönniük, Battonyán ugyanis nem volt közlekedési lámpa. Van, ahol a beilleszkedést segíti a szomszéd átjáró cicája, vagy a korábban beígért saját macska vagy kutya egy menhelyről.

SOS gyermekfalu; Orosháza;


Orosháza szinte minden iskolájában lesz SOS-gondozású gyerek. Nem árulnak zsákbamacskát: egy éve az összes gyerek állapotát felmérte egy alapítvány, ennek alapján az új pedagógusok tudhatják, mire számítsanak. Kiderült, szinte minden gyereknek szüksége van valamilyen fejlesztésre.

„A gyerekek jelentős részénél van fejlődési elmaradás, javarészt idegrendszeri fejletlenség miatt. Ez koraszülésből, kora gyerekkori elhanyagolásból vagy többszöri traumából simán létrejön. Ezek könnyen vezethetnek olyan problémához, ami miatt az iskolai pályafutásuk nehezített lesz” – mondja Szilvási Léna.

A megnyugvás egyébként a fejlődésben is sokat számít: a vér szerinti családjából kikerült gyereknek fél-egy évre van szüksége a beilleszkedéshez. Előfordult, hogy egy súlyosan bántalmazott, fizikumában 10 évesre emlékeztető 13 éves fiú ilyenkor pár hónap alatt nőtt három méretet.


SOS gyermekfalu; Orosháza;

Az egyik új ház


SOS gyermekfalu; Orosháza; nevelőszülők

Az elvetettség érzését enyhítenék

Erika (képünkön balra) 2008 óta nevelőszülő, saját gyereke nincs. Hat testvérrel kezdett, akik közül a két nagy már kirepült. Négy gyerek mellé megkapta Boglárkát, négy éve. A kislány örökbe adható, a négy testvér valószínűleg már a rendszerben marad.

Bár van, aki a távolságtartás híve, Erikát a gyerekek anyának szólítják. „Minden gyereknek szüksége van arra a szóra, hogy anya.” Édesanyja sokat van velük, ő a gyerekeknek a mama. „Két családom van.” Fontos megerősíteni a gyerekben, hogy nem kell választani közte és a vér szerinti család között.

Hogy meddig csinálja?

„Akiket most nevelek, azokat végigviszem. A szívem nem vinne rá, hogy elhagyjam őket.”

A pedagógusoknak persze nem lesz könnyű: mint kiderül, Battonyán sem értette mindegyikük a gyerekek alapproblémáját.

„Az a gyerek, aki nem a saját családjában él, nem tudja feldolgozni az elvetettség érzését. Egy szegény család gyerekének nem kell megküzdenie azzal nap mint nap, hogy ő a szülőjének nem kell” – mondja Eszter (róla lásd fenti keretes írásunkat).

„Nem tudnak ezzel az érzéssel mit kezdeni, borzasztó kétségbeesés, fájdalom van bennük. Azt vettem észre, hogy a pedagógusok ezt nem értik.”

Ezért is dolgoznak azon, hogy a vér szerinti szülővel minél jobb legyen a kapcsolat. A gyerekek többsége egyébként – amint lehetősége van – visszaköltözik a vér szerinti családja közelébe még akkor is, ha korábban nem keresték őt.

„Nemzetközi statisztikák szerint a gyermekvédelmi gondoskodásba bekerülő gyerekek csaknem felének van valamilyen mentális sérülése, ami érthető, ha tudjuk, min mentek keresztül kisgyermekkorukban” – mondja Szilvási Léna.

„A szükségleteik összetettebbek, hol jobban bezárkóznak, hol agresszívebbek, hol kockázatosabb a viselkedésük. Őket így kell elfogadni, ezzel a sorssal kell őket segíteni abban, hogy megtalálják helyüket a világban.”

Eszter azt mondja, ha agresszívebb a gyerek, nem őt kell elítélni, csak azt, amit csinál. Nincs értelme leteremteni, nem tehet róla.

„Az a gyerek, akit élete első 13 évében lényegében tönkrevertek, nem fog tudni egy konfliktushelyzetet úgy megoldani, hogy leül, és elszámol 10-ig. Miről beszélünk?! Ez a gyerek ököllel nekimegy a másiknak, és addig veri, amíg szuszog, mert vele is ezt csinálták. Hosszú évekbe telik, míg a gyerek rájön, hogy nem kell félni, le lehet nyugodni, nem ez a normális viselkedés.”