Akik az űrben voltak, mikor feloszlott a Beatles

Forrás: AFP

-

Az Apollo–13 egy őrületesen vicces küldetés lett volna, ha nem megy minden tönkre. Hogy miért? Erről szól a cikk. Ha mégis a katasztrófa és a csodával határos menekülés érdekelné önöket, akkor a végén azt is elmesélem. 45 éve indult útjára a világ leghíresebb sikertelen holdraszállási kísérlete.


Hollywood és a popkultúra úgy általában egy ideje abból él, hogy csavar egyet a történeteken. Csipkerózsika a királyné szemszögéből, mesevilág, amelyben a jó útra tért farkas a sheriff, jó ogrék és gonosz hercegek. A recept nem csak a filmekre működik, minden történetnek van másik oldala. Az Apollo–13 küldetés, amely negyvenöt éve ezen a napon indult el, minden idők egyik legviccesebb holdra szállása lehetett volna, kész standup az egész, csak az lett a csattanó, hogy elromlott az űrhajó.


Az önkéntesek által működtetett Spacelog oldalon el lehet olvasni mindent, amit az Apollo űrhajósai a földi irányítóközponttal beszélgettek. Ráadásul a hangfelvételek és a tévénézőknek lesugárzott felvételek is elérhetők a YouTube-on. Az volt a legkevesebb, hogy beleástam magam.



A rádiónapló alapján az űrhajózás legalább annyira unalmas, mint bármelyik hosszú távú utazás. Csak a látnivaló kevesebb. Nem csoda, hogy a profi, szűkszavűan végigkommunikált felbocsátás után alig egy órával már azzal jelent meg az éterben Jack Swigert, a pilóta, hogy


„Jim végre megengedte, hogy kinézzek.”


Innentől pedig nem volt megállás, végigviccelődte az utat Jim Lovell parancsnok és Jack Swigert, a pilóta. Még a kevesebbet beszélő holdkomppilótának, Fred Haise-nek is volt pár jó mondata. A kötelező mérések, karbantartások és a repülési terv megbeszélése is olvasmányos, mert az irányítás és az űrhajósok nemcsak számokat mondanak be, hanem végig beszélgetnek.



„Van egy felirat a LEB DSKY (a parancsnoki modul számítógépe – a szerk.) alatt, hogy »a nevem Hal«” – indítja a dilit Jim Lovell parancsnok, utalva Kubrick 1968-as Űrodüsszeiájára. De a legjobb popkulturális pillanat díját mégsem ez a beszólás vehette át. Arra a második nap reggeléig kell várni, amikor a felkelő legénységnek a földi irányításnál dolgozó Joe Kerwin beolvassa a híreket. Ekkor tudja meg az Apollo–13 személyzete, hogy


„A Beatles bejelentette, hogy nem lép fel többet együttesként. A négyes állítólag több mint félmilliárd dollárt keresett rövid zenei karrierje alatt. Azok a pletykák azonban, amelyek szerint ebből a pénzből űrprogramot indítanának, hamisak.”

Ezt a Beatles-számot amúgy kisugározta a NASA az ufóknak


Az izgalmak pedig épp csak elkezdődnek ezzel, mert egy hírrel később kiderül, hogy a küldetés pilótája elfelejtette elkészíteni az adóbevallását. Jack Swigert hosszú percekig képes úgy tenni, mintha tartana az adóhivataltól. El is intézteti az irányítással, hogy kérjenek hosszabbítást a határidőre. Csak akkor nyugszik meg, amikor beolvassák neki, hogy az országon kívül tartózkodók kérhetnek hatvan nap türelmi időt. Végül úgy dönt, félúton a Hold felé, hogy az országon kívül tartózkodás esete rá is igaz.



A tágasnak a legjobb indulattal sem nevezhető – 5,9 köbméteres – parancsoki modulban sok szó esett az evésről is. Lovell, aki két Gemini- és egy korábbi Apollo-küldetésben is részt vett, el is újságolta a Földnek, hogy csodálatos felfedezést tett.


– Csak egy futó megjegyzés, Joe. Épp ebédelünk, és most csináltam magamnak hotdog szendvicset ketchuppal. Nagyon finom, korábban nem is hallottam hasonlóról.

– Úgy van, 13. A repülési terv szerint mustárral kellene ennetek a hotdogot, nem kecsappal, de azt hiszem, szemet hunyunk efelett.

A második napi reggeli alatt az kerül szóba, hogy jutott-e virág az űrhajósok reggelizőasztalára, illetve hogy milyen kis otthonos lehet a parancsnoki modul, ha még zenét is sikerült berakni. Ébredéshez a With Their Eyes On The Stars szólt, de hallgatták az Űrodüsszeia zenéjét is. Az űrhajó meghibásodása előtti utolsó tévés bejelentkezés során pedig kiderült, hogy a Hair című musicalben elhangzó – és a leszállóegység nevét adó – Aquariust is fontosnak tartották magukkal vinni az űrbe.


Az Apollo ébresztőzenéjét ennek a klipnek az elején hallhatja


„Észrevettünk valamit itt fent, Vance. Tudod, van ez a divat a hosszú hajjal. Nem működik túl jól az űrben.”

Jim Lovell parancsnok


APOLLO 13


Aztán jött a „Houston, volt egy kis problémánk”

Az Apollo–13 vígjátékából két nappal és nyolc órával a kilövés után lett dráma. Egy rutin karbantartási művelet során szikra keletkezett az egyik oxigéntankban, amely fel is robbant. A földi irányításnak bejelentett kis problémáról kiderült, hogy valójában nagy. Nemcsak a küldetés sikerét veszélyeztette, hanem az asztronauták életét is.



Az oxigén elszivárgását csak egy módon lehetett megállítani, ha lezárják a szelepeket. Ezzel viszont a parancsnoki modul lakhatatlanná vált, a legénységnek át kellett költöznie a sokkal szűkösebb (mert két emberre tervezett), papírvékony falú, Aquarius nevű holdkompba, amelynek saját létfenntartó rendszere volt.


A hazatérést megnehezítette, hogy Fred Haise-nek, a holdkomp pilótájának újra kellett tanulnia a repülést az Aquariusszal, mert a teljes űrhajóval együtt teljesen máshogy viselkedett az eszköz, mint a begyakorolt leszállások során tette volna. A navigációt szinte lehetetlenné tette, hogy a robbanás során kiszóródott törmelékdarabok csillagokként csillogtak, így nehezebb volt valódi iránypontokat befogni.

Ráadásul a vízzel is takarékoskodniuk kellett az űrhajósoknak, mert a holdkompban sokkal kevesebb ellátmány volt, mint amennyire a hazaúthoz szükség volt.


Landing module apollo 13

A Hold a leszállóegység ablakából


A közvetlen életveszéllyel megritkultak a viccek. Az adózás kérdése ugyan előkerült a harmadik napon ismét, de inkább csak azért, hogy tartsák a lelket az űrhajósokban, akik éppen a parancsnoki modul szén-dioxid-szűrőit próbálták felszerelni a holdkomp elhasználódott szűrői helyére. A műtét sikerült: szigetelőszalag-darabok, egy könyv borítója és egy régi zokni tartotta a helyén azt az alkatrészt, amely a belélegezhető levegőről gondoskodott.



Az Apollo–13 végül visszatért a Földre három sértetlen űrhajóssal. De ezt a sztorit már úgyis ismerik. Valószínűleg a filmet is látták Tom Hanksszel a főszerepben. De azt valószínűleg nem tudták eddig, hogy egy őrületesen vidám küldetés volt az Apollo–13-é egészen addig, amíg minden el romlott.