Aki volt egyszer munkanélküli, az tudja, hogy kuss

Fotó: MTI / Kálmándy Ferenc

-

A közmunkásoknak évi húsz napnál több szabadság nem jár, és gyakran azt sem használhatják fel úgy, ahogy szeretnék. Olgának három gyereke van, és bár hivatalosan negyven nap szabadsága lenne, ez a munkáltatóját nem érdekli. Ahogy az sem, hogy nincs kire hagynia nyáron a gyerekeit. Bár öt napra már sikerült a rokonoknál nyaralni, de ezzel ki is merült az idei nyárra jutó a szabadság.


“Amikor felvettek közmunkásnak, akkor közölték, hogy az előző évek munkaviszonyai nem számítanak, életkorom nem számít, csak a 20 nap jár. Volt, hogy családi okból ki kellett volna vennem év elején szabadnapot, de nem adták ki, mert még nem járt az elvégzett munka arányában. Begyulladt a fogam, el akartam menni egy orvosi vizsgálatra, fogászatra, folyamatosan szedtem a fájdalomcsillapítót. Mondtam a főnökömnek, de nem engedett el, mert még nem volt elegendő szabadságom. Végül orvosi igazolással oldottam meg. Volt olyan kollegám, aki el akart menni szabadságra, de nem engedték el, táppénzre ment, és utána kirúgták. A szerződés sem tartalmazta a szabadnapok számát, hanem utána kellett járni. Úgy kell kivenni a szabadságot, hogy rendesen adminisztrálva legyen, mert ha nincs nyoma a jelenlétin, akkor levonják az aznapi béredet.”

Attila története csak egy a szabadságok kiadása miatt méltatlankodó közmunkásoké közül. Rajta kívül több mint 200 ezer ember jár ma hasonló cipőben Magyarországon. Nem számít, hogy hány évesek, van-e gyerekük, milyen az egészségi állapotuk, esetleg sérült gyereket nevelnek-e, évi húsz napnál több szabadság nem jár nekik. A közmunkások érdekképviseletét civilként ellátó Közmunkás Mozgalom a Jövőért most a kormányhoz fordul, mert szerintük a közmunkásoknak járó szabadság sérti az egyenlő bánásmód elvét. A belügyminisztériumtól – Bálint Mónika, a szervezet munkatársa szerint – már kaptak korábban egy kioktató választ, amiből azt szűrték le, hogy a közmunkásokat nem tekinti a kormány egyenértékű munkavállalóknak, ezért van kevesebb joguk, bérük és szabadságuk – írja az Abcúg.

“Míg egy átlagos munkavállaló 27 nap fizetett szabadságot vesz igénybe egy évben, a közmunkásoknak a minimálbérnél harminc százalékkal kevesebb jövedelem mellett még egy héttel kevesebb szabadság is jut” – mondja Bálint Mónika.


A közmunkásra nem vonatkozik az Alkotmány

Az Abcúgnak a negyvenes évei közepén járó Olga (nem ez a valódi neve, kérésére változtattuk meg) mesélt arról, milyen problémákat okoz neki, hogy a törvény szerint a neki járó több mint negyven helyett, mindössze húsz nap szabadsága van. Olga közmunkás, másfél éve. Hiába van szerződése, a közmunka nem minősül munkaviszonynak, a munka törvénykönyve nem vonatkozik rá, és a szakszervezetek sem tudnak az érdekében eljárni. Olgának három kiskorú gyerekkel él, kettőnek olyan betegsége van, ami miatt speciális fejlesztésre lenne szüksége, de ide nem tudja elvinni őket, mert dolgozik.

Napi nyolc és fél órát tölt a munkahelyén, a gyerekek addig otthon vannak. Próbálja őket koordinálni telefonon, de így, hogy a férje is dolgozik, egyáltalán nem jó érzés, hogy egész nyáron egyedül vannak otthon a lakásban. A nagyszülőkre már nem lehet hagyni őket, koruk és egészségügyi állapotuk miatt.

Bár Olga nagycsaládos, közmunkásként mégsem igényelheti, hogy ne nyolc, hanem négy vagy hat órában dolgozzon. Szerinte elég érdekes, hogy míg az Alkotmányban le van fektetve, hogy a szülő köteles gondoskodnia a gyerekéről, addig ha valaki közmunkásként kénytelen keresni a kenyérre valót, már nem is olyan fontos ez a szép gondolat.


Kuss a neved

Neki három havonta öt nap szabadság jár, viszont például a karácsonyi ünnepek alatt nyolc napot kötelezően ki kellett vennie, amivel a teljes évre csak 12 napja maradt. Mivel a közmunkások szakszervezeti képviselete korlátozott, Olga megkereste a Nagycsaládosok Országos Egyesületét, de ott sem tudták mivel biztatni, azt tanácsolták neki, hogy maradjon otthon a legkisebb gyerekével, ha másképp nem tudja megoldani a család körüli feladatokat.

Szerinte a közvetlen főnökéhez hiába is fordulna, mert az a válasz, hogy tudomásul vették, amikor aláírták a szerződést, hogy húsz nap jár. „Már


az is egy nagy kegy, hogy a nyárra való tekintetettel ezt az öt napot el tudták csúsztatni a közmunkás kollégák a következő hónapra”

– mondja a nő. Eddig öt napot nyaraltak a családdal, de szeretnének még a nyáron eljutni a nem messze élő öreg szülőkhöz, mert az ottani tiszta levegő az asztmás beteg gyermekének életmentő lenne.

Olga próbált már összefogni a közmunkás kollégáival, de ők többnyire félnek kiállni magukért, mert sokáig voltak munkanélküliek. Szerinte pedig aki egyszer volt már munkanélküli, az tudja, hogy kussolni kell.


Két szék között a pad alá

A Közmunkás Mozgalom a Jövőért csoporthoz folyamatosan érkeznek a történetek a szabadságok méltatlan kezeléséről. Egy szintén közmunkásként dolgozó férfi arról számolt be, hogy a munkaügyi központ kirendelte három hónap közmunkára. Egy óvodába került kisegítő kertész munkakörbe. A főnöke egyenrangú félként, barátként kezelte, az óvoda vezetőségével is jóba lett. Két hónap múlva azonban kiderült, hogy hiába vannak megelégedve a munkájával, hiába volt szükség is rá, mivel nincs több pénz a foglalkoztatására, ezért el kell bocsátaniuk.

A férfi talált a szakmájához közelebb álló, németországi munkalehetőséget. “Beszéltem az óvodával, hogy engedjenek el a jobb munkára, mellettem voltak, el is engedtek, de mindent szabályosan kellett csinálni, és kiderült, hogy még nem voltam szabadságon. Ezeket a napokat pedig nem akarták külön kifizetni. A szerződésemet csak a szabi után bonthatták fel. Szó mi szó, nem lehetett lemondani a szabadságomról, hanem le kellett töltenem. Ez alatt a 3-4 nap szabadság letöltése alatt az élet nem állt meg, és a cég a korábbi megegyezés ellenére talált másik 20 embert a helyemre. Ha ki tudok menni, kiutazhattam volna, a kocsi is megvolt már, amivel kivittek volna, de emiatt elúszott ez a lehetőség, és most megint nincs munkám” – mesélte a férfi.