Aki úgy lobbizik, mint Orbánék, az nincs tisztában az alapvetésekkel

Fotó: Getty Images / Christopher Furlong

-

Clark S. Judge, az amerikai politikai újságírás egyik rangidőse tartózkodik Magyarországon, vele beszélgettünk az elnökválasztás lehetséges kimeneteléről, a magyar-amerikai kapcsolatokról. Nem volt szívderítő, amit hallottunk.


Régen volt már ilyen az Egyesült Államokban, de jelenleg az előválasztások eddigi eredményeinek ismeretében szinte csak abban van egyetértés az amerikai politika ismerőinek körében, hogy megjósolhatatlan, kik indulnak majd novemberben, és ki lesz az ország új vezetője – a kijelentés Clark S. Judge, az egyik legtapasztaltabb amerikai politikai szakértő, újságíró szájából hangzott el. Judge volt Ronald Reagan és George Bush beszédírója is, alapítója a White House Writers Group társaságnak. A Danube Institute vendégeként járt Budapesten, és találkozott magyar újságírókkal.

Judge szerint kétfajta „társadalmi lázadás” is megfigyelhető jelenleg az Egyesült Államokban, alapvetően erre vezethető vissza az elnökjelölti versenyben mára kialakult helyzet is. Az első a teljes amerikai társadalomra értendő, a második a Republikánus Párton belül zajlik.


Kicsúszik a lábuk alól a talaj

Az első alapja az a folyamat, aminek hatására az amerikai középrétegekben egyre többen érzik úgy, hogy kicsúszik a lábuk alól a talaj, évtizedeken át stabilnak hitt egzisztenciájukat súlyos fenyegetések érik. Az amerikai jövedelemskála mediánján elhelyezkedők bevételei is évek óta csökkennek, 2010 óta ez a folyamat még fel is erősödött. Különösen rossz a helyzet a maximum középiskolát végzett, 45-54 év közötti fehérek esetében, nem véletlen, hogy körükben megugrott az alkoholizmus, az öngyilkosság elkövetésének aránya, és a drogtúladagolás, mint halálok.


A lecsúszó fehér középosztálynak beszél


„Mind Trump, mind Sanders ezt a válsághangulatot igyekszik kihasználni, erre építi politikáját. Emiatt – bár a külső szemlélő számára nyilván Trump és Sanders ennél távolabb már nem is állhatna egymástól – szimpatizánsaik meglepően nagy számban lennének hajlandóak átszavazni a másikra. „Előfordult már kollégámmal, aki egy Bernie Sanderds nagygyűlésről tudósított, hogy beszélgetni kezdett a résztvevőkkel, és többen azt mondták neki, nagyon tetszik nekik, amiket hallanak, de még nem döntötték el, hogy Sandersre vagy Trumpra szavazzanak, mert az is rokonszenves nekik, amiket Trumptól hallanak” – mondta.

Volt olyan közvélemény-kutatás is, ami azt vizsgálta, ha a szavazók rendelkeznének egy második vokssal is, akkor azt kire adnák. A legnagyobb arányban (15 százalék) Sanders és Trump követői támogatnák szívesen a másikat ezzel a fiktív vokssal. A szavazók egy jelentős része még nem döntött, így várhatóak még meglepetések a későbbiekben.


Szakadnak?

A másik ilyen „társadalmi lázadás” szerinte a Republikánus Párt válságát jelzi, vagyis azt, hogy a párt szavazóinak és vezetőinek nézetrendszere végletesen eltávolodott egymástól. Ez már az azóta kifulladt Tea Party mozgalom megindulásával is nyilvánvalóvá kellett volna, hogy váljon a vezető republikánusoknak, de senki nem vette komolyan a jelzéseket, így hathatott ekkora sokként a párton belül Trump menetelése. (Judge szerint a demokratáknál pedig az a helyzet, hogy „Obama balra áll a saját pártjától”.)


A lecsúszó fehér középosztálynak beszél


Mindkét folyamat azt eredményezi, hogy az amerikaiaknak egyre inkább elegük van például a „dinasztiákból” – Judge szerint többek között ez okozta Jeb Bush gyors bukását is, aki abban bízott, a neve elegendő lesz ahhoz, hogy a republikánusok széles tömegei szavazzanak rá, és nem vette komolyan Trumpot. Így megbukott, pedig mire kiszállt a versenyből, 82 millió dollárt költött el csak tévéreklámokra, Trump akkor még csak 10-et. Viszont értette, hogy milyen problémák foglalkoztatják a választókat, Judge szerint egyébként sem annyira üresfejű, mint amilyennek időnként tűnik, profi csapat van mögötte, és jól adagolja üzeneteit a különböző társadalmi csoportoknak, az európai NATO-tagállamokat ekéző kijelentései például, miszerint Amerikát magára hagyták a szövetségen belül, a veteránok szemében voltak nagyon népszerűek.

Ugyanakkor a tendenciák azt jelzik, hogy mind Trump, mind Hillary Clinton népszerűsége csökken. Az az abszurd helyzet állt elő, hogy mára mindkettőjük elutasítottsága nagyobb,mint szimpátiaindexük. „Lehet, hogy az dönt majd, kit utálnak az amerikaiak egy kicsit kevésbé” – ironizált. A volt külügyminiszterről egyébként Judge úgy fogalmazott, hogy nála keresve sem lehetne jobb példát találni a washingtoni elit tipikus megtestesítőjénél.


Mit csinál rosszul a magyar kormány?

Judge úgy látja, mind Trump,mind Hillary Clinton számára élet-halál kérdése lesz politikailag a következő, New York-i előválasztás, ha ezen nem nyernek, nem lesz belőlük elnökjelölt. Ettől függetlenül úgy látja, jelenleg a demokrata oldalon sem Hillary, sem Sanders nem lesz befutó – igaz, a logikusan adódó kérdésre, hogy akkor ki lesz az, elismerte, hogy még ő sem tudja a választ. Ha viszont a republikánusoknál mégis Trump marad a jelölt, akkor tényleg jöhet a pártszakadás.


amerikai elnökválasztás, szuperkedd

Kerülhet még nehéz helyzetbe


A VS.hu a magyar-amerikai kapcsolatokról is kérdezte Judge-ot. A White House Writers Group alapítója szerint, ha Hillary Clinton lesz az elnök, biztosan nem javulnak majd a kétoldalú kapcsolatok. Ez azonban nem csak azért van így, mert a demokrata vezetésű amerikai külügyminisztérium mindig kritikusan viszonyult az Orbán-kormányhoz. Judge szerint a magyar kormány sem tesz túl sokat azért, hogy rokonszenvet keltsen maga iránt, vagy legalább megpróbálja elmagyarázni a tengerentúlon, hogy mit, miért tesz.

„Én legutóbb 2014-ben jártam Magyarországon, utána írtam az országról egy cikket, ami inkább pozitív hangvételű volt. Nem is emlékszem, hogy azóta más megjelent-e” – mondta. Arra a felvetésünkre, hogy a kormány 1,4 milliárd forintot költött lobbicélokra, a pozitív kép kialakítására, Judge úgy válaszolt: aki így próbálja jobb színben feltüntetni magát az Egyesült Államokban, alapvető dolgokkal nincs tisztában.

„Egy sor országot tudnék említeni, amelynek kormányai rengeteg energiát fektetnek abba, hogy megismertessék az amerikai politikai elittel, a médiával, vagy az egyetemi szférával, hogy milyen politikát folytatnak, mert tudják, hogy ezek a meghatározó tényezők a róluk kialakított képet illetően. De nem lobbicsoportokon keresztül” – mondta.