Aki látta, nem felejti a szatmári iszlamistákat

Fotó: VS.hu / Kummer János

-

Sok a rejtély a Szatmárnémetiből kiutasított iszlamista sejt körül, páran láttak ugyan arabokat a Szamos partján, de gond sohasem volt velük. Helyszíni riportunkból kiderül, hogy egy játszóház is alkalmas lehet a dzsihádista összeesküvésre, Arany Jánosból pedig fecske lett.


Szatmárnémetiben közel 95 ezren laknak. 56 ezer román, 36 ezer magyar, a többiek cigány és német nemzetiségűek. Számottevő arab közösség nincs. Annál nagyobb volt a szatmáriak meglepetése, amikor megírta az újság, hogy iszlamista sejtet számoltak fel a városukban.


A román titkosszolgálat azt közölte, már 2013 óta figyelték a „szatmári sejtet”, amelynek tagjai nemzetbiztonsági veszélyt jelentettek, gazdasági tevékenységük mellett az Iszlám Állam és az al-Kaida ideológiáját hirdették és iszlamista híveket toboroztak. Azt is feltételezték, hogy az érintettek kapcsolatban voltak a Charlie Hebdo szerkesztősége ellen elkövetett vérengzés elkövetőivel, a Kouachi testvérekkel.

Arabot keres itt? Nálunk még a kebabot is magyarok árulják

– méltatlankodik egy férfi a kérdésen Szatmárnémeti egykori büszkesége, a Dacia (leánykori nevén Pannónia) szálló előtt. Az épület nagyon lerobbant, a felújítása helyett arról szólnak a hírek, hogy a hét elején vandálok törték be az ablakait. Állítólag a szomszédos Aurora szálló térfigyelő kamerái rögzítették az esetet, de a rendőrök – személyiségi jogokra hivatkozva – addig nem nézik meg a felvételeket, amíg a Dacia tulajdonosa nem tesz náluk bejelentést.


Az 1901-ben épült szecessziós Pannónia állapota kétségbeejtő, ahogy az is, hogy milyen versenyen tűnt ki nemrég Szatmárnémeti. A város fölé 97 méterre magasodó, „vizuális bűncselekménynek” nevezett városházát a kanadai Toronto Star olvasói beválasztották a világ legrondább középületei közé.


A városháza a világ egyik legrondább épülete


Tejüveg

De vissza a szatmári dzsihádisták utcájába! A Strada Rânduneleloron (magyarul a Fecskék utcája) apró, pár lakásos társasházak állnak. Mindben közös, hogy teli kapu zárja a kertet, így senki nem lát se ki, se be. Ebben az utcában áll az az imaház, ami a román titkosszolgálat sejtése szerint az iszlamista csoport központja volt. Pedig az épület nem tűnik optimális választásnak a rejtőzködésre: ablaküvegeit mind tejüvegre cserélték, az ablakkereteket pedig pirosra, zöldre, rózsaszínre festették. A csak fényt áteresztő üveget értjük, a tarka keretek dzsihádista színkódját nem tudjuk megfejteni.

Szemben a imaházzal becsengetünk, meglepő módon a jobb oldalon, két méter magasan megnyomott csengő egy, az épület bal oldalán nyíló pincében jelez, ahol két nő és egy férfi fogad bizalmatlanul. Románok, szűkszavúak. Tudták, hogy a tejüveges házba arabok járnak, „de mindig csak hétvégén, sosem jöttek tíznél többen, és nem hangoskodtak”. Az imaház másik oldalán, az egyik teli kerítés mögül egy idős magyar néni tipeg ki. Ő hosszan és sokat tudna mesélni az imaházról, neki is kezd, de lelkesedése lelohad, amikor rákérdezünk az arabokra. „Oda csak a mi népünk jár, arabok soha” – derül ki, hogy nem a házával szomszédos épületre gondol.



Játszóház, csillagom

Végül egy Suzukiból kikászálódó nő tud válaszolni a kérdéseinkre, utcabeliként korábban semmit nem vett észre, annyit látott, hogy néhány arab férfi rendszeresen pakol a tejüveges épület alagsorában. „Itt Szatmárban már akkora a szabadság, hogy vannak kínaiak, afrikaiak. Az idegenekre már fel sem kapjuk a fejünket”. Felkapták viszont a hírekre.

Teljesen lesokkolt minket. Utólag félünk – mondja mosolyogva.

Mi volt az imaház épülete korábban? – kérdezzük.

Játszóház, csillagom, azért színesek a keretek. Gyerekzsúrokat tartottak itt – fejti meg a rejtvényt.

Azt is megtudjuk, hogy az utcát korábban Arany Jánosnak hívták. Aztán jöttek a fecskék.


Szatmárnémeti, Románia - Satu Mare


A hírszerés nem beszél

A Strada Rândunelelortól alig pár háztömbnyire található a Román Hírszerző Szolgálat, az SRI helyi kirendeltsége. Meglepődnénk, hogy kísérőink fejből tudják, hol keressük a titkosszolgálatot, de kiderül, hogy az épület a rettegett Securitate otthona volt, ezért annak idején mindenki tisztában volt vele, hogy melyik utcát érdemes elkerülni. A csupa rács, hatalmas épület most nem tűnik félelmetesnek, a bizonytalan biztonsági őr sem, aki végighallgatja a kérdéseinket, és csak utána közli, hogy a szolgálat részéről már mindent elmondtak, amit lehetett.


Szatmárnémeti, Románia - Satu Mare

A hírszezés utcájában tilos fényképezni


Még elmegyünk megnézni a csirkefeldolgozót, ahol a bukaresti táblabíróság által kitiltott hat arab származású francia vendégmunkás dolgozott, de a városszéli ipartelepen semmi nem utal arra, hogy alkalmas lenne komolyabb összeesküvésre. Kísérőinktől megtudjuk, hogy a cég főleg Romániában értékesíti a feldolgozott csirkét, és nem az iszlám számára elfogadható tiszta, halal vágással végeznek a szárnyasokkal, bár a korábbi híradásokban az jelent meg, hogy a franciaországi muszlim közösségnek készítik elő a baromfit.

Szerencsénkre a Magyar Ifjúsági Kezdeményezés tagjai között találunk valakit, aki talán látta is az érintetteket. Csenteri Melinda pár héttel korábban ugyanis az egyik szatmári bevásárlóközpontban futott össze hagyományos arab öltözetet viselő férfiakkal. „Még meg is jegyeztük, hogy milyen furcsa látvány. Persze lehet, hogy nem ők voltak” – teszi hozzá gyorsan a lány. A politizáló szatmári fiatalok azt mondják, a városban nyugodt az együttélés, konfliktusok csak a választások közeledtével vannak, akkor is felülről gerjesztik azokat”.


Szatmárnémeti, Románia - Satu Mare

A húsfeldolgozó, ahol az iszlamisták dolgoztak


Ami tény, hogy az öt 7 évre és egy 3 évre Romániából kitiltott francia állampolgár mindegyike ártatlannak vallotta magát, és ügyvédjük állítása szerint fellebbeznek, hogy visszatérhessenek csirkét vágni a Szamos partjára.