Aki a csimpánzoktól kapta a diplomáját

Fotó: Szentpéteri L. József

-

A világhírű etológus szívesen lett volna Tarzan Jane-je, de ha már ez nem jött össze, legalább Afrikába mindenképpen el akart jutni. Nem járt egyetemre, a gombei esőerdőben járta ki az iskolát, csimpánzprofesszorok vizsgáztatták. Jane Goodall újra Budapesten járt, a magyarországi Jane Goodall Intézet szervezésében május 23-án tartott előadást a Tüske csarnokban. Nem hagyhattuk ki.


Kilencévesen, amikor épp nem valamelyik kalandregényt bújtam, az Animal Planet csimpánzmentő műsorát bámultam. A sebesült vagy fogságban tartott állatokat és megmentőiket, akik meggyógyították, majd visszaengedték őket a természetbe.

2003-ban megvetettem a szüleimmel a National Geographic áprilisi számát, mert hosszú cikk volt benne Jane Goodallról, Gombéról, a kongói csimpánzokról. Rongyosra lapozgattam és aprólékosan kijegyzeteltem. Tervezgetni kezdtem a saját afrikai utamat.


Hosszú cikk volt benne Jane Goodallról, Gombéról, a kongói csimpánzokról


Évekkel később fedeztem fel a könyveit. Kiderült, hogy épp olyan izgalmasak, mint az élete. Most pedig ott álltam a Tüske csarnokban, Goodall köteteit böngésztem a könyves standokon, és izgatottan vártam az előadást. Hamarosan néhány karnyújtásnyira leszek gyerekkorom hősétől.


Karnyújtásnyira gyerekkorom hősétől


Felvezetésként az On the Spot idei évadából, a Kilenc hónap alatt a Föld körülből láttunk részleteket. Négy kontinensen, tíz országban vették fel egy-egy gyermek születését. Ezúttal egy etiópiai kunyhóba, egy mexikói házba és egy balinéz szülőházba jutottunk el.

Cseke Eszter és S. Takács András, a sorozat készítői meséltek egy kicsit arról, milyen nehézségekkel találták szembe magukat a forgatás során. Nem könnyű találni egy családot mondjuk Gázában, amelyik megengedi, hogy egy idegen ország stábja felvegye életük legintimebb pillanatát. Egy biztos, a világ minden táján ugyanolyan várakozással és szeretettel fogadják az újszülötteket, és ezt nagyszerű volt átélni. Mondandójukat rövidre fogták, mert az öltözőben várt rájuk a kisfiuk, aki épp aznap lett hat hónapos.


Cseke Eszter és S. Takács András, a sorozat készítői meséltek egy kicsit arról, milyen nehézségekkel találták szembe magukat a forgatás során


Tarzan nem a megfelelő Jane-t vette feleségül

Ekkor lépett a színpadra Jane Goodall. Azzal kezdte, mennyire sokat köszönhet az édesanyjának, aki nélkül ma nem lehetne az, aki. Az édesanyja nem szidta le, amikor kislánykorában négy teljes órára nyoma veszett, mert bebújt az ólba, és várta, hogy végre tojjon a tyúk egy tojást.

Az édesanyja nem mondta neki, hogy bolond, amikor fiatal lányként azzal állt elő, hogy Afrikába akar menni. Csak annyit mondott, nagyon sokat kell dolgoznia, hogy elérje, amit akar, és mindig meg kell ragadnia a lehetőségeket.


Az volt vele a baja, hogy Tarzan nem a megfelelő Jane-t vette feleségül a végén


Jane azóta álmodozott Afrikáról, amióta kislányként rábukkant a Tarzan című könyvre egy antikváriumban. Egy fa tetején olvasta végig a regényt, amelyet majdnem tökéletesnek talált, csak az volt vele a baja, hogy Tarzan nem a megfelelő Jane-t vette feleségül a végén. Tudniillik nem őt.

Végül dr. Leakey, a neves paleoantropológus segítségével jutott el Afrikába, hogy a csimpánzokat tanulmányozza. Az első időkben az édesanyja tartotta benne a lelket, aki elkísérte, mert fiatal, fehér nőként nem utazhatott volna egyedül Afrikába.


Jane Goodall

Jane azóta álmodozott Afrikáról, amióta kislányként rábukkant a Tarzan című könyvre egy antikváriumban


Micsoda? Hogy a csimpánzoknak személyiségük lenne?

A kezdeti sikertelenség után az áttörést azt hozta meg, amikor Jane felfedezte, hogy a csimpánzok is használnak eszközt. Botokkal, fűszálakkal csalogatják ki a termeszeket a termeszvárakból, hogy aztán lenyalogassák róluk a finom csemegét. Sőt ha kell, a művelethez át is alakítják a kezükbe akadó eszközöket. Ez a felfedezés megdöntötte azt a tézist, miszerint az ember az egyetlen lény, amelyik eszközhasználatra képes.


Jane Goodall

A csimpánzoknak személyiségük van


Már évek óta kutatott Gombéban, amikor Leakey segítségével felvették a Cambridge-i Egyetem etológiai doktori iskolájába. Ott szembesítették vele, hogy tudományosan mindent rosszul csinált. Egy professzor felrótta neki, miért adott nevet a csimpánzoknak ahelyett, hogy számokkal azonosította volna be őket. Micsoda? Hogy a csimpánzoknak személyiségük lenne? Ilyesmiről szó sem lehet. Hiszen állatokról van szó.

„De én nem hagytam magam. Tudtam, hogy nincs igaza, hiszen volt kutyám” – mondta Goodall. Ahelyett, hogy meghunyászkodott volna, meghívta a professzort a gombei kutatótáborba, hadd lássa a saját szemével azokat a személyiség nélküli csimpánzokat. Mondanom sem kell, a majmok hamar meggyőzték a professzort tévedéséről.



Elvinni a természetet a gyerekekhez

Jane Goodall most 82 éves, de már 1996 óta nem vesz részt terepmunkán. Szerencsére számos lelkes diák és kutató él Gombéban, hogy folytassa az általa megkezdett munkát, és folyamatos figyelemmel kísérje az ottani csimpánzpopuláció sorsát.

Jane közben a világot járja. Küldetésének érzi, hogy megmentse a csimpánzokat és a bolygónkat a pusztulástól.

Nagy figyelmet szentel a gyerekek környezettudatosságra nevelésének. A Roots and Shoots elnevezésű program keretében igyekszik azokhoz a gyerekekhez is „elvinni” a természetet, akik egyébként nem találkoznának állatokkal és növényekkel.


Jane Goodall

Sokat látott a világból, és úgy gondolja, van okunk optimizmusra. Ő mindenesetre optimista


Jane Goodall évi háromszáz napot utazik aktivistaként, sehol nem tölt el néhány hétnél többet. Sokat látott a világból, és úgy gondolja, van okunk optimizmusra. Ő mindenesetre optimista. Hogy miért? Négy jó oka van rá. Az emberi agy találékonysága, a fiatalok elkötelezettsége, a természet képessége arra, hogy regenerálódjon, és a szociális média hatalma, amely rengeteg embert képes mozgósítani.

Az előadás láthatóan kimerítette. Időnként gondok voltak a hangosítással, ez mintha idegesítette volna egy kicsit, egy pillanatra kizökkentett a gondolatmenetéből. Utána viszont legalább egy órán át elképesztő türelemmel dedikálta a könyveket, képeslapokat, plakátokat.

Némi lelkiismeret-furdalással álltam be én is a sorba Az ember árnyékában agyonolvasott példányával. Nem akartam volna fárasztani, de nem tudtam kihagyni az alkalmat. Nem gyakran adatik meg, hogy találkozzak a példaképemmel.