Akár Németországig is regisztráció nélkül utazhatnak a menekültek

Fotó: Vs.hu / Hirling Bálint

-

Európa feltette a kezét a menekülthullám előtt, aki akar, és pénze is van, könnyen eljuthat Németországig is mindenféle regisztráció nélkül – tapasztalta a VS.hu a magyar-horvát határnál és Ausztriában. Nem tudják, talán nem is akarják kezelni a helyzetet sem a magyar, sem az osztrák hatóságok, a két rendőrség közötti együttműködés is a múlté.


– Hányan jönnek még?

– Szerintem amit most látunk, az a tizede annak, amire még számítanunk kell.

– Hányan mennek tovább regisztráció nélkül Németországba?

– Az érkezők több mint száz százaléka

– a reggel hét óta szolgálatban lévő osztrák rendőrtisztnek még futja egy poénra, bár láthatóan elcsigázott, és mint mondja, csak reméli, hogy hamarosan leváltják. Hegyeshalomnál vagyunk, a határ nyugati oldalán, abban az egykori raktárban és kamionparkolóban, amelyben az osztrák rendőrség a Magyarország felől érkező embertömeget próbálja fogadni. Hétfő este tíz óra van.

Ma összesen mintegy hétezren érkeztek. A legutolsó vonattal 895-en – mint a hegyeshalmi vasútállomás peronján állva hallhattuk az utolsó vagonban érkező rendőröktől.

„895 fő. Viszontlátásra, további szép estét!” – ennyi az „átadás-átvétel”, a négy fiatal egyenruhás, aki a vonattal jött, eltűnik, a tömeg a velünk várakozó másik négy rendőrre marad, aki igyekszik ötös sorokba rendezni a vonatot előbb bizonytalanul, majd egyre gyorsabb ütemben elhagyó menekülteket.

„Helló, beszélsz angolul? Nem megyünk tovább Németország felé?” – szól oda hozzám is az ablakból egy fiatal srác. Mikor megmondom neki, hogy nem, le kell szállniuk, de innen már csak pár perc séta az osztrák határ, ahová a rendőrök átkísérik őket, nem túl lelkes. Mások már a peronon, szintén arról érdeklődnek, miért nem megy velük tovább a vonat. Láthatóan nem bíznak abban teljesen, hogy szabadon továbbengedik majd őket.



„Próbálták valahol regisztrálni? Kértek ujjlenyomatot?” – kérdezem többektől is, a válasz persze nem lep meg: sehol még csak meg sem próbálták. Mióta Horvátország bejelentette, hogy – mint Zoran Milanovic kormányfő fogalmazott – „rákényszerítik a magyarokra” a menekültek befogadását, láthatóan a magyar hatóságok is csak annyit tesznek, hogy lehetőleg rendezetten, de azonnal továbbszállítják az embereket Ausztria felé. Hiába beszél a kormány illetékese arról, hogy „az a különbség a magyar és a horvát hozzáállás között, hogy a magyarokban legalább a szándék megvan a regisztrációra” – ennek tegnap semmilyen jelét nem láttuk: Gyékényesről, Barcsról, Magyarbólyból, vagyis minden magyar-horvát határátkelőtől, ahol a migránsok belépnek az országba, a lehető leggyorsabban vonatra teszik őket, és irány Ausztria. Azon belül is – legalábbis a tegnapi tapasztalatok alapján – elsősorban Hegyeshalom. Hétfőn minden vonat ide érkezett, bár például az általunk követett szerelvényről még a Gyékényesen dolgozó rendőrök is úgy tudták, hogy végcélja a vámosszabadi befogadóállomás.

Mintha most mindenkinek ez lenne a legjobb megoldás: noha hivatalosan Szentgotthárdon és Vámosszabadiban is működik egy magyar befogadópont, ahol lenne lehetőség a regisztrációra, de ekkora nagyságrendnél ez a jelek szerint már fel sem merül. Mintha mindenkinek ez lenne a legjobb: a magyar hatóságok így szabadulnak meg a legegyszerűbben az embertömegtől, osztrák szempontból pedig – információink szerint – logisztikailag Hegyeshalom a legegyszerűbb megoldás.



Készül lista, de nem ellenőrzik

De vissza a horvát-magyar határhoz: a gondok már itt kezdődnek, arról ugyanis fogalma sincs senkinek, hogy mikor, hova, hány ember érkezik majd. Barcsnál az egyébként készséges horvát rendőr is csak annyi felvilágosítással tud szolgálni kora délután, hogy „ide ma még hoznak menekülteket”, ám hogy mikor, hány embert, arról semmit nem tud. A határállomás mellett azért folyik a készülődés: egy üres területen sátrakat állítanak fel közmunkások, a Máltai Szeretetszolgálat önkéntesei vizet, élelmiszert pakolnak ki két furgonból, egy markoló a talajt tömöríti.

Karvalics Ottó polgármester arról beszél lapunknak, Horvátországból egy-egy alkalommal 8-10 busszal hozzák a menekülteket a határra, itt próbálják meg őket fogadni, és legalább elfogadható feltételeket teremteni, amíg a bicikliúton tovább nem indul mindenki gyalog a vasútállomásra a különvonathoz. Itt annyi történik, hogy megszámolják az érkezőket, és összeírják a nevüket állampolgárságukat, hogy hány gyerek van, de ez csak arra szolgál, hogy legalább azt tudják: Barcsot hány ember hagyta el, és ez alapján Hegyeshalomra mennyinek kellene megérkeznie.

Később kiderül, hogy a rögtönzött regisztrációnak sincs sok értelme, a kísérő rendőrök hiába kapják ugyanis meg a listát, a végállomáson már senki nem ellenőriz semmit: itt a cél már csak az, hogy mindenki a lehető leggyorsabban átjusson Ausztriába. (Tegnap délután Csorna és Hegyeshalom között az egyik vonat vészfékét háromszor is meghúzták, erről vasutasok és rendőrök is beszéltek lapunknak, hogy mi volt az ok, leszállt-e esetleg bárki, azt nem lehet tudni. Bár nem tűnik életszerűnek, hogy valaki éppen egy Ausztria felé tartó vonatról próbáljon meglépni, de az is valószínű, hogy ahogy a rendőrök, úgy a menekültek sem tudták pontosan, hova is viszik őket.)

A vonatok sehol nem állnak meg, ha valahol mégis vesztegelni kényszerül egy szerelvény, akkor abból senkinek nem származik túl sok jó: az út így is 5-6 órába telik (tegnap az esti szerelvény világítás nélkül közlekedett), nyilván mindenki minél hamarabb túlesne rajta. Zalaszentivánon azt mesélték nekünk, hogy amikor egyszer mozdonyt kellett cserélni, a várakozás alatt sok szemetet, használt pelenkát dobáltak a sínekre. A MÁV egyébként nem bíz semmit a véletlenre, vasutasok elmondása szerint minden menekülteket szállító szerelvényt fertőtlenítenek.



„Ne csináljátok már b...meg! Nem látjátok, hogy itt ez a rengeteg ember!? (...) Akkor várjon a vonat az állomáson kívül legalább addig, amíg elvisszük őket a peronról!” – fiatal rendőr kiabál egy vasutassal a hegyeshalomi 3-as és 4-es vágány között. A 895 ember ötös sorokban várakozik a peronon, a szélén állók már szorosan a sínek mellett. A mi vonatunk a 4-esen áll, a 3-asra éppen most irányítanának be egy Ausztria felől érkező szerelvényt. Veszélyes lenne, szerencsére a vonat valóban megáll jóval az állomás előtt, a nyílt pályán.

A menet abban a pillanatban megbomlik, amikor a rendőrök jelt adnak az indulásra. Mintha sokan tényleg nem bíznának benne, hogy most már szabadon átgyalogolhatnak Ausztriába, futás, tolakodás, kapkodás kezdődik, mindenki ott vág át az állomás előtti parkon, ahol éppen tud. Egy kislány éppen előttem esik el, többen már nem tudják kikerülni a sötétben, és rátaposnak, mire az édesapja fel tudja ráncigálni a földről. Valahol felsír egy gyerek. Majd később egyre több felől hallani sírást, a több kilométeres erőltetett menetet nyilván nehezen viselik a kisebbek.

Elöl szirénázó rendőrautó, a tömeg akkor nyugszik meg valamelyest, amikor az Ausztria felé futó bicikliútra érünk. A minimális létszámú rendőr láttán mintha mindenki kezdené valóban elhinni, itt már nem kényszerítik táborba, mehet, amerre szeretne. Útközben egy szíriai sráccal beszélgetek. Azt mondja, közgazdaságtant tanult, Svédországba menne, mert ott már vannak rokonai. Szerinte a menekültek egyharmada lehet szír, a többiek főleg afgánok, irakiak, és pakisztániak, akiket láthatóan nem is kedvel különösebben, azt mondja, néha erőszakosak, és egyébként is, ők nem valódi háború elől jönnek, „most szíriaiak joga, hogy befogadják őket”.

A régi 1-es úti határátkelőnél magyar és osztrák oldalon is önkéntesek, egyházi karitatív szervezetek tagjai osztanak vizet, élelmet, ruhákat. Még egy csoport cseh fiatal is van közöttük. A menekültek végül a röszkei állapotokat mutató kamionterminálhoz érkeznek, az osztrákok láthatóan már meg sem próbálkoznak azzal, hogy folyamatosan takarítsák a területet, mindenfelé eldobált szemét, hálózsákok, takarók.

Itt zajlott le a cikkünk elején idézett kis beszélgetés az osztrák rendőrtiszttel. Kollégája megkérdi tőlünk, „szerintünk mi lesz ennek a vége”? Igyekszem kellően diplomatikus választ adni, mire ő csak annyit mond, „szerintem nem lesz jó vége, ennyi munkahely nincs Európában, de Ausztriában és Németországban biztosan nem, amennyire nekik szükségük lenne”. Nem kérdezem meg, kire fog szavazni a közelgő tartományi választásokon.



Ujjlenyomatot csak a célállomáson adnának

Annyit megtudunk még, hogy innen buszokkal Linzbe és Passauba kerülnek a menekültek. Regisztrálni elvileg kötelező őket, de mivel erre az osztrák törvények szerint kötelezni senkit nem lehet, nagyon sokan megtagadják ezt. A menekültek egyik leggyakoribb kérdése is egyébként minden esetben a „Do they force to fingerprint?” – vagyis, hogy „Kényszerítenek-e minket, hogy adjunk ujjlenyomatot?”. Ráadásul, akinek pénze van, az a határátkelőnél várakozó taxikba is beszállhat, onnantól pedig oda megy, ahova kedve tartja. Az osztrák rendőrtiszt szerint Németországban annyival jobb a helyzet, hogy ott már vélhetően regisztrálnak, mert anélkül nem adhatnak be menekültkérelmet. Persze azokat kivéve, akik tovább mennének, például Svédországba.