Ahová két kézzel lapátolják a pénzt a politikusok

Fotó: AFP / JIM WATSON

-

Iowa nem tartozik Amerika legfelkapottabb államai közé. Nem támadják földönkívüliek nagy költségvetésű filmekben, és nem ábrándoznak fiatalok arról, hogy egyszer majd Iowában lesznek az élet császárai. Mégis, minden elnökválasztás előtt ez az egyébként visszahúzódó állam az amerikai és a nemzetközi sajtó osztatlan figyelmében fürdőzik néhány hónapon át. De miért, és kinek jó ez?


Hónapok óta egész Amerika és a fél világ Iowára, egy gyéren lakott, vidékies államra szegezi a tekintetét. Hogy mit tud ez a főleg a kukoricatermeléséről és a vajtehénről ismert állam, arra egyszerű a válasz: Iowában tartják az első előválasztást.


Ez azt jelenti, hogy az elnökjelöltek dollármilliókat felemésztő kampányainak első kézzelfogható – nem a közvélemény-kutatók bizonytalan jóslatain alapuló – eredményei itt születnek meg. Az eredményekből pedig a jelöltek, a pártok, a választók és a média is szeretnek messzemenő következtetéseket levonni.



A jelölteknek visszajelzést jelent, hogy mennyire működik jól a kampánystratégiájuk, kell-e változtatni a kommunikációjukon. Nem ritka, hogy az Iowában rosszul teljesítő jelöltek rögtön be is dobják a törölközőt.

Az iowai számok a Demokrata és a Republikánus párt belső helyezkedését is befolyásolhatják, mivel a párton belül is azt a jelöltet szeretik támogatni, akinek jobbak az esélyei a Fehér Ház kulcsára. Ez valamennyire a választókra is igaz. A sorban később következő államok polgárait befolyásolhatja, hogy kire szavaztak az iowaiak.

Természetesen a sajtó is hatással van a választók viselkedésére, és váratlan eredmények esetén a média reakciója sorsdöntő lehet – amire volt is példa a múltban. Ha valaki nagyot bukik, akkor annak az újságírók hamar megáshatják a sírját. Viszont ha egy esélytelennek tartott jelölt várakozáson felül teljesít az első megmérettetésen, akkor a sajtó hajlamos szenzációt csinálni belőle, komoly hátszelet generálva ezzel a jelöltnek.


Clinton számíthat arra, hogy megszorongatják Iowában


Ez történt 1972-ben az esélytelennek hitt George McGovernnel is, akitől Iowában egy gyengécske 3 százalékot vártak az elemzők. McGovernnek azonban sikerült valahogy majdnem 25 százalékot elérnie, ami akkora lendületet adott a kampányának, hogy végül ő indulhatott a demokraták színeiben Nixon ellen. A történethez hozzátartozik, hogy a csoda csak három napig tartott, és az elnökválasztáson McGovern csúfos vereséget szenvedett, még úgy is, hogy Nixon körül rengeteg volt a botrány.


Idén Donald Trump lehet az iowai előválasztás nagy nyertese. Az enyhén szólva is megosztó üzletembert még senki se vette komolyan, mikor fél éve bejelentette, hogy indul az elnökválasztáson. Mostanra azonban számos politikai elemző egyetért abban, hogy ha Trump nyeri Iowát, akkor szinte biztos, hogy végül az övé lesz a republikánus jelöltség.


Miért jó a választás Iowának?

A jelöltek és a média kapcsolata Iowában öngerjesztő folyamatot indított el. A nagy médiafigyelem miatt a politikusok sok időt és energiát fordítanak erre az államra, emiatt a média is sok időt és energiát fordít rá. Az Iowa-lufi pedig évről évre egyre nagyobbra hízik – 2007-ben Joe Biden, jelenlegi alelnök úgy jellemezte, hogy „ez nem is egy választás, hanem egy iparág”.



Valóban, a helyi televíziós és rádiócsatornákba két kézzel lapátolják a jelöltek a pénzt, az iowai politikusokat és médiaszemélyiségeket jobbnál jobb ajánlatokkal környékezik meg, a hosszú ideig az államban állomásozó kampánystábok – és az őket kísérő riporterek seregei – pedig jelentős turisztikai bevételeket jelentenek az államnak.

Nem ritka, hogy az előválasztást megelőző hajrában a jelöltek Iowába költöznek, de akár évekkel korábban is elkezdhetik kampányt. Az iowai választás egyik nagy esélyese, Ted Cruz több mint két évvel a szavazás előtt, már 2013 augusztusában megejtette az első útját az államba – mindössze hét hónappal azután, hogy megválasztották szenátornak.


Felelősségük teljes tudatában állnak sorban


Miért jó Iowa a választásnak?

Ha a jelöltek ennyi időt és pénzt ölnek Iowába, akkor az ottani szavazatok bizonyára minden fillért megérnek, a számok pedig megbízható becslések alapjául szolgálhatnak a választás további menetét illetően. Nos, a helyzet nem ilyen egyszerű.


Sok elemző szerint Iowa egyenesen borzalmas az első választó állam szerepére, mivel a részvételi demokrácia két alapfeltételének sem felel meg: nem reprezentatív és nem anonim. Kezdjük az első problémával.

Hárommilliós népességével Iowa a kisebb államok közé tartozik – amivel önmagában még nem is lenne gond, mivel így a kevesebb erőforrással rendelkező jelöltek is labdába rúghatnak. Demográfiai szempontból azonban Iowa igencsak homogén, a többség (94 százalék) vidéki, idős és fehér – tehát korántsem hasonlít az amerikai társadalom reprezentatív metszetére. Ezzel szintén nem lenne gond, ha az ottani választás eredményeit nem használnák messzemenő következtetések levonására.

A másik nagy probléma az anonimitás. Iowában ugyanis nem hagyományos előválasztást (primary) tartanak, hanem úgynevezett kaukuszt. A kaukusz során az adott párt hívei kerületenként összegyűlnek, és hosszasan megvitatják, kire szavazzanak. A voksok leadását a republikánusok és a demokraták máshogy intézik. Míg a republikánusok egy-egy papírra felírják a választottjuk nevét, így megőrizve saját névtelenségüket, a demokratáknak fizikailag – kézfeltétellel vagy a terem adott pontjába állással – kell kinyilvánítaniuk, melyik jelöltet támogatják. Az egész leginkább egy lakossági közgyűlésre emlékeztet.



Az órákig tartó, körülményes – és az anonimitás hiánya miatt sokaknak kényes – választás ráadásul kemény februári mínuszokkal párosul, így nem meglepő, hogy nem túl sokan szokták venni a fáradtságot, hogy éljenek állampolgári jogaikkal. 2008-ban mindössze a szavazók 16,3 százaléka jelent meg, miközben az egy héttel később tartott New Hampshire-i választáson 51,9 százalék. Ha azt nézzük, hogy mennyi erőforrást vetettek be az iowai polgárok mozgósítására, még lelombozóbb az arány. Ezen persze az sem segít, hogy Iowában sokan még az életükben nem hallottak a kaukuszról.

Ha ez nem lenne elég, az Iowából megszerezhető „küldöttek” mindössze a töredékét teszik ki az országos számnak. A jelöltek az előválasztások során úgynevezett küldötteket kapnak a rájuk leadott szavazatok alapján. Aki a küldöttek több mint felét besöpri, az indulhat a pártja színeiben a novemberi elnökválasztáson. A republikánusoknál összesen 2472 küldött van, ebből mindössze 30-at delegál Iowa, a demokratáknál a megszerezhető 4764-ból 46-ot (plusz 8 szuperküldöttet, de őket nem befolyásolja a szavazás eredménye).


Oké, akkor miért Iowa az első?

Nem kéne, hogy első legyen, és nem is volt mindig az. Valójában törvény mondja ki, hogy New Hampshire-ben kell lennie az első előválasztásnak, de a szöveg megfogalmazása miatt az iowai kaukusz (mivel nem primary) mentesül a törvény alól.


Az iowai választás 1972-ben előzte meg először a New Hampshire-it, méghozzá azért, hogy a bonyolult procedúra négy szakasza (körzeti, megyei, kongresszusi és állami) között több idő telhessen el.


Demonstrators from The League of United Latin American Citizens of Iowa stand across the street in silent protest as supporters for Republic Presidential Candidate Donald Trump enter a campaign event in Marshalltown, Iowa, January 26, 2016, ahead of the Io


Noha eredetileg minden hátsó szándék nélkül sorolta magát előre Iowa, az állam vezetői hamar rájöttek, milyen előnyökkel jár a pozíció, és azóta tíz körömmel kapaszkodnak bele. Más szövetségi államok többször is felvetették, hogy rotációs alapon kellene minden választási ciklusban meghatározni a sorrendet, ám erre mindeddig nem került sor.

Így viszont Iowa négyévente méretén és jelentőségén felüli figyelmet kap, ami ha igazságosabbá nem is, de legalább érdekesebbé teszi az amerikai választási rendszert – legalábbis azok számára, akik élvezik nézni, ahogy tucatnyi elnökjelölt igyekszik letaposni egymást a fagyott kukoricaföldeken.