Ahol tényleg a dolgozó emberek a legfontosabbak

Fotó: VS.hu / Kummer János

-

Az elégedett munkavállaló motivált, képzi magát, többet dolgozik. Az erre épülő modellnek azonban nincs értelme emberi jogok, demokrácia, jogállam nélkül. Dániában éppen ezért elképzelhetetlennek tartják az illiberális berendezkedést. Interjú Tom Norring dán nagykövettel.


Többször temették a magas adószintre és magas szintű szociális ellátásokra, erős társadalmi kohézióra épülő skandináv modellt. Legutóbb a 2008-as gazdasági válság idején. Aztán valahogy mégis mindig túlélte. Mi a titok?

Mi az, hogy túlélte? Nézze csak meg, a válságnak milyen hatásai voltak a legtöbb országban, és milyenek a skandináv modellt követő államokban. Nyugodtan ki merem jelenteni, minket sokkal kevésbé rázott meg a válság, mint másokat. Valóban, még ezekben az években is képesek voltunk egyszerre fenntartani a magas szintű szociális ellátások rendszerét, tovább folytatni az erős zöldpolitikát, és ugyanakkor megőriztük a világ élvonalába tartozó versenyképességünket, töretlenül érkeztek befektetések az országainkba, és ugyanolyan sok pénzt tudtunk kutatásra, fejlesztésre fordítani, mint a jobb időkben. Talán azért van ez, mert alapvetően átfogóan tekintünk a saját modellünkre, és mindezeket, amiket említettem, egyszerre tartjuk fontosnak és fenntartandónak. Ezek a tényezők egyszerre erősítik egymást, ez egy nagyon fontos alapja az úgynevezett skandináv modellnek.

Máshol – így nálunk is – inkább az az elv érvényesül, hogy ha krízis van, nem engedhetjük meg magunknak, hogy környezetvédelmi, szociális szempontokra figyeljünk, mert ezzel saját versenyképességünknek ártunk.

Pedig egy válsághelyzetben még akár erősíteni is lehet egy ország versenyképességét jó környezetvédelmi politikával. Hiszen a válságban a fenntarthatóság szempontja is fontosabbá válik. Emlékszem azokra az uniós vitákra is, amikor egy sor ország ugyanazzal az érvvel jött, mint amit említett: válság van, nem lehet most ambiciózus klímavédelmi célokat kitűzni, mert veszítünk a globális versenyben. Ez egyszerűen nem igaz.



A magyar kormányfő rendszeresen hangoztatja: a megújuló energiaforrások, amelyek felé Dánia vagy Németország fordul, alkalmatlanok arra, hogy az amerikai energiaárakkal versenyezzünk.

Vitatkoznék ezzel, bár elismerem, hogy mi szerencsés helyzetben vagyunk, hiszen könnyen hozzáférünk az északi-tengeri földgázhoz. De már régóta a fenntartható energiaforrások felé fordultunk. Azt is elismerem, ezek komoly befektetést igényelnek kezdetben, de az is látszik, hogy ez üzletileg is megtérülő beruházás, és már néhány év alatt meghozhatja az árát. Ma a dán energiafelhasználás 39 százalékát megújuló energiaforrásokból nyerjük. És ezek egyre olcsóbbak és versenyképesebbek lesznek a jövőben.


lego cad

Dánia, Svédország, Finnország és Norvégia képviselőinek részvételével tartanak konferenciát hétfőn az ELTE-n a skandináv modell fenntarthatóságáról, a környezetvédelmi, munkaerő-piaci megoldásokról, a skandináv oktatási rendszerről és környezetvédelmi politikáról.

A versenyképesség egyik feltételének Közép-Európában az alacsony béreket tekintik, sokan szorgalmazzák a minimálbér eltörlését. Dániában nincs minimálbér. Mégis olyan magas bére van még egy nem túl képzett, gyorséttermi dolgozónak is, amiről az amerikai kollégáik is csak álmodozhatnak.

Valóban nincs nálunk az állam által meghatározott minimálbér, de minden iparágban megvannak a kollektív szerződések által meghatározott bérszintek. Hogy ez nemzetközi összehasonlításban kiemelkedő? Valóban. Hogy rontaná a versenyképességünket? Nem. Ez a rendszer fenntartható. Sokkal több adót fizetünk, mint az Egyesült Államokban? Ez is tény, de hasonlítsuk egy picit össze, mi mindenért kell egy átlag amerikainak fizetnie az oktatáson, az egészségügyön át, amit nálunk az állam az adókból biztosít mindenkinek. Ráadásul, ha nálunk veszíti el valaki a munkáját, sokkal több segítségre számíthat. Ugyanez a helyzet a gyermekvállalás, az idősgondozás esetében is.

Egy tanárom egyszer részt vett egy munkaügyi rendezvényen Dániában, és azt mondta, este a vacsoránál, ha nem tudta volna, kik a munkaadó szervezetek képviselői, és kik a szakszervezeti vezetők, akkor ki sem találta volna, mert mindenben egyetértettek. Ezt hogy tudják elérni?

Nálunk nagyon egyszerűen el lehet bocsátani valakit, ha a munkaadó gazdasági érdekei így diktálják. De az illető minden segítséget megkap, hogy új munkát találjon, képzettséget szerezzen, és mivel rugalmas a rendszer, a munkaadók nem félnek gyorsan bővíteni sem, így könnyű visszakerülni is a munkaerőpiacra. Korábban Görögországban teljesítettem szolgálatot, én is szerveztem egy konferenciát, ahol dán munkaadók, szakszervezeti vezetők és szociáldemokrata képviselők voltak a felszólalók (abban az időben éppen konzervatív-liberális koalíció kormányzott nálunk), és ugyanaz történt. A görög vendégek egyszerűen megdöbbentek, hogy mindhárman ugyanazt az üzenetet hangsúlyozták ahelyett, hogy látványosan utálták volna egymást. Nálunk is működik egy háromoldalú érdekegyeztető rendszer, de az államnak ritkán kell beavatkoznia, mert a szakszervezetek és a munkaadók legtöbbször sikeresen megegyeznek – ugyanis tisztában vannak vele, hogy ez a közös érdekük.


Ilyen egyszerű?


A munkaadónak a magasabb profit az érdeke, miért nézne bármilyen más tényezőt?

Ez is egy szemlélet, de mi másképp látjuk. Mi a fontosabb: a rövid távú profit, vagy a cég hosszú távon fenntartható, sikeres működése? Mi erre koncentrálunk.

Nálunk ez nem egy elterjedt szemlélet, és sokak szerint jó is így.

Nálunk az egyik legfontosabb tényező, hogy a dolgozók elégedettek legyenek a helyzetükkel. Ezért például mindenhol rendszeresek az erre irányuló felmérések. Tudom, hogy ez Magyarországon nem egy bevett szokás, pedig fontos tényező. És nem azért csináljuk, mert olyan széplélek minden dán munkaadó. De tisztában van vele, hogy egy elégedett munkavállaló motiváltabb, jobban képzi magát, végső soron jobb munkaerő, mint aki elégedetlen, akinek félnie kell a jövőtől. Minél elégedettebb a dolgozó, annál hatékonyabb a termelés – ez ilyen egyszerű hosszú távon. De ehhez az is hozzátartozott, hogy krízis idején a dán szakszervezetek nem követeltek fizetésemelést, mert ők is tudták, hogy hosszabb távon viszont ez is visszaütne.

Gazdaságilag sikeres lehet egy ország demokrácia, liberális értékek nélkül is, lásd Szingapúr példáját.

Igen, de az egy másik modell. Nem mondom, hogy nem működik, de számunkra egyszerűen egyik következik a másikból: nincs értelme az egésznek emberi jogok, demokrácia, jogállam nélkül. Erre alapul az egész. Igen, ebben az is benne van, hogy a mindenkori politikai többség nem gondolja azt, hogy akkor ő most bármit megtehet. Nálunk biztos lehet benne mindenki, bármilyen kormány is jöjjön, nem változik meg hirtelen és drasztikusan a helyzetük. Van egy hosszú távú kiszámíthatóság a politikai rendszerünkben is, csakúgy, mint a gazdaságban. Ha az állampolgárok biztonságban érzik magukat, ha tudják, hogy számíthatnak az államra, akkor normakövetőbbek, kreatívabbak, innovatívabbak lesznek: hosszú távon megint csak mindenki jól jár az egésszel.

Társadalmi problémákkal önöknek is szembe kell nézniük, a bevándorlás, a muzulmán kisebbség helyzete Dániában sem megnyugtató.

Ezek létező problémák, minek is tagadnám. Valóban jelentős számú nem dán nemzetiségű állampolgár él az országban, és a jelentős részük muzulmán. És igen, vannak integrációs problémák, amelyeket a korábbi kormányok nem kezeltek megfelelően. Ez saját véleményem, de úgy érzem, korábban túlzottan érzékenyek voltunk azzal kapcsolatban, hogy nehogy valamilyen diszkrimináció érje őket, így nem ösztönöztük eléggé a bevándorlókat az integrációra. Nem úgy tekintettünk rájuk, mint egy dánra: megvan a szabadságod, de ha törvényt sértesz, viseld a következményeit. Ez vezetett az elégtelen integrációhoz.