Ahol kilátóról figyelik a háborút, és a játszótér is óvóhely

Fotó: VS.hu / Kósa András

-

Szíriában megsebesült civileket és katonákat kezelnek egy észak-izraeli kórházban, míg délen, a Gázai övezetnél még a buszmegállókat is úgy építik meg, hogy egyben óvóhelyként is szolgáljanak. Helyszíni riportunk Izraelből, az országból, amelynek a szír rendezés a rossz, vagy kevésbé rossz közötti választást jelenti.


Milyen lehet úgy óvodába járni, hogy a játszótér fele ötven centiméter vastag betonból épített óvóhely, mert így akár tíz másodperc alatt is elérhető? Milyen lehet úgy élni, hogy hétfőtől-péntekig naponta harmincszor van légiriadó, és este inkább az óvóhelyen ágyazol meg, hogy néhány órát alhass a gyermekeiddel? Milyen lehet úgy iskolába menni reggelente, hogy a buszt egy olyan megállóban várod, amit a biztonság kedvéért óvóhelynek is építettek? Igaz, legalább szép, színes graffitiket festettek a falaira.



A legfinomabb humusz

A Gázai övezettől alig pár száz méterre fekvő Ha’hshara kibuc lakói rendszeresen így élik mindennapjaikat. A kibuc legszélső házaitól alig néhány méterre több méter magas betonfal áll a palesztin mesterlövészek ellen, azon túl nem messze a gázai övezet. Ahol a legtöbb gyerek és fiatal a normális élet kilátásának legcsekélyebb esélye nélkül nő fel.

Talán ez az egy, amiben a betonfal mindkét oldalán egyetértenek. Na meg abban, hogy – és ezt a kibucbeli kalauzunk mesélte – régen Gázában lehetett kapni a környék legjobb humuszát. A főtt, őrölt csicseriborsóból készült étel vallástól, nemzetiségtől függetlenül népszerű a Közel-Keleten, és a 70-es években még simán átjártak az izraeli családok is Gázába, az ottani éttermekbe. „Én még emlékszem ezekre az időkre, igaz, hogy kisgyerek voltam, de


most abban bízom, hogy valamikor az én gyerekeim is átmehetnek egyszer Gázába humuszt enni


– mondta kísérőnk.

Jelenleg egyvalami köti össze fizikailag Izraelt a Gázai övezettel: az alagutak, amiket a Hamász ás. Bár még egy izraeli kormánytisztviselő is azt mondta nekünk, jelenleg nem reális annak a veszélye, hogy a terrorszervezet alagutakon keresztül hajtana végre támadásokat izraeli állampolgárok ellen, a kibuc lakóinak meggyőződése, hogy a Hamász célja olyan alagutak kiépítése, amikben motorral is lehet közlekedni, majd ezekkel végrehajtani egy túszejtő akciót, amiben főleg izraeli gyerekeket hurcolnának el. Kísérőnk közben hosszan beszélt arról, hogy az egyetlen, amit szeretnének: békében élni a fal túloldalán élőkkel.


Az óvoda játszótere a betonbunkerrel


Hogy ez mennyire távoli, azt nem is példázhatná jobban az, ahogy a kereskedelmi forgalom megy az övezet és Izrael többi része között. A Kherem Shalom határátkelő leginkább egy hatalmas vámudvarra emlékeztetne – ha nem volna itt is minden nyolc-tíz méter magas betonfallal körülvéve, és nem botlanánk lépten-nyomon géppisztolyos biztonsági őrökbe. Akik amúgy meglehetősen unottan flangálnak fel-alá a létesítmény területén, egyikük el is mondja, hogy nem is emlékszik, mikor kellett a rendszeres lőgyakorlatokon túl használnia fegyverét.


A fal, ami a kibucot a Gázai övezet mesterlövészeitől védi


Farmerjával, kockás ingével, és hosszú, lófarokba kötött hajával az átkelő vezetőjét, Ami Shakedet is inkább néznénk egy sörét kortyolgató hippinek a tel-avivi tengerparton, mint a Védelmi Minisztérium tisztviselőjének. Rajta kívül mindenki más civil, a kormány magán biztonsági cégekre bízta az átkelő működtetését. Így polgári alkalmazottak azok az áruátvizsgálók is, akik között – főleg ebben a környezetben – meglepően sok a csinos, húszas évei elején járó lány.


Ingajáratban

A metódus a következő: amikor egy izraeli kamion a határátkelőhöz érkezik, egy betonfallal körülvett udvaron lepakolják a rakományt, majd tüzetesen átvizsgálják, bombakereső kutyákkal is. Ha minden rendben, akkor jön egy másik kamion, de ez csak a négyszáz méter széles senki földjén viszi át a rakományt, a Gázai övezetnél ismét átrakják az árut, egy palesztin kamionra, az viszi tovább.

Lassú, és drága módszer, de a biztonság ezt követeli. Még az élő állatokat is átterelik egy másik járműre, és közben igyekeznek minél jobban megfigyelni őket. Ami Shaked szerint még nem fordult elő, hogy valaki mondjuk egy tehén beleibe próbált volna valamit elrejteni.


Izrael, riport

Még az élőállatot is átterelik egy másik kamionra


A határátkelőtől átlátni Egyiptomba is – a forgalmat viszont lezárták, mióta a Sínai-félszigeten gyakorlatilag törvényen kívüli állapotok alakultak ki az iszlám szélsőséges fegyveres csoportok miatt. Ugyanígy nincs átjárás már régóta a Libanonnal és a Szíriával szomszédos határokon sem. Izraelben bárhova megyünk, abszurd módon találkozhatunk a háború és a béke, a normális életre való törekvés, és az állandó fenyegetettség érzetével.


Izrael, riport

A „senki földje" Izrael és Gáza között, ahol a kamionok ingáznak oda-vissza


Nincs ez másképp az ország északi részén sem. Amely a természeti környezet szempontjából rengeteg látnivalót, erdőkkel borított hegyeket, remek túrázási, kempingezési lehetőségeket kínál. Az egyik ilyen hegy tetejére épített kilátóról már bőven átlátni Libanonba.

Abba az országba, amely Magyarországénál hatszor kisebb területén próbál megbirkózni egymillió szíriai menekült ellátásával, miközben területét már régóta geopolitikai játszótérnek használja Irán, Szíria, vagy éppen Szaúd-Arábia is. Az Irán által támogatott Hezbollah pedig gyakorlatilag államként működik az egyre kevésbé létező libanoni államban, melynek támogatását nemrég szüntette meg a szaúdi kormány.


Nem mintha Izrael persze egy percig is lelkesedett volna a szaúdiak effajta aktivitásáért, de így már az a veszély is fenyeget, hogy végletesen eltolódnak az erőviszonyok a Hezbollah javára. A siíta terrorszervezet már így is nagyjából százezer rakétát halmozott fel tartalékként izraeli biztonsági értesülések szerint, afelől pedig senkinek nincs illúziója, hogy kik ellen akarják majd bevetni őket. Nem véletlen, hogy a védelmi minisztérium illetékesei kitérő választ adtak a kérdésemre, miszerint mi történne szerintük, ha Libanonban összeomlana az államszervezet, és az egy millió menekült egy része esetleg Izrael felé venné az irányt.


Azért a szíriai polgárháborút, és a libanoni, gázai helyzetet elnézve bárki felteheti magának a kérdést: mi lenne a biztonságunk szempontjából, ha annak idején kivonulunk a Golánról, és a Nyugati-partról is


– mondta nem minden irónia nélkül egy külügyminisztériumi illetékes, amikor rövid helyzetértékelésre kértük. Szerinte Izrael számára jelenleg csak rossz és kevésbé rossz forgatókönyvek körvonalazódnak Szíriában: Irán, és Basár el-Aszad is szerepet kaphat a jelek szerint az ország jövőjének alakításában, Tel-Aviv számára mindkettő fenyegetést jelent, miközben a szövetséges Jordániából is egyre aggasztóbb hírszerzési információk érkeznek az iszlamizmus erősödéséről.

Jordániával egyébként jelenleg kifejezetten erős a titkosszolgálati kapcsolat, így az izraeli szervek sok fontos információhoz jutnak – a már idézett, név nélkül nyilatkozó illetékes szerint ugyanez a helyzet Törökországgal, az Európai Unióval, és ezen belül Magyarországgal is.


Izrael, riport

A háttérben már Szíria - néha kilátóról lehet figyelni a háborút


Hadikórház

A Golán-fensíktól és a Gallileai tótól alig pár kilométerre fekszik Safed városa. A lakók biztosan jobban örülnének neki, ha a környék szépsége, a jó borok miatt kerülnének be a nemzetközi hírekbe, most azonban úgy áll a helyzet, hogy a legtöbb külföldi újságíró azért jön ide, mert itt működik az a kórház, melyben a szíriai polgárháború sebesültjeit látják el.

Ápolnak itt katonákat és civileket egyaránt, mégpedig az izraeli állampolgárságú betegekkel közös kórtermekben. Hogy hogyan kerülnek ide, arról egy fiatal katonalány beszélt – ő egyébként bostoni születésű, ott is végezte el az orvosi egyetemet, utána döntött úgy, hogy Izraelben fog letelepedni.


Izrael, riport

Amputált lábú szír katona a kórházban


A szír határ menti településekről gyalog, kézben viszik a két országot elválasztó szögesdróthoz a sebesülteket, akiket aztán az izraeli katonák tesznek mentőautóba, és visznek kórházba. Hogy a szírek honnan tudják, kit, mikor, hova kell vinni, és hogy az izraeli katonák honnan lehetnek biztosak abban, nem valamilyen csapdát készítenek nekik elő egy-egy ilyen alkalommal, arról senki nem akart beszélni. Legyen elég annyi, hogy a rendszer működik valahogyan.

A sérülések legtöbbje repesz okozta végtagvesztés, vagy durva roncsolódás, utóbbi esetben egészen elképesztő módszerekkel próbálnak segíteni a sebesülteken egy Belaruszból származó főorvos vezetésével. Egy fiatal férfinak például gyakorlatilag elvitte a jobb térdízületét egy repesz, a „maradékból” úgy növesztettek vissza egy másikat, hogy 90 fokban előrehajlították a lábszárat, így a megmaradt részek érintkezésbe kerültek egymással, és megindult az ízület regenerálódása.

A folyamat hónapokig tartott, ezalatt az idő alatt olyan speciális sínben volt a sérült láb, aminek helyzetét egy 12-es villáskulccsal lehetett állítani - minden nap néhány millimétert. A páciens végül a saját lábán távozott, és tért vissza Szíriába. A 12-es csavarkulcs azóta is emlékként fekszik a főorvos asztalán.