Ahol a foci a keményen dolgozó kisemberek mániája

Fotó: Getty Images / Ben Radford

Összeszedtük, milyen eredményre számíthatunk, ha a drukkerek döntik el a brit választást. Ed Miliband munkáspárti miniszterelnök-jelölt örülhet: a legjobb futballklubok a baloldal fellegváraiban játszanak. David Cameron és a Konzervatív Párt számára a Chelsea jelent reményt.


A drukkerek politikai meggyőződését körzetenként nehéz mérni – hiszen a legnagyobb focicsapatoknak országszerte drukkolnak, a Twitteren például Anglia legnépszerűbb klubja a Liverpool. Philip Cowley brit politikatudós ennek ellenére megkísérelte feltérképezni, hogy az angol labdarúgás első öt osztályában szereplő csapatok stadionjainak környékén, milyen pártszimpátiával rendelkeznek a szavazók. Nem volt egyszerű dolga, hiszen ugyanabban a városban több csapat is működik – gondoljunk csak Londonra –, így minden egyes stadion helyét össze kellett vetnie a választókerületekkel. Miután sorra vette a Premier League, a Championship, a League One, a League Two és a Conference Premier ligákban szereplő csapatokat, elkészült ez a táblázat:



Az először Twitteren közölt ábra miatt több kritikát is kapott, például azt rótták fel neki, hogy Brightonban a Zöld Pártnak van képviselője. Ám a várost két választókerület szeli ketté, és a Brighton and Hove Albion stadionja abban a választókerületben fekszik (Brighton Kemptown), amelynek konzervatív képviselője van a brit Alsóházban. Hasonló a helyzet Nottinghamben: a város két csapata a Nottinghamet kettészelő folyó két oldalán focizik, így lehet az egykori kétszeres BEK-győztes Nottingham Forest konzervatív, az Anglia legrégebbi klubjaként működő – most éppen Bajner Bálintot és Ricardo Monizt is foglalkoztató – Notts County pedig munkáspárti. Ezek még nem is olyan durva esetek. A táblázaton egyébként nem szereplő Lewesnál a stadion bejárata és parkolója másik választókerülethez tartozik, mint maga a pálya, ilyenkor a politikatudós – mint írja – az irányítószám alapján dönt. Három választókerületben egyébként két-két csapat is székel, az egyik Londonban (Chelsea, Fulham), a másik Liverpoolban (Liverpool, Everton) a harmadik pedig Birminghamben (Aston Villa, Birmingham City).

Cowley gyűjtéséből is jól látszik, hogy a magasabb osztályokban munkáspárti fölény uralkodik a labdarúgó-csapatok környékén, míg minél alacsonyabb szintet nézünk, annál több a konzervatív képviselet. Alábbi ábránkon százalékosan mutatjuk be, hogyan állnak a stadionok környékén az egyes pártok az egyes ligákban:



Ám a fentiekből nem következik az, hogy minél gyengébb a foci valahol, annál inkább szavaznak elkeseredésükben a kormánypártra (a liberális demokratákkal együtt kormánypártokra) az emberek. Ennél jóval egyszerűbb a munkáspárti túlsúly magyarázata a jobb bajnokságokban. Az erősebb csapatok nagyobb városokban jöhettek létre, ezekben pedig a munkásosztály volt a legnépesebb társadalmi réteg. Olyan iparvárosok, mint például Manchester, Liverpool vagy éppen Newcastle, máig a Munkáspárt bástyái Angliában. Itt rühellik a konzervatívokat, főleg Margaret Thatcher munkásellenes kormányzása miatt. Ezeken a helyeken az sem ritka, hogy a munkáspárti jelöltek 10-20 ezer szavazatot vernek ellenfeleikre. (A Munkáspárt ráadásul a brit futball egyik legnagyobb alakjának, a Manchester Uniteddel mindent megnyert skót vezetőedzőnek, Sir Alex Fergusonnak a támogatását is bírja.)

Így eshet meg az, hogy a konzervatívok csupán egyetlen PL-csapat háza táján lehet sikeres – az idei bajnokcsapatról, a Chelsea-ről van szó, amelynek kék színe egyébként egyezik David Cameron miniszterelnök pártjának színével. Cameron egyébként is bajban van, mert két kedvenc klubja – az Aston Villa és a West Ham – közül egyik környékén sem a konzervatívok vannak többségben.

A másik nem Munkáspárt – hanem liberális demokrata (libdem) – képviselte környéken működő élvonalbeli klub a Burnley. Ám ez nem nagyvárosban működik, mindössze 75 ezren lakják, ráadásul utolsó helyen állnak a bajnokságban, azaz ők inkább a szabályt erősítő kivételnek számítanak. Érdekesség, hogy van független képviselője is az egyik futballklub környékének: a parányi Respect (tisztelet) párt vezetője, George Galloway 2012-ben, időközi választáson nyert Bradfordban, amely hagyományosan inkább UKIP-fellegvárnak számít.


London Scottish v Worcester Warriors - Greene King IPA Championship Play Off: First Leg

Rögbiben nincs munkáspárti túlsúly

Az Independent „kistestvére”, az i500 Cowley módszerei nyomán utánajárt, hogy az első osztályú rögbiliga 12 csapata között milyen a pártok megoszlása. Az adatok alapján nagyjából kijelenthető: olyan, mint országosan, legalábbis ami a két nagy pártot illeti. Ugyanannyi rögbis körzete van ugyanis a konzervatívoknak és a munkáspártiaknak (5-5), és befigyel két libdem is.

Nincs viszont képviselete futballklubok környékén Nagy-Britannia egyik legerősebb pártjának, az Egyesült Királyság Függetlenségi Pártjának (UKIP), amely az EP-választásokat is megnyerte tavaly májusban. Ennek többrétű magyarázata van: egyrészt az, hogy a UKIP a 2010-es választások óta erősödött meg – márpedig a fentiek (az időközi választásoktól eltekintve) 2010-es erőviszonyokat tükröznek –, másrészt az, hogy a brit választási rendszer többségi elv mentén működik. Azaz akármennyire erős országosan a UKIP, szavazóinak az egyes választókerületekben kell relatív többségben lenniük. Ezt viszont az előrejelzések szerint mindössze 1-3 helyszínen tudja majd megugrani a párt.

A Munkáspárt–Konzervatív Párt–Liberális Demokrata Párt hármas elnökei olyan körzetekben indulnak, amelyek szomszédjában van stadion. Ed Miliband munkáspárti elnök – aki jobban szabályozná, kinek a tulajdonában lehet angol futballklub – Doncaster North választókerületben készül győzelemre, a Doncaster Rovers stadionja viszont Doncaster Centralban van – egyébként ez is munkáspárti fellegvár. David Cameron Whitney-ben indul, amely közel fekszik az Oxford United stadionjához. Ám azt a szomszédos körzetet nem a konzervatívok, hanem a Munkáspárt uralja. Ugyanez igaz a libdem Nick Clegg szomszédos körzeteire is, ahol a Sheffield United és a Sheffield Wednesday is focizik.


Ott is politikai téma a futball

Ahogy Magyarországon, úgy Angliában is úgy látják, hogy a külföldi munkavállalók számának csökkentésével lehetne jobbá tenni az ország labdarúgását. Magyarországon korlátoznák a csapatokban focizó külföldiek számát, erről Csányi Sándor OTP-vezér – interjúnk vele itt – is beszélt, miután ismét megválasztották a Magyar Labdarúgó-szövetség elnökének.

A brit futballban is gyakran felmerül, hogy azért szerepel gyatrán a válogatott – az 1966-os, hazai világbajnoki győzelem óta lényegében semmit nem tudnak felmutatni a labdarúgás hazájában –, mert túl sok gazdasági bevándorló focizik a Premier League-ben. Érdekesség, hogy amíg húsz éve a játékidő hetven százaléka esett az angol futballistákra az élvonalban, addig jelenleg ez a szám mindössze 32 százalék. A brit pártok abban nagyjából egyetértenek, hogy üdvös lenne a (gazdasági) bevándorlás korlátozása, a mértékben természetesen eltérnek az álláspontok.


Mi lenne, ha...

... az egyes pártvezetők futballklubok lennének? Ezen gondolkodott el a Here Is The City nevű oldal. Az egyes pártelnökök és csapatok között az alapján vont párhuzamot a cikk szerzője, hogy mik a közös tulajdonságaik.

  • David Cameron (Konzervatív Párt) – Anglia (régi, jól megszokott dolgok)
  • Natalie Bennett (Zöld Párt) – Wimbledon (nem mindenki kedveli, de mindig erősebb ellenfeleknek megy neki)
  • Ed Miliband (Munkáspárt) – Crystal Palace (jól teljesít idén, de nem lesz végső győztes)
  • Nick Clegg (Liberális Demokrata Párt) – Wigan Athletic (nemrég még a topon volt, ma már bizonytalan a jövője)
  • Leanne Wood (Plaid Cymru) – Cardiff City (szimpatikus, walesi, esélytelen)
  • Nicola Sturgeon (Skót Nemzeti Párt) – Celtic Glasgow (nagy [skót] hal, kis medencében)
  • Nigel Farage (UKIP) – Stoke City (kemény, ellentmondást nem tűrő, nem sokan kedvelik)


Lájkolj minket a Facebookon!