Afgansztánban megerősítették, hogy meghalt Omár molla

-

De nem most, hanem még 2013 áprilisában. A tálibok még nem szólaltak meg az ügyben.


Az afgán titkosszolgálat helyi idő szerint szerda este hivatalosan is megerősítette a tálib mozgalmat megalapító és vezető Omár molla haláláról szóló híreket. A tálib lázadók viszont továbbra sem kommentálták a történteket.

Abdul Hasszib Szeddiki, az afgán nemzetbiztonsági igazgatóság (NDS) szóvivője arról számolt be, hogy a lázadóvezér rejtélyes körülmények között halt meg a pakisztáni Karacsi egyik kórházában 2013 áprilisában.


Hivatalosan megerősítjük, hogy meghalt

– mondta az illetékes az AP amerikai hírügynökségnek.


A pastu nemzetiségű Omár molla 1959 táján született egy szegény dél-afganisztáni parasztcsaládban. Iszlám iskolákat végzett, maga is hittudós, molla lett. Afganisztán 1979-es szovjet inváziója után csatlakozott a megszállók elleni szent háborút, dzsihádot folytató mudzsahedekhez. Idővel egy egység parancsnoka lett, harc közben többször megsebesült, fél szemét is elvesztette.

Igazi felemelkedése 1994-ben kezdődött, amikor felbomlott a szovjetellenes küzdelemben részt vevő csoportok koalíciója. A lakosságra iszonyatos szenvedéseket zúdító anarchia idején arra törekedett, hogy a rendet és az igazságot az iszlám törvény, a saría alapján állítsa helyre. Mudzsahed fegyvertársai mellett a Korán-iskolák diákjai, a tálibok is csatlakoztak hozzá, anyagi és logisztikai támogatást Pakisztánból és Szaúd-Arábiából kapott. A tálibok 1994-ben jelentek meg a színen, s viharos gyorsasággal törtek előre, 1996 őszén elfoglalták Kabult, és hamarosan Afganisztán területének 90 százalékát ellenőrizték.

A tálibok 1996. április 4-én a délnyugat-afganisztáni Kandahárban rendezett gyűlésükön választották meg Omár mollát legfőbb vezetőjüknek. A molla „valódi” iszlám kormányzást és törvénykezést vezetett be, a még a fundamentalisták számára is rendkívül szigorú törvények értelmében az afganisztáni iszlám emirátusban a nők nem dolgozhattak, nem járhattak iskolába, otthonukat sem igen hagyhatták el, nyilvános helyen tetőtől talpig el kellett fedniük magukat. A férfiak kötelesek voltak szakállt viselni, a szórakozás minden formáját betiltották, halállal büntették a hűtlenséget, a homoszexualitást, az emberölést, a tolvajok kezét levágták, elpusztították a másfél ezer éves Bamiján-völgyi Buddha-szobrokat, mert az iszlám előírásait megsértve embert ábrázoltak.

Afganisztán teljesen elszigetelődött, még az Iszlám Konferencia Szervezete sem ismerte el. A rendszer sorsa akkor pecsételődött meg, amikor Omár molla – akit állítólag családi kötelékek is fűztek Oszama bin Ladenhez – befogadta az al-Kaida iszlamista terrorszervezet vezetőjét, majd megtagadta kiadatását az Egyesült Államoknak a 2001. szeptember 11-i terrortámadás után. 2001 októberében megindult az amerikai–brit ellencsapás, amely hetek alatt véget vetett az afganisztáni tálib uralomnak.

Omár molla azóta Afganisztánban és Pakisztánban rejtőzködött. A kézre kerítésére indított óriási méretű hajtóvadászat ellenére sem sikerült elfogni. Aztán 2014-ben a NATO vezette koalíciós erők harci kivonultak Afganisztánból.

Omár molláról nem sokat lehet tudni, nyugati újságírót még nem fogadott, kevés fényképet készítettek róla, s némelyikről később kiderült, hogy nem is őt ábrázolja. A hozzá közel állók szerint szerényen élt, magát az iszlám szolgájának nevezte, a külvilággal szóvivői és írott utasítások alapján érintkezett.

Az utóbbi években többször is felröppent a halálhíre, 2011 májusában olyan hírek terjedtek el, hogy légicsapásban vesztette életét, de a tálibok ezt cáfolták. A közelmúltban olyan hírek is napvilágot láttak, hogy Omár molla engedélyezte, hogy a tálibok Pakisztán közvetítésével tárgyaljanak a kabuli kormánnyal. A tálibok idén áprilisban tették közzé vezetőjük életrajzát, amely szerint a molla részt vesz a „dzsihadista tevékenységben”, így akarták eloszlatni azokat a híreket, amelyek szerint a tálib vezér halott.