Áder: bátrak voltak a Hévízi-tó megmentői

Fotó: MTI/MTVA / Varga György

-

A köztársasági elnök a víz világnapja alkalmából látogatott el az egykori nyirádi bauxitbánya egyik külszíni fejtéséhez, a Darvas-tó kiapadt medréhez. Ezt követően pedig Hévízre, ahol a tó megmentésének történetét idézte fel követendő példaként.


Áder János arról beszélt Hévízen, hogy 26 évvel ezelőtt néhány bátor ember kezdeményezte a Hévízi-tó megmentését, a nyirádi bauxitbányászat és az azzal járó karsztvízszivattyúzás leállítását követelve. „Ha nem kapaszkodnak össze, politikai nézetkülönbségeket félretéve, ha nem tettek volna meg mindent azért, hogy a hévízi tó megmaradjon”, akkor valószínűleg eltűnt volna a víz, megszűnt volna a gyógyforrás.

Ami az 1989 előtti évtizedekben történt, „az jó példája az emberi önhittségnek, nagyravágyásnak, a természettel szembeni alázat hiányának” – hangsúlyozta Áder János. Példaként említette, hogy a bauxitbányászat idején egyetlen köbméter érc kitermeléséhez 200 köbméter vizet kellett kiemelni, ami nemcsak a Hévízi-tóban, hanem a bányászat mintegy 60 kilométeres sugarú térségében is óriási károkat okozott.

Juhász Árpád geológus részletesen beszámolt arról, hogy



30 év alatt a bauxitbányászat miatt mintegy 30 milliárd köbméter vizet szivattyúztak ki a Bakonyban, és emiatt a hegységben a karsztvíz szintje 60 métert csökkent.

Ennek következménye volt a Lesence-patak forrásának, a tapolcai Malom-tónak, illetve a tapolcai tavasbarlangnak az elapadása. A karsztvíz szintjének csökkenése okozta az 1980-as évekre a tó lehűlését, a feltörő vízmennyiség drasztikus csökkenését, illetve a tó vízszintjének 35 centiméteres süllyedését.

A világon egyedülálló, tőzegalapú Hévízi-tó forrását kettős vízrendszer táplálja: a felszínről a karsztkőzetbe beszivárgó és évezredek alatt melegedő víz, valamint a törésvonalak mentén a mélyből feltörő markáns meleg víz keveredése.