A zsűri nagydíját megkaptuk, az Arany Pálma francia filmé

-

A 68. cannes-i filmfesztivál zsűrije nagydíjat ítélt Nemes Jeles László Saul fia című holokausztfilmjének, az Arany Pálmát Jacques Audiard bevándorlókról szóló alkotása kapta. Beszámoló a díjakról és saját kedvenceink a fesztivál programjából.


A díjakról idén a Coen testvérek által vezetett zsűri döntött, melynek tagja volt Jake Gyllenhaal, Sophie Marceau, Guillermo Del Toro, Sienna Miller, Xavier Dolan, Rossy De Palma és Rokia Traoré.

Az Arany Pálmát Jacques Audiard (A próféta, Rozsda és csont) kapta Dheepan című filmjéért, amely egy Srí Lanka-i bevándorlóról szól, aki Párizs egyik szegénynegyedében próbál boldogulni, kevés sikerrel. Audiard legutóbb 2009-ben kapott díjat a fesztiválon, akkor A prófétával a zsűri nagydíját nyerte el.


Dheepan


Ezt a díjat, a fesztivál második legfontosabb elismerését most Nemes Jeles László kapta a Saul fia című holokausztfilmjéért, amelyről itt írtunk. A cannes-i filmfesztivál versenyprogramjába meghívott magyar film legutóbb harminc évvel ezelőtt kapott díjat a nemzetközi zsűritől: Szabó István a Redl ezredesért a zsűri díját vehette át 1985-ben.


Nemes Jeles László a vasárnap esti díjkiosztón Cannes-ban


A legjobb rendező díját Hou Hsiao-Hsiennek ítélték a The Assassin című, 9. századi Kínában játszódó harcművészeti filmért.

A zsűri díját a The Lobster kapta, a görög Yorgos Lanthimos angol nyelvű filmje, amely egy abszurd jövőben játszódik, ahol az egyedülálló Colin Farrellnek 45 nap alatt társat kell találnia, különben állattá változtatják. Kritikánk itt.


The Lobster


A legjobb színész díját Vincent Lindon vitte el a La Loi Du Marché (The Measure of a Man) című filmért, amelyben egy biztonsági őrt alakít, aki súlyos morális dilemmával találja szemben magát. A legjobb színésznő díját megosztották Rooney Mara és Emmanuelle Bercot közt. Előbbit a Carol (kritikánk) című leszbikus szerelmesfilmben nyújtott alakításáért ismerték el, utóbbit a Mon Roi-ért, amelyben Bercot egy olyan nőt játszik, aki egy nem megfelelő férfiba - Vincent Casselbe - lesz szerelmes. Meglepő, hogy a Carol címszereplőjét, Cate Blanchettet kihagyták a díjazásból.

A legjobb forgatókönyv díját Michel Franco kapta Chronic című, vizuálisan nagyon egyszerű, de mesterien felépített filmjéért, amelyben Tim Roth egy betegápolót alakít, aki saját élete tragédiája elől menekülve haldoklók mellett dolgozik odaadóan.

A díjazottak teljes listája itt található.


Ezek voltak a VS.hu kedvencei a fesztiválon:


Legjobb film

Paolo Sorrentinónak már régen nem kell bizonyítania, de az Ifjúság (Youth) (kritikánk) egy újabb érv amellett, hogy az olasz filmes a kortárs európai rendezők egyik legfontosabbika. Kedvenc témáját, az idősödő művészek egzisztenciális válságát most Michael Caine és Harvey Keitel lefegyverző párosával boncolgatja tovább, akik egy svájci hotelben tűnődnek az elmúláson, a Sorrentinótól megszokott pazar vizuális és zenei környezetben. A forgatókönyvben, különösen a figurák ábrázolásában, annyi a kis finomság, hogy miután véget ért a film, legszívesebben azonnal újranéztük volna még több érdekesség után kutatva benne. Ezt legkésőbb ősszel megtehetjük majd, amikor itthon is mozikba kerül a film.



Legjobb férfi alakítás

Ebben a kategóriában muszáj döntetlent hirdetnünk két, bizonyos szempontból hasonló film és alakítás közt: a Saul fiában (kritikánk) és a Chronicban közös, hogy szinte kizárólag férfi főhősükre koncentrálnak, aki hipnotikus erővel húz be minket a filmbe. Nemes Jeles László holokausztfilmjében a kép nagy része homályos, a játékidő jelentős részében nem is nagyon tudunk másra figyelni, mint Saulra, aki Auschwitzban megszállottan küzd azért, hogy fiát zsidó szokások szerint temethesse el. A Sault alakító amatőr Röhrig Géza döbbenetesen karizmatikus, pillantása nem ereszt.


Saul fia

Röhrig Géza a Saul fiában


A Chronic a mexikói Michel Franco Los Angelesben játszódó filmje, amelyben Tim Roth egy haldoklókat ápoló férfit alakít, aki csendben, profin és empatikusan végzi a dolgát napról napra. A film jóformán csak abból áll, hogy a statikus kamera közönyösen figyeli, ahogy Roth figurája betegeket etet, mosdat, öltöztet stb., de a Chronic mégis sokkal több ennél: ügyesen adagolja a kis információdarabkákat, amelyekből végül összeáll számunkra ennek a férfinak a bonyolult, megsebzett személyisége.


Chronic

Michael Cristofer és Tim Roth a Chronic című filmben


Legjobb női alakítás

Minden színésznői mezőny rögtön igazságtalanná válik, ha Cate Blanchett is jelen van, aki lazán lejátssza a vászonról kolléganői többségét. Így van ez most is: a Carol (kritikánk) című, 50-es években játszódó leszbikus szerelmi drámában Blanchett csodálatosan építi fel sokszínű figuráját, akit eleinte magabiztosnak látunk, aztán megismerjük törékeny, lemondó és odaadó oldalát is. Nagy formátumú alakítás egy kiemelkedően szépen kivitelezett filmben.


Carol

Cate Blanchett a Carol című filmben


És azért egy különdíjat Charlize Theron is megérdemel, aki még Tom Hardyt is elhomályosítja a versenyen kívül vetített, azóta már nálunk is bemutatott Mad Max: A harag útjában (kritikánk). Félkarú harcosa izgalmas, erős női figura, aki mellett Max Rockatansky igazából annyira már nem is érdekes - alig várjuk, hogy a folytatásban többet megtudjunk róla.


Mad Max: A harag útja


Legjobb főcímzene

Corneliu Porumboiunak az Un Certain Regard-szekcióban vetített Comoara (Kincs) című filmje a román új hullámtól megszokott mederben halad: kisrealista dráma, amelyben hosszan, nagyon hosszan nézzük, ahogy három férfi fémdetektorokkal kincset keres egy kertben. A film befejezése viszont váratlanul kedves, megható és vicces, amit megfejel a Life Is Life című szám Laibach-féle feldolgozása a vége főcím alatt, ezen akár egy kicsit sírni is lehet. Cannes-ban az ember mindig rohan a következő vetítésre, de ezt a számot végighallgattuk, mielőtt kimentünk a teremből.



Legkirályabb trancsírozás

A Green Roomot nem a hivatalos programban, hanem a Rendezők kéthete nevű párhuzamos szekcióban vetítették, ahova befér egy olyan műfaji film is, amely tobzódik a figurák egymás utáni látványos megcsonkításában és szadista kinyírásában. A sztori annyi, hogy egy punkbanda meggondolatlanul náci beütésű skinheadközönség előtt lép fel valahol a világ végén, és amikor a koncert után tanúi lesznek valaminek, aminek nem kellene, kiderül, hogy nem biztos, hogy élve eljutnak béna kis turnéjuk következő állomására. Jólesően hüledeztünk és rémüldöztünk másfél órán át.


Green Room

Green Room


Legjobb pár

A Mon Roi című filmben Vincent Cassel és a nem annyira ismert Emmanuelle Bercot festik fel egy körülbelül tíz évig tartó, de talán soha véget nem érő kapcsolat történetét. A komoly lány összejön az életművész, egoista (minden bizonnyal személyiségzavaros) pasival, és onnantól nincs menekvés, soha többé nem tud kiszállni, hiába zúzza apró darabjaira őt ez a destruktív viszony. Mindkét színész kiemelkedő, egészen természetes alakítást nyújt ebben a halálosan pontos lélektani-párkapcsolati portréban.


Mon Roi

Emmanuelle Bercot és Vincent Cassel a Mon Roi című filmben


Legnagyobb blöff

Ha egy rendező pornófilmet akar csinálni, hát csináljon pornófilmet, de ne művészkedje össze, és állítsa róla, hogy több annál, ami. Gaspar Noé sajnos úgy tűnik, komolyan gondolta a Love-ot (kritikánk), pedig a 3D-s film inkább egy rossz vicc, amiben a valóban ügyes szexjeleneteket iszonyúan mesterkélt dialógusokkal megtűzdelt szenvelgések kötik össze. A Love-nak már van magyar forgalmazója, kérdés, hogy a valódi szexszel teli filmet hol és hogyan tudják majd levetíteni.


Gaspar Noé Love

Love


A VS.hu tudósítóinak értékelése a versenyprogramról és a hivatalos program versenyen kívül bemutatott filmjeiről:


Cannes 2015 pontozás


Kövesd a VS.hu kultúrarovatát a Facebookon is!