A világ első terroristái

Forrás: Private collection

-

Kalasnyikov, plasztikbomba, twitter – a modern terrorista legfőbb fegyverei. De mit csináltak a terroristák, amikor még nem álltak rendelkezésre a technika vívmányai? Egyáltalán kik voltak és mit akartak a történelem első terrorcsoportjai?


Amennyire gyűlöljük a terroristákat, annyira népszerű a terrorista kifejezés. Mivel nincsen kőbe vésett definíciója – a terror főnév latinul ijedtséget, rémületet jelent –, talán nem is találni olyan fegyveres konfliktust a Földön, ahol ne terroristáznák le egymást reflexből a szemben álló felek.


Bár a terrorista szó csak a XX. században vált közkeletűvé, a történészek szerint már a bibliai időkben is terroristák keserítették meg a birodalmak mindennapjait. Mint minden másnak, a terrorizmusnak is hosszú utat kellett bejárnia, mire kialakult a mai formája – vegyük végig a legfontosabb állomásokat.


Terror a Közel-Keleten: a kezdetek

Sok szakértő szerint a politikai terrorizmus első ismertebb képviselői az I. században tevékenykedő szikáriusok, más néven tőremberek voltak. A római elnyomás ellen küzdő zsidó radikális mozgalom a latin sica (tőr) szóról kapta a nevét, mivel kedvelt módszerük volt, hogy áldozatukat fényes nappal szúrták le forgalmas köztereken.



Egy újfajta bandita jelent meg Jeruzsálem utcáin, a szikáriusok, akik fényes nappal, a város szívében gyilkoltak. Főleg fesztiválok idején beleolvadtak a tömegbe, ruhájuk alatt rövid tőrt rejtegetve, amivel leszúrták ellenségeiket. Mikor az áldozat összecsuklott, a gyilkos csatlakozott a jajgató tömeghez. Sirámaik olyan hihetőek voltak, hogy elkerülték a leleplezést

– írta le a szikáriusok módszerét Iosephus Flavius, korabali történetíró.

A szikáriusok elsősorban a zsidó elit rómaiakkal kollaboráló tagjait célozták. Látványos merényleteik egyértelmű üzenetekkel értek fel: mindenki így jár, aki segíti a gyarmatosítókat.


A Masada-erőd romjai az izraeli Negev-sivatagban


A zélóták ugyanakkor magas beosztású római elöljárókat támadtak. A történészek nem mind értenek egyet abban, hogy a zélóta és a szikárius mozgalom valójában egy és ugyanaz volt, vagy csak szorosan együttműködtek egymással.

A szikárius és más, gerillaharcmodort folytató zsidó mozgalmak a század második felére nyílt háborúba bocsátkoztak a római seregekkel. 74-ben, mikor a Masada-erődöt védő zsidó harcosok látták, hogy nincs remény, inkább öngyilkosok lettek, minthogy rabszolgaként végezzék.


Egy tőr annyit ér, mint egy hadsereg

A modern értelemben vett terrorizmus egyik leghírhedtebb előfutárai az asszaszinok voltak – emlékük számos nyelvben az orvgyilkosság szinonimájaként él tovább. A szikáriusok után egy évezreddel megjelenő síita szekta alapítója, Haszán-i Szabah könnyen védhető várakat foglalt el a mai Iránban, Irakban, Libanonban és Szíriában. Szükség is volt az erős falú erődítményekre, mivel Hasszán követőit a szunniták és a síiták egyaránt eretneknek tartották, ami akkoriban sem számított a biztonság zálogának.


Kis létszámuk és rengeteg ellenségük miatt az asszaszinok az aszimmetrikus hadviselés extrém formáját választották. Ahelyett, hogy a csatamezőn vívták volna meg a harcaikat konvencionális hadseregekkel szemben, különlegesen kiképzett orvgyilkosaikat küldték akár a legjobban őrzött erődítményekbe is, hogy bent végezzenek magas rangú célpontjaikkal. Előszeretettel alkalmaztak alvóügynököket is, akik sokszor éveket töltöttek el az ellenség sorai között, mielőtt aktivizálták magukat.


Az asszaszinok egyik vára a szíriai Maysafban


Tevékenységük közel 300 éve alatt két kalifát, több szultánt, számos vezírt és rengeteg keresztes vezetőt merényeltek meg – a gyilkosságok elegendő politikai tőkét adtak az asszaszinoknak, hogy elkerüljék a nyílt összecsapásokat és erős szövetségeseket szerezzenek.

A gyilkosságnál is hatékonyabb módszer volt azonban a lelki terror, amivel az asszaszinok rákényszerítették az akaratukat másokra. A legtöbben hajlamosak megfogadni azokat a tanácsokat, melyeket valaki egy tőrrel tűzött a párnájára, amíg ő gyanútlanul aludt. Nem volt ezzel másként Szaladin szultán sem, aki végül inkább szövetséget kötött a szektával, semmint hogy megvárja, hova kerül a következő tőr.


eli1475

Haszán-i Szabah megparancsolja két követőjének, hogy öljék meg magukat


Egy elterjedt – bár vitatott – elmélet szerint a név a hasasim kifejezésből ered, ami arabul annyit tesz, hogy hasisfogyasztó. Korabeli leírások szerint ugyanis a szekta beavatási szertartásában fontos szerepe volt a pszichoaktív szernek, ám az elmélet kritikusai szerint az asszaszinokat csak az ellenségeik illették a pejoratív névvel.


Mióta terror a terror?

Természetesen sem a szikáriusokat, sem az asszaszinokat nem nevezték terroristáknak kortársaik, hiszen a terrorista kifejezést legelőször a 18. századi francia forradalmárok kezdték el használni – ráadásul önmagukra.


A Robespierre vezetésével hatalomra kerülő jakobinusok úgy gondolták, hogy a terror a szükséges rossz, amivel a monarchiából köztársaságot faraghatnak, így megteremtve egy jobb és igazságosabb világot.



A terror nem más, mint gyors, szigorú és hajthatatlan igazságtétel, ezért tehát voltaképpen az erény megnyilvánulása

– mondta Robespierre, aki végül, legtöbb társához hasonlóan, maga is guillotine alatt végezte.


A jakobinusok – akárcsak a tálibok a kétezres évek Afganisztánjában – a terrorra mint hatalmi eszközre gondoltak, amivel gyökeresen átformálhatják a korábbi berendezkedést.


A modern terrorizmus hozzávalói

A francia forradalom elhozta a modern kori terrorizmus egyik legfontosabb kellékét: a nacionalizmust. A XIX. században ehhez még hozzájött az olcsó és biztonságos robbanószer, a dinamit, és az újságok megjelenésével a tömegkommunikáció is. Végül is a terrornak nincsen semmi értelme, ha senki nem tud róla.


Korábban a terror főleg politikai gyilkosságokban merült ki, közvetlenül azokat támadták, akik a döntésekért felelősek. A tömegkommunikáció elterjedésével azonban már volt értelme a polgári célpontok elleni merényleteknek is, hiszen korábban nem látott egyszerűséggel lehetett pánikot kelteni a lakosság körében.



Az első, mai értelemben vett terrorszervezett az 1858 alapított Fenian Testvériség volt, melynek tagjai egy független Írországért küzdöttek Nagy Britanniában és az Egyesült Államokban. A csoport kedvelt eszköze az időzített bomba volt – a négy éven tartó „Fenian Dinamit Kampány” során több mint egy tucat robbantást vittek véghez Anglia és Skócia nagyvárosaiban. A világ első terrorellenes rendőri szervét a londoni rendőrség hozta létre Különleges Ír Osztag (Special Irish Branch) néven.

A Fenian Testvériség amerikai szárnya pedig egyenesen lerohanta Kanadát. Az írek abban reménykedtek, hogy ha az akkor még brit gyarmaton „túszul” tudnak ejteni fontos katonai és logisztikai célpontokat, akkor az alkualapként szolgálhat az angolokkal egy független Ír Köztársaság létrehozásában.

Közvetlenül a polgárháború után az Egyesült Államoknak félig-meddig kapóra jött a Fenian támadása a brit területek ellen, így nem lépett fel túl keményen a harcias írekkel szemben. Annyit azért megtett az amerikai kormány, hogy felajánlotta nekik: kifizeti hazáig a vonatjegyüket, ha megígérik, hogy nem rohannak le több országot.



A Fenian Testvériség megjelenését számos kisebb-nagyobb szervezet követte világszerte. A konföderációs veteránok által alapított fajgyűlölő Ku-Klux-Klan becslések szerint az 550 ezer tagot is elérte, és fénykorában komoly politikai befolyással bírt a déli államokban. Oroszországban pedig a Narodnaja Volja nevű anarchista szervezet sikeres bombamerényletet hajtott végre II. Sándor cár ellen, bár a valódi célját – egy népfelkelés kirobbantását – nem sikerült elérnie.


A XX. századra már minden adott volt, hogy a terrorszervezetek virágzásnak induljanak. Az egyre kifinomultabb robbanószerek, a globális tömegkommunikáció és a légi közlekedés lehetővé tették, hogy kevés, elszánt ember rendkívül nagy hatású akciókat vigyen véghez.