A vándorló menekültek egészségével alig pár ember törődik

Fotó: VS.hu / Kummer János

-

Az állam és az önkormányzatok sem nagyon törik magukat, de az ismert segélyszervezetek is szinte láthatatlanok a menekültellátásban. Együttesen tízmilliárdos nagyságrendű költségvetésükből mindössze néhány tízmillió forintot szánnak az új kihívásra, egészségügyi ellátásra pedig ennek is csak a töredékét. Az önkéntesek jelzései szerint a menekültek csak szórványos támogatást kapnak a segélyszervezetektől, miközben nagyon is elkelne a szervezettség. Különösen az orvosi ellátásban.


A Keleti pályaudvar mellett napjában több önkéntes orvos is megjelenik, hogy szabadidejében betegeket gyógyítson, ezúttal a menekültek körében. Egyikük volt az, aki néhány nappal ezelőtt egy afgán fiú segítségével egy magyar hajléktalan életét mentette meg, miután a menekültekhez hasonlóan a magyar férfi is a Bérkocsis utcai ételosztáson próbált ennivalóhoz jutni, ám egy üvegajtóba zuhant, és kis híján elvérzett.


A doktornő azt mondja, hatalmas a káosz a betegellátásban, különösen azóta, hogy az esős idő beköszöntével újabb betegségek jelentek meg az ezer kilométereken át vándorló tömegek körében. Nap mint nap kezel menekülteket felső légúti panaszokkal, tüdőgyulladással, és a hideg idő beálltával bizonyára még több probléma lesz, hiszen a pályaudvarok mellett veszteglő embereknek se meleg ruhájuk, se szállásuk nincs.

Ehhez képest csak elvétve találkozik az ellátás szervezettebb formájával, például a hagyományos segélyszervezetek munkatársaival. Jobb híján a többi önkéntes orvossal próbálnak „szabályokat” kialakítani, és immár egy cetlit nyomnak az ellátott kezébe, hogy ha legközelebb ismét orvossal találkoznak, legalább a kolléga is értesüljön az addigi terápiáról. Mindezt persze a saját, családi büdzséjükből.

A budapesti tapasztalatot vidéken is megerősítették a VS.hu kérdésére. Az egyik pécsi aktivista, Nagy Erzsébet is úgy látja, hogy a hagyományos segélyszervezetek nagyon visszafogottan vesznek részt a munkában. A Vöröskereszttől alkalmanként némi ruhaneműt kapnak, a Máltai Szeretetszolgálat a fuvarozásban segít, a baptisták pedig az elszállásolásban.


A munka dandárja azonban a Pécsett, önszerveződéssel létrejött civil csoportra maradt. Ha többünknek lejár a szabadság, és elkezdődik a munka, folyamatosan csak a nyugdíjas és a fizetés nélküli szabadságon, például gyesen lévő tagjainkra számíthatunk, a többiek esetenként és ritkábban tudnak besegíteni.

Holott a kormány július közepén összehívta a Karitatív Tanácsot (amelyet még 2000-ben az első Orbán-kormány hozott létre hat segélyszervezet bevonásával), hogy összehangoltan tevékenykedjenek. Ennek azonban csak az lett az eredménye, hogy a hat szervezet, a Katolikus Karitász, a Magyar Református Szeretetszolgálat, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat, a Baptista Szeretetszolgálat Alapítvány, a Magyar Vöröskereszt és a Magyar Ökumenikus Segélyszervezet megállapodott, ki hol lesz jelen azon a hat helyszínen (röszkei, kiskunhalasi, nagyfai, debreceni, vámosszabadi és bicskei menekülttábor), amelyet a rendőrség és a bevándorlási hivatal megnevezett.


A pénz azonban ettől még nem lett több, a menekültellátásra szánt több mint 80 milliárd forintnyi állami büdzsét a legnagyobb segélyszervezetek is csak néhány 10 millió forinttal egészítik ki – derült ki a kérdésünkre adott válaszokból.



A legnagyobb összegről a Magyar Vöröskereszt számolt be: nemzetközi anyaszervezetétől 92 millió forintot kapott a menekültáradat miatt megnövekedett feladatokra. Ebből állják a 24 órás röszkei szolgálatot, amely elsősorban a pszichológusok és szociális munkások tevékenységét fedezi, valamint szükség esetén az elsősegélynyújtást. Ezenkívül Vámosszabadiban és Debrecenben is megfordulnak a Vöröskereszt munkatársai, és Budapesten is nyújtanak elsősegélyt a tranzitállomásokon.


A költségeket pontosan még nem tudjuk megítélni, erre eddig nem volt elkülönített forrása a Magyar Vöröskeresztnek, a bevételeink túlnyomó többsége feladathoz kötött (szociális és gyermekvédelmi ellátás, véradásszervezés stb.), így nem mobilizálható.

A több egyház által közösen működtetett Ökumenikus Segélyszervezet eddig 7 millió forintot különített el a menekültekre, de ezzel ki is merültek a forrásai. Ehhez a Magyarországi Evangélikus Egyház adott egymilliót, abból a nagyfai befogadóállomáson osztottak segélycsomagokat. Hárommillió forintnyi adományt a boltok felajánlásaiból működő Élelmiszerbankból és a Tesco hozzájárulásából osztottak ki Vámosszabadiban. Az ökumenikusok ezenkívül a Vodafone Humanitárius Alap egymillió forintjából, valamint magánszemélyek 2 millió forintnyi adományából nyújtanak pszichoszociális ellátást ugyancsak a vámosszabadi, valamint a bicskei befogadóállomáson.


Az Ökumenikus Segélyszervezet a fentiekben feltüntetett forrásokon túl nem rendelkezik más forrásokkal ezen rendkívüli szerepvállalás folytatására. Ennek megfelelően egyelőre nem tervezzük szerepvállalásunk bővítését.

Pedig az Ökumenikus Segélyszervezet évi 3 milliárd forint bevételből gazdálkodik. Igaz, ebből tavaly 200 millió forintért több mint ezer tonna élelmiszert juttatott el éppen olyan országokba, ahonnan a menekültek érkeznek: Afganisztánba és Irakba.


A Magyar Református Szeretetszolgálat – a Karitatív Tanácsban vállaltak szerint – augusztus elsejétől heti egy alkalommal orvosi ellátást nyújt Debrecenben, a jövőben pedig hetente kétszer ugyanott gyermekfoglalkozást tart. A református egyház segélyszervezete tavaly 750 millió forintnyi adományból gazdálkodott.

A német gyökerű Máltai Szeretetszolgálatnak 2014-ben mintegy 7 milliárd forint volt a bevétele, ennek egytizede volt adomány. Ebből azonban már az intézmények fenntartása és az ottani ellátás elvitt 6,1 milliárd forintot, így tavaly úgynevezett „projektalapú segélyezésre” 179 millió forint maradt. A máltaiak most annyit vállaltak magukra, hogy a Keleti pályaudvaron, Szegeden és Győrött a hajléktalanok ellátásából átirányított, mozgó orvosi rendelőt tartanak fenn.


A mozgó orvosi rendelőn intenzíven fogynak a gyógyszerek, kötszerek, pelenkák, törlőkendők, vitaminkészítmények, a gépjárművön rendszeresített készleteit gyakorlatilag folyamatosan után kell tölteni. A máltai orvosok a menekültektől nem kérnek semmiféle iratot, ellátásuk költségeit a Szeretetszolgálat állja. A kiadásokat egyelőre nem összesítettük.

Volt olyan nap, amikor 150 esetük volt, és addig maradnak a terepen, amíg a magukat rosszul érző, lázas, sérült, fájdalommal küzdő emberek segítségre szorulnak.


Pedig mindez az állam feladata lenne – mondja az ENSZ menekültügyi szervezetének, az UNHCR-nek a magyarországi szóvivője, Simon Ernő.


Történtek előrelépések az elmúlt hetekben – a szegedi városvezetés támogató hozzáállása után immár például Budapesten is javultak a pályaudvarokon a körülmények, amelyek között a menedékkérők tartózkodnak és az önkéntesek dolgoznak, de ezek csak átmeneti jellegű szükségmegoldások, nem véglegesek.

Az ENSZ-szervezet ugyanakkor nem ad külön pénzt a feladatok ellátására, mert az Európai Unióban a brüsszeli költségvetésből támogatják ezt. Ebből kap Magyarország több mint 27 milliárd forintot.


Úgy tűnik azonban, hogy a magyar állam a feladatoknak csak egy részét állja ebből. A VS.hu érdeklődésére az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat azt a tájékoztatást adta, hogy a menekültek alap- (háziorvosi) ellátását gyakorlatilag csak a befogadóállomásokon és a menekülttáborokban állják, ezt a bevándorlási hivatal büdzséjéből fizetik. Ha szakellátásra vagy kórházi beavatkozásra van szükség, akkor azt már az OEP finanszírozza. Ebből az következik, hogy ami ezen kívül történik, arról az állam nem vesz tudomást. A segélyszervezetek pedig annyit vállalnak magukra, amennyit elárultak. A Katolikus Karitász például nem válaszolt megkeresésünkre.

Pedig az ÁNTSZ éppen hétfőn ismerte el, hogy járványügyi kockázatot jelentenek a menekültek, még akkor is, ha közvetlen veszélynek nem vagyunk kitéve. Az önkéntes orvosok is azt mondják, hogy további források nélkül, kizárólag az ő munkájukra támaszkodva nem biztos, hogy minden fertőző betegséget meg tudnak fékezni.

Lehet azonban, hogy a Büntetőtörvénykönyv szigorítása erre is egyfajta megoldás lesz, hiszen ha bezsuppolják a menekülteket, akkor ugyancsak jogosultak a Rendvédelmi Közegészségügyi-Járványügyi Szolgálat szolgáltatásaira. Nagy Erzsébet azonban a pécsi tapasztalatok alapján azt mondja, erre semmi szükség.


A menekültekkel naponta tevékenykedő civilek is látják a kulturális különbségeket, amelyekkel egyes politikai erők riogatják a lakosságot, ám azt is, hogy sokkal több közöttünk a hasonlóság, mint a különbség, és ez a lényeg: a menekültek is ugyanolyan emberek, mint mi, apák, anyák, fiatalok, gyerekek. Leginkább annyiban különböznek tőlünk, hogy ők egy embertelen rendszer elől kénytelenek otthonaikat hátrahagyva menekülni.

A pécsi önkéntesek szerint ahhoz, hogy az uniós támogatások az államhoz kerüljenek, nincs szükség a menekültek bebörtönzésére, „meg lehetne azt oldani humánus módon is, csak akarni kell”.