A török merénylettel a világpolitikába szállt be az Iszlám Állam

Fotó: AFP / FATIH PINAR

-

Ha valóban az Iszlám Állam követte el a szombati ankarai merényletet, a november 1.-i parlamenti választások előtt még várhatóak hasonló támadások. A cél Törökország destabilizálása, ez azonban egyelőre nem járhat az Európába menekülők számának drasztikus megugrásával.


Az Iszlám Állam az ankarai merényletek legfőbb gyanúsítottja, és az, hogy a szervezet mindeddig nem vállalta magára a felelősséget, arra utalhat, hogy a török társadalomban meglévő kurdellenes érzelmekre játszanak: nagyon sok török ugyanis azt gondolja, hogy valójában a szakadár Kurd Munkáspárt (PKK) állhat a terrortámadás mögött – mondta a VS.hu-nak Szalai Máté.

A Külgazdasági és Külügyi Intézet munkatársa szerint mivel a PKK korábbi merényletei miatt a török társadalom egy részébe mélyen beleivódott a „terrorcselekmény egyenlő kurdok” képlete, egyelőre a fenti forgatókönyv tűnik a legvalószínűbbnek.

A szombati kettős merénylet éppen egy török-kurd megbékélést hirdető rendezvényen történt. A halálos áldozatok száma cikkünk megjelenésekor 97 volt, de mivel a legalább kétszáz sebesült közül több tucatnyian vannak válságos állapotban, ez a szám nőhet.


Koalíció itt, és ott

Törökországban a nyári választásokon a kurd-nacionalista, de az erőszak bármely formáját elvető Nemzeti Demokrata Párt (HDP) eddig soha nem látott mértékben volt képes egyesíteni a kurd szavazókat, akiknek voksai korábban rendre megoszlottak a PKK-hoz köthető jelöltek (a párt formálisan soha nem indult választáson), a baloldali Köztársaság Párt, és a mérsékelten iszlamista, az országot jelenleg is kormányzó Igazság és Fejlődés Pártja (AKP) között.

Ráadásul kimutathatók arra utaló jelek, hogy bár a török hadsereg támadja a PKK észak-iraki állásait, Szíriában hajlandó együttműködni az Aszad-rezsim ellen harcoló kurd felkelőkkel – akik egyébként most alakítottak koalíciót más ottani frakciókkal az Iszlám Állammal szemben, amerikai támogatással.


Erdogan elnök abban bízik, november 1. után könnyebb lesz a helyzete


Az Iszlám Állam szempontjából tehát fennáll a veszélye annak, hogy egy potens ellenfél jön létre, melyben Törökországnak is komoly szerepe lehet. Valószínűleg úgy gondolkoznak, hogy a merényletekkel a választások előtt kellő mértékben tudják szembeállítani egymással a most egyébként tárgyalóképes viszonyban áló AKP-t és HDP-t, ami így a további együttműködést is veszélyeztetheti bármely kurd szervezet és a török kormány között – mondta lapunknak Szalai Máté.

Törökországban a nyár elején voltak parlamenti választások, de meglepetésre az AKP nem volt képes kormányalakításhoz elegendő többséget szerezi, és miután minden a törvényhozásba bejutott párt megtagadva vele az együttműködést, Ahmet Davutoglu miniszterelnök kénytelen volt visszaadni a kormányalakítási megbízást, Recep Tayyip Erdogan köztársasági elnök pedig november 1-re írta ki az új választásokat.

Az ország stabilitása szempontjából alapvető jelentőségű lenne, hogy stabil kormány alakuljon, a merényletek hatására azonban ennek esélye csökkenhet. Az áldozatok temetése több városban is kormányellenes demonstrációvá alakult spontán módon, volt, ahol a rendőrség könnygázzal, vízágyúval oszlatta végül az embereket.


Jön a káosz?

Kérdés, ha Törökországban esetleg megrendül az egyelőre stabil és erős államhatalom, milyen hatással lehet az ott élő mintegy kétmillió menekültre. Szalai Máté szerint – már amennyiben nem alakul ki ma még elképzelhetetlennek tartott káosz az országban – nem várható, hogy a Törökországban élő mintegy két millió menekültből tömegek vágjanak neki az Európai Uniónak.

„A Törökországban élő mintegy két millió szíriai 85 százaléka minden regisztráció nélkül él ott, nem menekülttáborokban, hanem saját magát eltartva, legtöbbször feketén dolgozva, „felszívódva a társadalomban”, így őket nem érintené, ha a török kormány hozzáállása esetleg megváltozna a menekültek befogadásához” – mondta a Külügyi és Külgazdasági Intézet szakértője, hozzátéve, noha a maradék 15 százaléknyi szír egy része is regisztrálta magát, de szintén nem táborokban, a török állam juttatásain él, ez utóbbi csoport a legkisebb.


Figyelemre méltó elemzés jelent meg ugyanakkor az Atlantic-ben még a merényletek előtt a törökországi helyzet egyik legfelkészültebb elemzője, Soner Cagaptay részéről. A Rise of Turkey: The Twenty-First Century’s First Muslim Power című könyv szerzője azt írja cikkében, lehet, hogy revideálni kényszerül a törökországi fejlődési esélyekről írt optimista előrejelzését, és könnyen elképzelhetőnek tartja, hogy a török politikai elit olyan válsággal szembesül, amivel még egyszer sem kellett a modern Törökország történetében.


Tartani lehet újabb merényletektől


Az országban már a 70-es, és a 90-es években is voltak olyan évek, amikor egyszerre kellett a regnáló hatalomnak gazdasági nehézségekkel, és egy polgárháborúhoz közelítő állapotokkal szembenéznie, de mindkét alkalommal képes volt uralni a helyzetet. Ehhez azonban több tényező együttállása is kellett. Az egyik, amint már említettük, hogy a kurd kisebbség mindeddig maga is megosztott volt, és jelentős részük még a legnagyobb erőszak idején is lojális maradt a mindenkori államhatalomhoz.

Most az iraki kurd területek bombázásával, olyan akciókkal, mint amikre az elmúlt hetekben többször volt példa (szeptemberben helyi zavargások nyomán egy hétre kijárási tilalmat rendeltek el a kurd többségű, 130 ezres Cizre városában, leállították az internet-, és mobiltelefon szolgáltatást, amíg nagy nehezen a hadsereg helyreállította a rendet), a kormány a teljes kurd közösség lojalitását kockáztathatja.

Ezzel párhuzamosan Erdogan sokáig kikezdhetetlennek tűnő hatalmi támogatottsága is erodálódik. A volt kormányfő 2014-ben azért indult az elnökválasztásokon, mert kitöltötte két mandátumát, így az alkotmány szerint nem lehetett újból kormányfő, hiába nyert pártja. Erdogan így gyakorlatilag államfőként próbál miniszterelnököt játszani olyan alkotmányos keretek között, melyek erős kormányra, miniszterelnökre épülnek.

Ebben a konstellációban egyelőre nem sikerült megtalálni a hatékony kormányzás módját, amit jelez az AKP-val szembeni növekvő elégedetlenség is. Ráadásul a párt hívei frusztrációjukat egyre gyakrabban vezetik le erőszakos módon: szeptember 7.-én például a legnagyobb török napilap, a Hürriyet szerkesztőségét támadta meg és gyújtotta fel egy kisebb tömeg, vélhetően az Erdogannal szembeni kritikus hozzáállásuk miatt.

A központi hatalommal szembeforduló kurdok, növekvő elégedetlenség a kormánypárttal szemben, egyre több erőszakos cselekmény, és most már a jelek szerint az ISIS merényletei is – mindez együtt Cagaptay szerint elképzelhető, hogy olyan végzetes kombinációt eredményeznek, amit nem fog tudni kezelni a november 1. után hivatalba lépő új kormány sem.

A magyar külügyminisztérium egyelőre nem tervezi, hogy változtasson Törökország biztonsági besorolásán (ez jelenleg „Fokozott biztonsági kockázatot jelentő”, ugyanakkor még nem az a kategória, amikor már nem tanácsolják a kiutazást), arra hívta fel ugyanakkor a figyelmet, hogy a kiutazók kerüljék a tömegrendezvényeket, a pályaudvarokat, forgalmas bevásárlóközpontokat.