A telefonkönyvem fele már halott. Valaki felelni fog ezért!

Fotó: VS.hu/Ferenci Péter

-

A hivatalos ukrán hadseregen kívül önkéntes csoportok is harcolnak az oroszbarát szeparatistákkal Kelet-Ukrajnában. Az egyik legütőképesebb ilyen alakulat a majdani forradalomban is jelentős szerepet vállalt, a társadalom szemében ijesztően radikális Jobb Szektor, amelynek egyik parancsnokával volt alkalmunk beszélgetni, amikor nemrégiben az ukrán fronton jártunk. Éppen egy pincében tartott orosz hadfoglyot készültek elcserélni, de kiderült az is, hogy a legtöbb esetben miért likvidálják azonnal, tárgyalás vagy alkudozás nélkül az ellenséget. Más kérdés, a szervezeten belül nincs egyetértés abban, hogy csak az oroszokkal kell-e harcolni, vagy az ukrán kormány ellen is.


A romos, elhagyatottnak tűnő épületegyüttes udvarán féltucat újonc gyakorlatozott a sarjadó fűben. Már messziről látszott, hogy nem egy szabályos hadsereg katonái: ahányan voltak, annyiféle egyenruhát hordtak, volt, akinek a nadrágja sem passzolt a felsőjéhez. Csak a célzásra tartott Kalasnyikovok voltak teljesen egyformák.



A szedett-vedett külső ellenére elszántnak és tettre késznek tűntek. Annak is kell lenniük, hiszen a Jobb Szektor harcosai egytől egyig önkéntesek, senki nem kényszeríti őket, hogy a fronton tegyék kockára az életüket. Ukrajna védelmét hazafias kötelességüknek tekintik.

A politikai pártként és paramilitáris hadtestként is funkcionáló Jobb Szektor erősen vitatott jelenség Ukrajnában. Míg határozott fellépésével rengeteg támogatót szerezett a háború kirobbanása óta, radikálisan nacionalista nézetei és futballhuligán-gyökerei miatt a szervezetet sokan fasisztának tartják. Az Orosz propagandacsatornák pedig a Jobb Szektorral példálózva egész Ukrajnát egy náci hordának igyekeznek beállítani.

A nacionalista jelzőt maga a Jobb Szektor sem tagadja, sőt, büszkén viseli.


Szerintünk az igazi nacionalizmus bőrszíntől és vallástól függetlenül egyformán tekint minden állampolgárra. Egyedül az számít, hogy valaki az országunk építésén fáradozik, vagy annak az ellensége.

– magyarázza Andrij Cserven, a Jobb Szektor 8-ik, Aratta elnevezésű zászlóaljának a parancsnoka, aki a háború előtt még állatorvosként praktizált. „Az alakulatunkban vannak zsidók, amerikaiak, osztrákok, fehéroroszok, sőt, még oroszok is, akik többet tettek a hazánkért, mint sokan, akik irodalmi ukrán nyelven beszélnek és hímzett inget viselnek.”



És valóban: a parancsnoki iroda falait különböző országok zászlói borítják, középen az ukrán mellett az amerikai lobogó kapott helyet. Rögtön mellettük a Jobb Szektor saját vörös-fekete zászlója, rajta a karddal kiegészített ukrán szigony, a csoport címere. A szervezet nagy utat tett meg, mióta 2013 novemberében megalapult a kijevi Majdan tér füstölgő barikádjai között.

Cserven is a majdani tüntetésen találkozott először Dmitro Jarossal, az alakulófélben levő mozgalom vezetőjével. Jaros azzal a jelszóval gyűjtötte maga köré az embereket, hogy addig nem mennek el a térről, amíg az akkori elnök Janukovics le nem mond a hatalomról. A Jobb Szektor nevet is a téren kapta a szervezet, ők vállalták magukra a tüntetők jobb szárnyának a védelmét.

Noha a forradalom győzött, az ukránok nem örülhettek sokáig, hiszen Oroszország hathatós közbenjárásával máig elhúzódó háború tört ki az ország keleti tartományaiban. Az erőszak hónapjai pedig fokozatosan az ország egyik leginkább ütőképes harcoló alakulatává kovácsolták a Jobb Szektort.


Andrij Cserven


Cserven és 19 barátja egy gyors, háromhetes kiképzés után már a fronton is találta magát, a donyecki reptér melletti Piszkibe vezényelték őket. „Ez volt az első harctéri tapasztalatunk. Gyakorlatilag fegyverek nélkül, néhány gránáttal és vadászpuskával kezdtünk el harcolni, ki mit tudott hozni otthonról” – emlékezett vissza a parancsnok. A szegényes felszerelést az ellenségtől zsákmányolt fegyverekkel tudták lassanként feltuningolni.

Mikor az oroszbarát szakadárok megtámadták az Azov-tenger partján fekvő Mariupolt – feltehetően, hogy szarázföldi kapcsolatot létesítsenek Oroszország és a frissen elcsatolt Krím félsziget között –, a Jobb Szektor más önkéntes alakulatok mellett a város segítségére sietett. Az Azov és a Donbass milíciák mellett bevonultak Sirokinébe, egy Mariupol melletti stratégiai fontosságú faluba. A falu a hónapokig tartó heves harcokban gyakorlatilag romhalmazzá vált.


Gyerekrajzok a Jobb Szektor bázisának falain


Míg a többi önkéntes alakulat egy idő után beállt a reguláris hadsereg kötelékébe, a Jobb Szektor erre nem volt hajlandó, ami miatt hullámzó a kapcsolata a hivatalos erőkkel. Ugyan számos akciót közösen hajtottak végre, Jarost pedig katonai tanácsadónak nevezték ki, gyakran megtiltották az egységnek, hogy részt vegyen a harcokban. Cserven szerint, ahogy a Jobb Szektor katonai ereje megerősödött, a központi hatalom inkább fenyegetésként mint segítségként kezdett rájuk tekinteni.

„Amikor feszültté vált a légkör a Jobb Szektor körül, törvénytelen alakulatnak kiáltottak ki bennünket. Azzal vádoltak, hogy zavaró tényezők vagyunk, és akadályozzuk Porosenko elnököt a minszki egyezmény betartásában” – mondta a parancsnok, majd nevetve elővett az egyenruhája zsebéből 2-3 tépőzáras válljelzést, és az egyiket egy mozdulattal a Jobb Szektor-os jelvénye mellé tapasztotta.


Kiadtuk már magunkat mindennek: azovosnak, dombaszosnak, tengerészgyalogosnak. Mindegy, csak a fronton maradhassunk.

Nem tárgyalnak, csak lőnek

A Jobb Szektor a hivatalos hadseregtől függetlenül szervezi a hadműveleteit, sőt, a közös bevetésékből is kihátrál, ha szerinte azok rosszul megtervezettek vagy kudarcra ítéltek. „Mi 67 embert vesztettünk a háború alatt, a hadsereg pedig úgy 7-8 ezret” – mondta a parancsnok, aki szerint a hivatalos erők akcióit gyakran felkészületlen és alkalmatlan tisztek tervezik meg.


ukrajna, donyeck, jobb szektor

A Jobb Szektorban sok nő is harcol és vállal különböző feladatokat


Az önkéntes alakulat számos előnyt élvez a reguláris hadsereggel szemben. Egyrészt náluk a katonák önszántukból harcolnak, így sokkal jobb a morál, és az alkohollal sincsen annyi probléma, mint a hivatalos hadseregben. Másrészt a bürokrácia terhe nélkül jóval gyorsabban tudnak reagálni a helyzetekre. Míg egy hivatalos hadtestnek meg kell várnia, amíg a felülről jóváhagyják a tűzparancsot, addig az önkéntesek egyszerűen csak lőnek. „Nálunk egyszerűbb a helyzet: ha ellenséggel találkozunk, nem tárgyalunk, nem alkudozunk: likvidáljuk őket.”


Hadifogoly a pincében

Az interjú alatt Andrij Cserven többször is sürgősnek tűnő telefonhívásokat kapott. „Van a pincénkben egy orosz hadifogoly. Őt fogjuk most egy járműre lecserélni” – magyarázta a telefonokat a parancsnok, majd nevetve hozzátette: „Ha kell nektek, veletek is elcserélhetjük!”


„Gyertek, mutatok valamit” – intett egyszer csak Cserven, és átvezetett minket az irodájából egy másik szobához. „Itt tartjuk azokat a zsákmányolt fegyvereket, amelyek bizonyítják, hogy a hivatalos orosz hadsereg harcol a másik oldalon.”


ukrajna, donyeck, jobb szektor


A szoba roskadásig volt pakolva a halál legkülönbözőbb eszközeivel: arasznyi töltények, gránátok, RPG-k és páncéltörők sorakoztak a falak mellett és az ágyakon. Egy hatalmas zsák orosz gyártmányú húskonzervekkel telepakolva. „A töltényeket a sorozatszám alapján azonosítottuk be, ezek a fegyverek pedig kizárólag az orosz hadseregben vannak rendszeresítve.”

„Ez a lyuk az, amire gondolok?” – kérdeztem a mellettem heverő golyóálló mellényre mutatva, amelyen gyomortájéknál egy jókora rés tátongott. „Igen, ezt egy halott oroszról hámoztuk le” – válaszolt kurtán a parancsnok.


ukrajna, donyeck, jobb szektor


Ki az ellenség?

A Jobb Szektornak azonban nemcsak katonai, de politikai céljai is vannak. A majdani kezdetek óta a szervezet úgy tekint magára, mint amely elzavarja a korrupt, népsanyargató kormányt és az emberek kezébe adja a jövőjük feletti döntést. Akkor a többi tüntetővel Janukovicsot buktatták meg, akinek a helyére a nép Petro Porosenkót ültette. Alig két évvel később azonban az ukránok többsége úgy érzi, semmi sem változott az előző rendszerhez képest, a korrupció most is mindent elemészt. Egy friss felmérés szerint a megkérdezettek 82 százaléka mondta, hogy elégedetlen az új kormánnyal, 70 százalék pedig Porosenko elnökről is ugyanezt állította. A Jobb Szektor szerint megérett az idő egyújabb váltásra.


Csakhogy, a szervezeten belül sem egységesek a váltásról alkotott elképzelések. A radikálisabbak szerint teljesen értelmetlen bármiféle dialógus és együttműködés a jelenlegi hatalommal. Az egyetlen megoldás egy újabb forradalom. Jaros és a hozzá hű parancsnokok – mint, amilyen Cserven is – ezzel szemben úgy vélik, hogy amíg az ellenség ott van a kapukban, az ország nem engedheti meg magának, hogy belső hatalmi viszályokkal gyengítse magát.


Protest in central Kiev

Dmitro Jaros


„Mi, a katonai parancsnokok Jarost támogatjuk ebben a helyzetben. Az ellenünk felállított haditechnikát látva tudjuk, mennyire komoly a fenyegetés” – mondta Cserven, aki szerint jelenleg a háború mielőbbi megnyerése legfontosabb feladat, minden más csak utána következik. „Emiatt elengedhetetlen, hogy együttműködjünk a hadügyminisztériummal és a titkosszolgálatokkal."

„A kormány leváltása és a korrupt politikusok elszámoltatása természetesen nálunk is napirenden van, nem fogják szárazon megúszni” – biztosított minket. Elmondta, hogy a Majdanon agyonlőtt 100 tüntető gyilkosai még mindig nem lettek felelősségre vonva, és a háború áldozatainak ügyét, a háborús bűnöket sem próbálja felderíteni senki. „Mindannyiunknak haltak meg barátai és rokonai. A telefonkönyvemben lévők fele már nem él. Valaki felelni fog ezért!


Ha Jaros kiadja a parancsot, megkezdjük akciót!

Vagyis, ha arra kerül a sor, Andrij Cserven és Jaros többi követője kész akár katonai erővel is átvenni a hatalmat. A Jobb Szektor néhány ezer harcosa önmagában ugyan kevésnek tűnhet egy katonai puccshoz, ám a parancsnok szerint az Azovhoz és Dombashoz hasonló, egykori önkéntes alakulatok első szóra csatlakoznának hozzájuk, csak úgy, mint a reguláris hadsereg számos tisztje és katonája, akik titokban szimpatizálnak a Jobb Szektorral és Jarossal. Egyelőre azonban minden jel arra mutat, hogy Jaros politikai úton készül megszerezni a hatalmat. 2015 decemberében kilépett Jobb Szektorból, és követőivel megalapította a saját pártját, a jóval kevésbé radikálisnak szánt Jaros Kormányalapító Kezdeményezését (DIYA). Úgy tudni, hogy a Cservenhez hasonló katonai vezetők mellett számos pénzember és oligarcha támogatását is élvezi

Jaros a 2014-es választásokon is indult, ám akkor a szavazatok csupán 1 százalékát sikerült megszereznie. A párt az alacsony támogatottságot többek közt azzal indokolta, hogy nemcsak az orosz, de még az ukrán média is náciknak állítja be a Jobb Szektort. Az új, szalonképesebb párt alakítása feltehetően ezt a támadási felületet is szeretné minimalizálni.

Jaros és követői továbbra is megosztó erőnek számítanak az ukrán politikai mezőnyben. Egyrészt a fronton súlyos sebesülést szerző Jarost sokan bátor és őszinte vezetőnek tartják, az egyetlen embernek, aki Ukrajnában felveheti a harcot a korrupció ellen. Ugyanakkor, szélsőséges nézetei miatt, mások nem szívesen látnák az ország élén.

A mozgalom viszonya az Európai Unióhoz szintén ambivalens. Noha meghatározó résztvevői voltak a majdani tüntetéseknek és Oroszországot tartják Ukrajna legfőbb ellenségének, a nyugati befolyásnak sem örülnének különösebben, és az EU közbenjárásával létrejött minszki egyezményről is meg van a véleményük.



„Európa azt szeretné, hogy Ukrajna ütközőzóna maradjon közte és Oroszország között. Ezert szerintünk ez a háború valójában a Nyugat és Oroszország között zajlik. Sajnos az európaiaknak rövid az emlékezetük, elfelejtették a szovjet totalitárius rendszereket, nem fogják fel, hogy milyen következményekkel járhat még ez a háború Európára nézve” – figyelmeztetett Andrij Cserven.


Szerintem ez a háború egy éven belül Európában fog folytatódni.

Az persze nem túl valószínű, hogy Putyin meg merné támadni valamelyik NATO-tagállamot, életbe léptetve a közös visszatámadást kimondó 5. cikkelyt. Az önkéntes alakulatok azonban azt mondják, ők bármire készek, hogy véget vessenek a háborúnak. Andrij Cserven szerint akár még arra is, hogy a béke érdekében ideiglenesen lemondjanak a szeparatista kézen levő területekről.


Mivel egy relatív csendes időszak után ismét gyülekeznek a katonák és a nehézfegyverek a front mellett, úgy tűnik, erre a békére még várni kell.