A szocializmusban még a nemi erőszak is más

Fotó: MTI / Illyés Tibor

-

A szocializmus bírói gyakorlata alapján kifejezetten enyhe büntetést kapott 1961-ben Kiss László a csoportos nemi erőszakért, állítja Tóth Eszter Zsófia, a Veritas Intézet történész munkatársa, akinek egyik kutatási területe a szocializmus szexualitással kapcsolatos közfelfogása és a szexuális visszaélések akkori megítélése. A történész több okból is kizártnak tartja, hogy ne történt volna meg a csoportos erőszak, illetve hogy Kiss László azért szabadult volna előbb a börtönből, mert beszervezték.


A szocializmus sajátos rendszerében az állam az emberek hálószobáját és erkölcsét is igyekezett kontroll alatt tartani. A nemierőszak-gyanús ügyeknél például azonnali fegyelmi eljárás és kizárás járt a pártból a 60-as években. Vajon hol volt a helye a szocialista társadalmi berendezkedésben Kiss László által elkövetett bűncselekménynek?

Dr. Tóth Eszter Zsófia, a Veritas Történetkutató Intézet főmunkatársa szerint a nemi erőszak nagyon is súlyos megítélés alá esett a korszakban párton belül és kívül egyaránt. De a bírósági eljárás során voltak azért kiskapuk és enyhítő körülmények, amelyek nagy részben összefüggtek az erkölcsös és nem erkölcsös nőket megkülönböztető bírói gyakorlattal, illetve az erőszakot elkövető foglalkozásával és ismertségével.

Tóth Eszter Zsófia Murai Andrással egy egész könyvet szentelt a Kádár-kor ellentmondásos szexuális szemléletének. A Szex és szocializmus című kötetből például az is kiderül, hogy elítélték a házasságon kívüli szexet és a válást, olyannyira, hogy a történész nem régen egy pártfegyelmi eljárás dokumentumaira is rábukkant, ahol az egyik elvtárs pártból való kizáró határozatához szeretője neki írt levelét mellékelték bizonyítékként.



Feljössz hozzám = szexelsz velem?

A szocializmus szexuális közfelfogását és bűncselekményeit is kutató történész kizártnak tartja, hogy Kiss László koncepciós per áldozatává vált volna, és hogy bárki is kitalálta volna a csoportos nemi erőszakot, amiért a volt szövetségi kapitány is letöltendő börtönbüntetést kapott:

„A prűdségéről ismert szocialista rendszerben kifejezetten kellemetlen volt az államvezetés számára egy ilyen ügy, pláne, hogy nem is egy, hanem három ismert sportolóról volt szó."

Ugyanakkor a korszakot kutató történész azt sem tartja valószínűnek, hogy Kisst beszervezték volna, és ezért szabadulhatott már húsz hónap után a börtönből, noha a bíróság 1962-ben három évre ítélte.

„Sokkal inkább elképzelhető, hogy jó politikai kapcsolatai voltak, és az állam fontosnak tartotta, hogy folytathassa sportolói karrierjét. Azt is el tudom képzelni, hogy elbeszélgettek vele és biztosították róla, nem marad írásos nyoma a bűncselekménynek. Az elévülési idő elmúltával Kiss László joggal bízhatott benne, hogy tiszta lappal folytathatja sportolói pályafutását.”

Tóth Eszter Zsófia szerint a korszak bírói gyakorlatát ismerve Kiss László kimondottan enyhe ítéletet kapott, amiben az is szerepet játszhatott, hogy a szocializmusban a sportolóknak sok kiváltsága volt. Hiszen a gyári munkások számára is célnormákat kitűző korszak kiváló példaképei voltak az aranyérmeket halmozó sportolók, akiknek az eredményei a szocializmus működőképességéről tanúskodtak.

A viszonylag enyhe büntetés másik oka lehet, hogy a szocialista bírói ítéletekben tetten érhető volt az áldozathibáztató szemlélet. A korabeli Nők Lapja címlapjain megjelenő csinos, ápolt, szocialista munkásnő jelképezte a társadalom által elfogadott női ideált. Egy erkölcsös nő lehetőleg minél előbb férjhez ment, és ezt férje nevének felvételével is nyomatékosította. És persze ügyelt szoknyája hosszára. Hosszas publicisztikák értekeztek például a korszakban a térd fölé vagy alá lógó mini szoknyáról, aminek társadalmi hatásaira maga Kádár János sem volt felkészülve . A 60-as években például még haza lehetett küldeni egy lányt az iskolából, ha a tanára szerint túl rövid szoknyában érkezett aznap.

Az öltözködéssel, erkölcsösséggel és szexualitással kapcsolatos társadalmi közgondolkodás pedig a történész szerint a bírói gyakorlatba is átszivárgott. Számos korabeli nemi erőszakkal kapcsolatos ügy jegyzőkönyvében szerepelnek például kérdések az áldozat öltözékére vonatkozóan. Mint ahogy az egyezményes szexre vonatkozó bírói kérdések is a társadalmi közgondolkodásban gyökereztek. A történész szerint például a korban egy klasszikus, ismerkedős randevú módja az volt, hogy a fiú elhívta a lányt egy presszóba. Ha viszont a lakására hívta, akkor mindketten tudták, hogy ezzel a fiú burkoltan szexet kezdeményez. Ezután a lányon múlott, hogy elfogadja-e a meghívást és ezzel tulajdonképpen igent mond-e az szexuális együttlétre is. Tóth Eszter Zsófia elképzelhetőnek tartja, hogy Kiss Lászlóék ítéletében az is enyhítő körülményként szerepelt a 60-as évek elején, hogy a lány önszántából ment fel a lakásra.



Generációs törés

Ebbe az időbe röpítette vissza a Facebook felhasználóit Aczél Endre újságíró, aki egy nagy vitát kavaró hozzászólásban vitatta, hogy – a nyilvánosságra hozott bírósági dokumentumok ellenére – valóban erőszak történt-e, illetve hogy a lány önszántából tett-e feljelentést. Például ilyen érvekkel: „Egy szülőnek nem épp élmény, hogy a lányuk szeret, hogy is mondjam, kefélni. Egyáltalán nem vagyok meggyőződve róla, hogy valóban nemi erőszak történt, nem csak a Sportuszodában megszokott, napi rendszerességű szex”.

Aczél posztjaiból azonban nem csak a nemi erőszak kapcsán gyakori áldozathibáztatás tipikus képlete rajzolódik jól ki, hanem egy erős generációs törés is a Kádár-korszakban felnőttek és a rendszerváltásba beleszületettek gondolkodásmódja és gyakran szexuális kultúrája között is.


Kádári reflexek

A történész egyébként a Kádár-korszakból előbukkanó csontvázak tipikus példájának tartja a héten kipattant Kiss László-ügyet. Mert végső soron a most 75 éves, csütörtökön szövetségi kapitányi és alpolgármesteri posztjáról is lemondó Kiss is egy másik rendszerben szocializálódott. Egy olyan korban, amikor az állam elhitette az emberekkel, hogy bizonyos emberi tévedések gond nélkül szőnyeg alá söpörhetőek, ha a serpenyő másik oldalán olimpiai aranyérmek és hálás tanítványok állnak. A tekintélyt tisztelő, pozíciókat féltő kádári reflex továbbélését a magyar társadalomban a történész szerint kevés dolog tudná jobban alátámasztani, mint hogy az ügy keddi nyilvánosságra kerülése után kiderült, uszodai körökben szinte mindenki régóta tudott Kiss László „ifjúkori botlásáról”.