A szerb határ ehhez képest békés erdei ösvény

Fotó: AFP / PHILIPPE HUGUEN

-

Az életüket is kockáztatják azok az emberek, akik kompokon vagy a csatorna alatti vasúton próbálnak illegálisan Nagy-Britanniába jutni. Calais néha úgy néz ki, mintha ostrom alatt állna, igaz, ebben a francia szakszervezeteknek is van némi szerepük. A felelősséget a szereplők szívesen hárítják egymásra, de miért akar valaki egy EU-s országból egy másikba szökni, főleg ilyen veszélyes úton?


Mintha Az ember gyermeke nyomasztó jelenetei elevenednének meg az utóbbi hetekben a franciaországi Calais környékén. A 2006-os, több Oscar-díjra jelölt filmben egy széthullóban lévő civilizáció próbálja meg minden erővel fenntartani a rend látszatát és megakadályozni a bevándorlást. Calais-ban pedig mintha a valóság ismételné a filmet: kerítést bontó, vagy azon átmászó, kamionokra felkapaszkodó emberekről és kétségbeesetten kapkodó rendőrökről érkeznek képek.

A francia kikötővárosból próbál a legtöbb illegális bevándorló átjutni valahogy Nagy-Britanniába, ami számukra az ígéret földje. Olyannyira, hogy sokan szó szerint az életüket kockáztatják érte. Ebben a hónapban már legalább tíz ember halt meg Calais környékén: áramütés érte őket a csatorna alatti vasút vágányain, vagy leestek kamionokról, vasúti kocsikról. A vasúti terminál kerítésére ma már az van kiírva számos nyelven: „Vigyázz! Ne növeld a halálesetek számát!”


Rohamozó bevándorlók, tehetetlen rendőrök


Calais-ban nem most jelentkezett a menekültprobléma, évek óta vannak, akik megpróbálnak feljutni a kompkikötőben a kamionokra vagy a csalagúton át közlekedő vasúti szerelvényekre. Az utóbbi időben viszont ugrásszerűen megnőtt a próbálkozók száma: idén május végéig 18 ezer embert szedtek le a francia hatóságok a kamionokról vagy a vonatokról. A város melletti átmeneti táborban, az „új dzsungelben” pedig több ezer ember várja a naplementét, hogy megpróbáljon bejutni a kikötőbe vagy a vasúti terminál területére.



A brit Telegraph helyszíni riportja szerint mára szinte „esti ritulé” lett, hogy mintegy kétezer migráns megpróbál átmászni valahogy a kerítésen, a rohamrendőrség pedig megpróbálja megakadályozni ezt, és visszakergetni a migránsokat a „dzsungelbe”. A helyzet kilátástalanságát jelzi, hogy a rendőrök még utána is kiabálnak a menekülőknek: „Gyertek vissza holnap!” Claude Verri, a UNSA rendőrszakszervezet vezetője a brit lapnak azt mondta, nem tudnak mit tenni, olyan a helyzet, mintha „vakondokat próbálnának agyoncsapni”.



Miért éppen Anglia?

A bevándorlók többsége különböző afrikai országokból érkezik, Líbián keresztül, ahová már eleve veszélyes, sivatagi úton jutnak el. Aztán Olaszországba hajóznak az embercsempészek lélekvesztőin, amelyek már idén is több száz emberéletet követeltek. Bár újabban a francia hatóságok már a határon igyekeznek megállítani őket, a legtöbben átjutnak Franciaországba. A végső céljuk azonban sokaknak az Egyesült Királyság, és ez nem is teljesen lehetetlen: az angol oldalon június óta több mint 400 embert fogtak el.

Külső szemlélőként talán érthetetlennek tűnik, miért vállalnak ekkora kockázatot, hogy Franciaországból a britekhez menjenek, de egészen logikus okai vannak. A legtöbben nyilván csak keveset tudnak Európáról, de hallottak róla, hogy Nagy-Britanniába érdemes menni, vagy vannak ott ismerőseik, rokonaik (hasonló ez a Magyarországra érkező menedékkérőkhöz, akik Németországba vagy Ausztriába szeretnének eljutni). A menekültek többsége nem a volt francia gyarmatokról érkezik, nem beszél franciául, angolul viszont nagyobb eséllyel tudnak legalább alapszinten.



Nagy-Britanniában jobbak a lehetőségek is: míg Franciaországban a franciáknak is gondot okoz a 10 százalék feletti munkanélküliség, Nagy-Britanniában 6 százalék körül van a munkanélküliségi ráta, és egyébként is könnyebb szakképesítést nem igénylő, sok esetben fekete munkát találni. Egy blogger például úgy írta le a különbséget: Angliában bárki lehet pincér, aki meg tud fogni egy poharat, míg Franciaországban ez egy képesítést és gyakorlatot igénylő szakma.

Bár ezen a jelenlegi, konzervatív kormány változtatni akar, a brit jóléti ellátás is bőkezűbb, mint a francia. Jó példa az egészségügy, amely Franciaországban biztosítási alapú, vagyis jogosultságot kell szerezni az ellátáshoz (vagy fizetni kell érte), Nagy-Britanniában viszont úgynevezett adóalapú rendszer működik, vagyis az állam tartja fent az intézményeket, és bizonyos szintű ellátás mindenkinek, alanyi jogon jár. Hasonló a helyzet a szociális támogatásokkal, Franciaországban csak a korábbi járulékfizetés alapján lesz valaki jogosult.


menekültek, calais, franciaország, rendőrség


Ki a hibás?

Az alapvetően bevándorlásellenes brit bulvársajtó számára kimeríthetetlen témát jelent a calais-i helyzet, amelyet úgy tálalnak, mintha egy vár ostroma zajlana épp. És még van is benne valami, főleg akkor néz ki háborús övezetnek a város, amikor a francia kikötői dolgozók is vadsztrájkba kezdenek, és autógumikat gyújtanak fel, hogy blokkolják a kikötőbe vezető út forgalmát – idén nyáron ez már többször is megtörtént, legutóbb épp pénteken, amikor a csalagút forgalma is leállt néhány órára.


franciaország; csalagút; gyújtogatás

A kikötői dolgozók is sztrájkolnak és autógumikat gyújtottak fel


A helyzet már komoly gazdasági károkat okoz, és nem csak a fuvarozóknak és utazási irodáknak. Calais is megszenvedi a krízist, hiszen valaha kedvelt célpontja volt a brit bevásárlóturizmusnak, mára viszont a helyi kereskedők és vendéglátósok szerint a város fuldoklik. Philippe Mignonet, calais-i alpolgármester már évekkel ezelőtt megmondta, mi lenne a megoldás: át kell helyezni a határellenőrzést az angol partra, Doverbe és Folkestone-ba (előbbi a kikötő, utóbbi a vasúti alagút végpontja).


Calais, menekültek, migránsok, franciaország


Mignonet valószínűleg a franciák többségének véleményét is megfogalmazza, mikor a briteket hibáztatja a kialakult helyzetért, a londoni kormányt pedig a „vak és álszent” jelzőkkel illette. A britek szerint viszont a francia oldalon lennének teendők – David Cameron miniszterelnök szerint a helyzet „elfogadhatatlan” –, ezért is ajánlották fel, hogy új, a korábbinál nagyobb kerítést húznak a calais-i kikötő köré, illetve keresőkutyákkal erősítik meg a biztonsági szolgálatot. Az új kerítés a jövő hét végére kész lesz, de nem valószínű, hogy kedvét szegné a próbálkozóknak. Cameron azt is mondta, hogy minden illegális bevándorlót hazaküldenek.

Az ügyben teljes az egymásra mutogatás, minden szereplő felelősnek érzi a többieket – csak saját magát nem. Bernard Cazeneuve francia belügyminiszter a csatorna működtetéséért felelős céget, az Eurotunnelt tette felelőssé, amiért 2002 óta kétharmadával csökkentette a biztonsági személyzet létszámát. A társaság szerint viszont a biztonságot a francia rendőrségnek kellene garantálni. Cazeneuve szerint felelősek a brit cégek is, amelyek illegális migránsokat alkalmaznak, és a londoni kormány is, mert még mindig nem vezetett be személyi igazolványt, így nehezebb kiszűrni azokat, akik nem jogszerűen tartózkodnak az országban.