A szelfi lélektana sokkal mélyebb, mint gondolná

Fotó: Getty Images/iStockphoto / lorenzoantonucci

-

Sokak szemében csupán egy sekélyes, önimádó generáció hóbortja, pedig a szelfi, azaz az önarcképfotó sokkal többet elárul rólunk, mint gondolnánk. Mikor válik baljóslatúvá önmagunk fotózása?


Amikor 2013-ban az Oxford Dictionary az év szavává választotta, még nem lehetett biztosan tudni, hogy a „selfie” (szelfi) csupán egy múló zápor lesz-e a digitális forradalom viharában. Nem lett. Sőt a #me még ma is a harmadik legtöbbet használt hashtag az Instagramon, több mint 386 millió képre aggatták már rá (a #selfie a tizenkettedik). A selfie-sticknek pedig a puszta léte bizonyítja, hogy a jelenség még velünk lesz egy darabig.


Azonban amennyire rajong a szelfikért az emberiség egyik fele, annyira gyűlöli a másik – a fogkrémpöttyös tükörben csücsörítő, szexinek szánt önportrék véget nem érő folyamát sokan egy krónikusan narcisztikus generáció vizuális önkielégítésének tartják. Ugyan könnyű annyival lerendezni a dolgot, hogy az új generáció mennyire ilyen meg olyan – ez a tűz feltalálása óta pörgő lemez –, azonban egyáltalán nem csak a tinédzserek körében hódít a szelfi. De mi lehet akkor a sikerének titka?



A szelfi a lélek tükre

Az, hogy lassan minden mozdulatunkról kattintunk egy képet, a szakembereket is foglalkoztatni kezdte. Pszichológusok egy csoportja nemrég azt próbálta feltérképezni, hogy van-e valamilyen kapcsolat a szelfik posztolása, azok szerkesztése és bizonyos személyiségjegyek, konkrétan a sötét hármasnak is nevezett narcizmus, a pszichopátia és a machiavellizmus között.


Az ezer, 18 és 40 év közötti férfi körében végzett felmérés szerint azok között, akik sok szelfit posztolnak, magasabb a narcisztikus – azaz szélsőségesen önimádó és önközpontú – személyiségek száma, de jellemzőbbek a pszichopata vonásokat mutató egyéniségek is, vagyis, akik hajlamosak impulzívan, de empátia nélkül viselkedni embertársaikkal. Ám míg a narcisztikusok komoly figyelmet fordítanak arra, hogy jól is nézzenek ki a képeken, a pszichopatákat ugyanez hidegen hagyja. A machiavellizmus, vagyis a mások öncélú manipulálására való hajlam és a szelfizés között nem találtak kapcsolatot a kutatók.



Azok a férfiak, akik a testük szexuális értéke alapján határozzák meg önmagukat, jellemzően sokat szerkesztgetik a képeiket, hogy a lehető legjobban nézzenek ki rajtuk. A narcizmussal ellentétben az öntárgyiasítás az alacsony önértékelésből ered, kívülről mégis nézhet ki nagyon hasonlóan a kettő. A szakemberek figyelmeztetnek, hogy a korrelációk ugyan statisztikailag megállják a helyüket, a valóságban azért több kell néhány szelfinél ahhoz, hogy például nyugodt szívvel pszichopatának bélyegezhessük a barátainkat. Arról nem is beszélve, hogy nők nem vettek részt a felmérésben.

Más pszichológusok szerint a szelfik páratlan lehetőséget nyújtanak arra, hogy idejében észre lehessen venni a tinik segélykiáltásait. Sok fiatal ugyanis az önportrék segítségével próbálja felhívni magára a figyelmet, ha a való életben erre képtelen. A képek részleteiből – mint a helyszín, a ruha vagy a póz – egy avatott szem sok mindent kiolvashat, amit az esetenként súlyos problémákkal küzdő fiatal nem tud vagy nem akar megfogalmazni.


Szelfizni emberi dolog

Mivel alapvető lelki funkciók működését látják bennük, a legtöbb pszichológus igen elfogadónak mutatkozik a szelfikkel kapcsolatban. Dr. Dara Greenwood, a New York-i Vassar College szociálpszichológusa szerint nem szabad összekeverni a szelfizést a hiúsággal, hiszen a szelfit a legtöbb fiatal tulajdonképpen önmaga megismerésére használja. A fejlődéspszichológia egyik alapvetése, hogy az önmagunkról alkotott kép kialakulásában döntő szerepet játszik, hogy mások milyennek látnak minket. A szelfi az internet segítségével ezt a szociális tükröt akár több millió emberre is kiterjesztheti. Nem véletlen, hogy egyre népszerűbbek az olyan fórumok, mint a Reddit Am I Ugly? (Ronda vagyok?) oldala, ahol a látogatók kedvesen, de őszintén elmondhatják egymás külsejéről a véleményüket. Ezzel együtt természetesen szép számmal akadnak olyanok is, akik csupán a hiúságukat legyezgetik a képekkel.



Bár a legtöbben nem születtek művésznek, mindenkiben megvan az önkifejezésre való igény. Sokaknak a legkézenfekvőbb eszköz az okostelefon, melynek segítségével pár kattintással világgá kürtölhetik, hogy kinek tartják magukat valójában – legyen az egy lány, aki csak a szobájában szupermodell, vagy egy srác, aki hátizsákkal járja be a világot. A közösségi média térhódításával ráadásul mindenki akarva akaratlanul építgeti a saját „brandjét” – ahogy megválogatjuk, mit teszünk ki a profilunkra, egy szerkesztett képet alakítunk ki magunkról, amely vagy megfelel a valóságnak, vagy nem. A legtöbben természetesen szeretnének minél nagyobb kontrollal rendelkezni afelett, hogy milyen képek készülnek róluk, és akinek nem áll módjában mindenhova egy profi fotóst hurcolni magával, annak marad a szelfi.


EASTER chill sesh

A photo posted by James Franco (@jamesfrancotv) on


Nem mellékes az sem, hogy a nagy figyelemnek köszönhetően bárki celebnek képzelheti magát, arról nem is beszélve, hogy nem egy celeb van, aki a szelfiknek (is) köszönheti a hírnevét. Azáltal, hogy valaki az élete minden egyes részletét közzéteszi az interneten, lényegében a főszereplője lehet a saját valóságshow-jának, ha éppen ez a szíve vágya. A nagybetűs celebek számára szinte felbecsülhetetlen találmány a szelfi, ugyanis semmivel sem tudnak annyi követőt és rajongót bevonzani, mintha privát pillanatokat osztanak meg az életükből. „Egy kupac szelfi megragadja a figyelmet, a figyelem pedig hatalom” – fogalmazott a a New York Timesban a szelfikirálynak is tartott James Franco , aki, ha meg akarja osztani az elvontabb művészetét a rajongóival, kénytelen azt szelfik közé csempészni.


A szelfi sötét oldala

Jóból is megárt a sok, szelfiből meg pláne. Egy brit kutatás kimutatta, hogy a túlzásba vitt szelfizés biztos és egyszerű módja annak, hogy megutáltassuk magunkat a környezetünkkel. Ha elárasztjuk a közösségi médiát a képeinkkel, az egyrészt felkeltheti az ismerőseinkben a versenyszellemet, másrészt azt az üzenetet közvetíti, hogy magunkat és az ismerőseinket is külsőségek alapján ítéljük meg. Ha ez nem lenne elég, a felmérés készítői szerint kimutatható, hogy minél aktívabban posztolunk szelfiket a virtuális térben, annál kevésbé vagyunk közvetlenek és nyitottak a hús-vér emberi interakciók során.


Szülők tömegeinek rémálma vált valóra a szexting megjelenésével is, amikor a gyermekük szexuálisan kihívó képeket küldözget magáról. Komoly problémát jelent, hogy az akár 12-13 év körüli gyerekek meztelen képei bárhol kiköthetnek az interneten, és rossz esetben akár egy életen át kísérthetik őket.



Pamela Rutledge, a kaliforniai Fielding Egyetem professzora szerint a hangsúly a szelfi esetében a mértékletességen van. Ha valaki egész álló nap csak azon töri a fejét, hogy milyen szelfit csináljon – és teljesen kikészül, ha nem sikerül vele elég like-ot besöpörni –, akkor érdemes lefuttatni egy önelemzést, hogy mi is a célja valójában a szelfikkel. Rutlidge szerint a túlzásba vitt szelfizés nem betegség, hanem tünet – rámutathat, hogy olyan problémáink lapulnak a mélyben, amelyekkel érdemes komolyan foglalkozni. Az viszont biztos, hogy a kiváltó ok nem fog elmúlni attól, hogy kitapétázzuk az arcunkkal az internetet.


Arról nem is beszélve, hogy a szelfizés mennyire balesetveszélyes.